Megjelent a májusi lapszám!
A vadon állatai Ugye, te is szereted a vadállatokat? Most meglesheted őket élőhelyükön, és azt is megtudhatod, hogy valóban vadak-e. Izgalmas állatkalandok várnak rád, és ellátogathatsz velünk egy állatóvodába is. Természetesen szó lesz a bibliában szereplő vadállatokról, és az is kiderül, miért nem szabad a varangyot háziasítani.
Olvass továbbLátogatás az oroszlánveremben
Szalu hatalmas, félelmetes hímoroszlán volt. – Ó, igazán királyi állat! – dörzsölte kezét a vadász, aki elfogta őt. – Legjobb lesz, ha egyenesen a király udvarába szállítom. Így történt, hogy Szalu néhány másik oroszlánnal együtt hamarosan egy mély üregben találta magát. Hiába bömbölt, hiába tombolt a hímoroszlán! Hiába ugráltak, hiába kaparták a verem falát a többiek! Nem jutottak ki. A fenti nyíláson még fény sem sok jutott be. Enni is alig kaptak. Egyre éhesebbek, egyre vadabbak és vérszomjasabbak lettek. Egy napon hangok szűrődtek be hozzájuk a magasból. A kormányzók suttogtak a fejük felett: – Ez az? – kérdezte az egyik. – Igen – válaszolta a másik hang. – Ide vetik be a király ellenségeit, hogy az oroszlánok felfalják őket. – Akkor ez oroszlánverem pont jó lesz neki! Ide való! Mert micsoda dolog, hogy egy fogságba hurcolt rabot rendel fölénk, a kormányzók fölé a király! – Dárius nagyon elkényezteti ezt a jöttment zsidót, Dánielt! – De mit tegyünk? Mert többen is ellenőriztük a munkáját, és abban bizony semmi hiba. Nem lopott, nem csalt. Más alapon kell őt bevádolnunk. De mi legyen az? – Megvan! Ha már olyan hűséges az Istenéhez, bukjon meg őmiatta! Hiszen mindig imádkozik hozzá, mindig csak könyörög neki… Beszéljük rá Dáriust, hogy ölessen meg mindenkit, aki a királyon kívül bárkitől kér valamit. − Ez jó terv! Gyerünk! És legyen a büntetés ez a jó kis oroszlánverem! Halljátok, hogy dühöngenek most is lenn a vadak? Nem sok idő telt el, amikor egy nap nagy lárma hallatszott. Sok ember közeledett a verem felé. Kisvártatva már eresztettek is le valakit az éhes oroszlánok közé. – A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! − kiáltotta valaki fentről, mielőtt egy nagy kővel lezárták volna a verem száját. Szalut és társait nem érdekelte, hogy ez a hang Dáriusé, a királyé. Egy dolog foglalkoztatta őket: hogy végre ehessenek. Alig várták, hogy rávethessék magukat a mozgó zsákmányra. Igen ám! De hirtelen fény támadt, és sem Szalu, a büszke, hatalmas hímoroszlán, sem a nőstények nem bírták kinyitni a szájukat. Mintha valami − vagy valaki − befogta volna! Nem fájdalmasan, de határozottan. A zsákmány pedig meg sem mozdult. Ott térdelt előttük, és beszélt. Imádkozott. Teltek-múltak az órák, de a helyzet nem változott. Az oroszlánok hiába erőlködtek, nem tudtak sem megmozdulni, sem a szájukat kinyitni. Hajnali szürkületkor hallatszott kívülről az első hang: – Dániel! Az élő Isten szolgája! A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól? A térdelő „zsákmány”, Dániel így válaszolt: – Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte az angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, akik nem árthattak nekem. Mert ő ártatlannak talált, és ellened sem követtem el semmit. Akkor az éhes oroszlánok elől kihúzták a veremből Dánielt. De a király szigorú parancsára az oroszlánverembe vetették mindazokat, akik Dánielt bevádolták, családjukkal együtt. Most nem volt ott semmilyen angyal! Bizony, még földet sem értek, az éhes Szalu és társai már rájuk rontottak! Közben a király már fogalmazta is a levelet birodalma minden népének: „Féljétek és rettegjétek Dániel Istenét, mert ő az élő...
