Köpeny, injekció, recept – vajon milyen foglalkozás jut eszedbe ezekről a szavakról? Ásó, virágmag, öntözőkanna – és ezek kit rejtenek? Na, és ha azt mondom, liszt, kemence, kenyér, ugye mindenki tudja, hogy kire gondolok? Ezek mögött a szavak mögött pedig csak egyvalakit sejthetsz: csizma, ajándék, meglepetés – a Mikulást! Ki ez a rejtélyes idegen, aki sokszor szeretteink képében látogat el hozzánk?
A Mikulás Miklós néven született a mai Törökország területén. Szülei szerették az Urat, és ebben a szellemben nevelték fiukat is. A város, ahol éltek, azonban pogány település volt, vagyis sokan más isteneket követtek. A keresztényeket nem nézték jó szemmel. Miklós azonban a papi hivatást választotta. Még nem volt húszéves, és pappá szentelték. Később Myra városának püspöke lett.
Myra városában élt három szép lány. Az apjuk azonban elszegényedett. Annyira szegények voltak, hogy még hozományra sem futotta. Így nem tudtak férjhez menni. Miklós püspök éjszakánként álruhában a várost járta. A nyitott ablakon át meghallotta a lányok beszélgetését. Elkeseredettek voltak és szomorúak. Miklós tudta, hogy segítenie kell. Igen különös és találékony módon tette meg ezt: egy lepedőbe sok-sok aranypénzt csavart, és éjjel bedobta a csomagot a lányok szobájának ablakán. A család nagyon boldog volt, de nem tudhatta, ki ajándékozta meg őket. A pénz bőségesen elég volt a legnagyobb lány hozományára. Az apa így adta férjhez mindhárom lányát. Ám a harmadik esetnél már leleplezte Miklóst, aki csak annyit kért, hogy tartsa titokban a nevét. Nem akart ugyanis dicsekedni ezzel a jótettével.
Miklós komolyan vette a szívből jövő adakozást, és ezt például állította elénk is: lássuk meg, kinek van szüksége segítségre, és adjunk szeretettel, nagylelkűen és titokban!
Legutóbbi hozzászólások