Utaztál már apostolok lován? Képzelheted a városi kisunoka arcát, akit falun élő nagymamája azzal lelkesít, hogy az apostolok lován mennek el a boltba. Ahogy a kapun kilépnek, se kocsi, se ló. De még autó sem. Akkor hol az apostolok lova?
Hol is van igazából? Min és hogyan is közlekedtek az emberek az Úr Jézus és az apostolok korában?
Lehet, hogy furcsa neked, de leginkább semmin és sehogyan. A legtöbb ember ott élt és halt meg, ahol megszületett. Volt olyan, aki ki sem mozdult a saját faluja környékéről. Legfeljebb a szomszéd településekre gyalogolt át néha.
A zsidóknál azért volt egy kicsit más a helyzet, mert Isten törvényeinek megfelelően a felnőtteknek fel kellett utazniuk Jeruzsálembe, hogy Isten színe előtt áldozatot mutassanak be.
Ilyenkor általában többen összefogtak, együtt utaztak. Bizony, a legtöbbször gyalog. Mert az első századokban a lóháton, sőt még az öszvéren, szamáron utazás csak is a vagyonosabb, gazdagabb emberek kiváltsága volt. A szekerek, kocsik abban az időben sokkal kényelmetlenebbek voltak. Sehol egy komolyabb lengéscsillapító: Ha jött a kátyú, döccent a kocsi, szekér.
A gyaloghintó lágyabban ringott, de annak cipeléséhez legalább két, de inkább négy rabszolga kellett egyszerre.
Az utak sem olyanok voltak, mint manapság az autópályák. Kevés volt belőlük, főleg a kereskedők, karavánok használták őket, no meg a hadseregek. És persze nem voltak aszfalttal borítva.
Az egyik leghíresebb ókori út a Borostyánút volt. Ez az Észak-Európában levő Balti-tengertől vezetett az Alpok kikerülésével az Adriai-tenger partjáig. Ezen az úton szállították a borostyánt Rómába. Még inkább visszafelé az utánpótlást a híres római légióknak a germán frontra! Ezért is kezdték meg az út építését Tiberius császár uralkodása (14–37) idején. (Ide jöhetne térkép)
Az út a magyar városok közül Sopront (Scarbantia) és Szombathelyet (Savaria) érintette. Egyik legjelentősebb feltárt szakasza épp Szombathelyen látható, s egy városi elágazás a Fő téri OTP Bank fiókjából nézhető meg.
A magyar szakaszon tártak már fel hidat, őrhelyet (a Rába folyónál), útállomást (Sorokpolánynál), még mérföldkövet is (ezt Szombathelyen). Az útállomásra azért volt szükség, mert embernek-állatnak pihennie kellett az úton. A futárok pedig itt tudtak lovat cserélni. (Hasonló okból van a karácsonyi történetben is a fogadónak elég nagy istállója.)
Az utak biztonsága is nagyon fontos volt. Amelyik utat nem ellenőrizték a király katonái, azon sajnos gyakran rablók garázdálkodtak (ezért is utaztak nagyobb csoportban az emberek). Az irgalmas szamaritánus története is ezért volt találó, élő példa az Úr Jézustól.
Mert bármilyen úton, bármikor, bárhová is mégy, a legfontosabb, hogy azt megtedd, amit Isten mondott neked.
Apostolok lova pedig nem más, mint kinek-kinek a saját lába. Az apostolok lován menni a népnyelv tréfás elnevezése szerint annyit jelent: gyalogolni.
Legutóbbi hozzászólások