Olvass továbbSzelíd vadállatok
Elza, az oroszlán Amikor pici oroszlánkölyköt látunk, jó lenne megsimogatni és ölbe venni őket! Olyan helyesek, mint a cicák, csak kissé nagyobbra nőttek. Egy Afrikában élő angol házaspárnak, Joy és Georg Adamsonnak egyszerre három ilyen édes „cicája” lett. Georg egy vadászatról hozta haza az árván maradt oroszlánkölyköket, akiket a gondozásukba vettek. Eleinte tejet ittak, játszottak és aludtak. Aztán ahogy nőttek, a folyton hancúrozó, kíváncsi kis oroszlánok minden bútorra felmásztak. Lerántották az asztalterítőt, összetörték a csészéket, elcsenték a törölközőt a fürdőből, teljesen felforgatták a házat. Így aztán kitessékelték őket az udvarra. Bár továbbra is szelídek maradtak, már túl nagyok voltak ahhoz, hogy lakásban éljenek. Hamarosan a két nagyobbik állatkertbe került. A kicsi Elzától csak nem akart megválni a gazdi. Különös ragaszkodás és barátság alakult köztük. Elza boldogtalan lett volna, ha egy ketrecbe zárják, hiszen mindenhova követte Joyt, a „pótmamáját”. Elza minden mókában benne volt, ügyesen focizott, úszott. Egyszer megmentette gazdáját egy kobra támadásától. Elza megnőtt, és vadállatként nem maradhatott tovább az emberekkel. Hogy ne kelljen állatkertbe küldeni, gazdái elhatározták, inkább visszaszoktatják a vadonba, ahol szabadon élhet. Eleinte bizony ez nem ment könnyen! Meg kellett tanulnia vadászni, saját magának megszerezni a táplálékot. Sok türelem és próbálkozás után végre nem játszótársnak tekintette a zsákmányt, és sikerült elejtenie. Azt is meg kellett tanulnia, hogy védje meg magát, és tudjon beilleszkedni a vadonba. Aztán Elza eltűnt. Gazdái sehol sem találták az afrikai szavannán, és komolyan aggódtak érte. Hosszabb idő után tűnt csak elő újra. Egy nap megjelent régi gazdáinál, és magával hozta három kis kölykét. Látszott rajta, mennyire örül a viszontlátásnak. Egész délután velük volt. Estefelé a dombon megjelent egy gyönyörű hímoroszlán, a társa. Hívására Elza visszatért kölykeivel a vadonba, ahol szabad volt, és ahol született. Ez volt az első alkalom, hogy egy szelíd oroszlánt sikerült visszaszoktatni a vadon életre. Embermentő oroszlánok A vadon élő állatok meglepő dolgokra képesek. Etiópiában történt, hogy négy ember elrabolt egy tizenkét éves kislányt. Egy hétig tartották fogva, amikor elhatározták, hogy tovább mennek más helyre, mert a rendőrség a nyomukban volt. A kislány nagyon sírt útközben, és felfigyelt erre három közeli oroszlán. Az oroszlánok nem tétováztak: elkergették a rossz embereket, körbevették a kislányt, és őrizték mindaddig, amíg a rendőrök megjelentek. Akkor aztán felkeltek, a kislányt ott hagyták, ők pedig visszavonultak az erdőbe. A kislány elmondta, hogy az oroszlánok nem bántották, hozzá sem értek, csak vigyáztak rá. Ami bizony csoda volt, mert a vadon élő oroszlánok inkább megtámadják az embert, nemhogy védik. Egy etióp szakértő szerint a kislány sírása hasonlíthatott egy kisoroszlán sírására, és ez indíthatta az oroszlánokat arra, hogy...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások