Mint két tojás?
Ha ránézünk egy kisbabára, honnan tudjuk megállapítani, hogy kisfiú vagy kislány? Általában nagyon egyszerű: a ruhája színéből. A legtöbb lány rózsaszín ruhában pompázik, míg a fiúkat kékbe öltözteti édesanyjuk. Óvodában, iskolában is megfigyelhető ez a különbség. Vajon régen is így volt? Hogyan alakult ki ez az öltözködési szokás? Kétszáz évvel ezelőtt még fehérbe öltöztették a kisgyermekeket. Ez a szín az ártatlanságot jelképezte. Az is fontos szempont volt, hogy a fehér ruhát könnyebb tisztítani, mint a színeset. Száz éve már megkülönböztették a fiúk és a lányok ruházatának a színét, de akkoriban még pont fordítva volt: a rózsaszínt tartották fiús színnek, míg a világoskéket lányosnak. Úgy gondolták, hogy a piros és árnyalatai (mint a rózsaszín is) határozott és erős színek, a katonai egyenruhák között is jellemző volt a piros öltözék. A világoskéket lágy, gyengéd, nőies színnek tartották. A keresztény hagyomány Máriát, Jézus édesanyját is kékben ábrázolja legtöbbször. Nem lehet tudni, hogy mikor és miért „cseréltek helyet egymással” a kisfiúsnak, illetve kislányosnak tartott színek. Egy lehetséges magyarázat szerint mivel az első világháború után a férfi katonai egyenruha kék lett, ezt a színt társították a férfiassággal. Manapság az orvosi vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a gyermek nemét már jóval a születése előtt megtudják a szülők, így a babaruhák megvásárlásakor csupa rózsaszín vagy kék ruha kerül a kosárba. Ha bemész egy bababoltba, leginkább ezt a két színt láthatod a polcokon. Különbségek kívül… A gyerekeknek kezdetben teljesen mindegy, hogy milyen színű ruha van rajtuk, sőt azt sem tudják, hogy vannak fiúk és lányok. Aztán kezdik észrevenni és megtanulni a különbségeket. Óvodásként már úgy gondolják, hogy a két nem közötti egyik legfontosabb eltérés az, hogy máshogyan öltözködnek, és más a hajviseletük. Ezért ragaszkodnak a kislányok a rózsaszín ruhához, az ékszerekhez, a hosszú hajhoz, a kisfiúk pedig a rövid hajhoz, a kék ruhákhoz (lehetőleg valami fiús mintával, például Pókember, autók). Ezt látják a tévémesékben és a társaikon is, ezek a színek veszik körül őket otthon. Később, ahogy idősebbek lesznek, már mindkét nem mindenféle színt magára ölt. Sőt a mostani divatban már férfiak is viselnek rózsaszín inget, és nők is hordanak nyakkendőt! …és belül De fiúk és lányok között természetesen nem csak a ruhájuk színében van különbség! A tudósok főleg a felnőtteket vizsgálták, és sok érdekességre találtak. Lássunk néhányat! A nők a szűkebb környezetükben (például a lakásban) jobban tájékozódnak, könnyebben megtalálnak tárgyakat, viszont a férfiak jobbak a térképolvasásban, a térbeli tájékozódásban. A férfiak mozgása összerendezettebb, erősebbek és gyorsabbak, mint a nők. A fiúk bátrabbak, gyakrabban vállalnak kockázatos, sőt akár veszélyes dolgokat. A lányok általában korábban tanulnak meg beszélni, sőt olvasni is. Gyakran ügyesebbek a helyesírásban, gördülékenyebben fogalmaznak. Az érzelmeiket könnyebben kimutatják, mint a fiúk, és sokkal jobban észreveszik és megértik azt is, hogy a másik ember milyen érzelmeket él át, milyen lelkiállapotban van. Ha valamilyen problémájuk van, a nőknek fontos, hogy megbeszélhessék másokkal, és közösen keressenek megoldást, míg a férfiak inkább egyedül szeretik megoldani a problémáikat. Ha nagyon dühösek, a fiúk inkább verekednek, míg a lányok inkább szavakkal bántják egymást. (Egyik sem jó megoldás!) A férfiak többségének fontosak a munkában elért sikerek, a vetélytársak legyőzése; a nők inkább a családi életben, a lelki fejlődésben szeretnének sikeresebbek lenni. A lényeg ugyanaz Úgy tűnik, sok-sok különbség van a nők és a férfiak között, és ez így is van jól, hiszen éppen ezért tudják jól kiegészíteni egymást. Nagyon fontos, hogy a két nem közötti különbségek nem jelentik azt, hogy bármelyik különb lenne, többet érne a másiknál! Amikor egy kisbabát váró anyukától megkérdezik, hogy mit szeretne, fiút vagy lányt, általában azt válaszolja: „Mindegy, csak egészséges legyen!” Az igazság az, hogy sokkal több dologban hasonlítunk, mint amennyiben különbözünk. Mindannyian emberek vagyunk, élünk, gondolkodunk, tanulunk,...
Olvass továbbIfjú Hölgyek rivaldafényben
Szeretsz táncolni, és mindig ámulva nézed a gyönyörű balettelőadásokat? Vagy esetleg az uszoda csábít, és szívesen kipróbálnád a szinkronúszást? Netalántán a jég birodalma nyűgöz le, és az az álmod, hogy körbetáncolhasd a pályát? Most három olyan lányt mutatunk be neked, akik nem mondtak le az álmaikról. Élet a színpadon Földi Lea mindennapjai harisnyában és gyönyörű ruhákban telnek. A tizennyolc éves balettművészt hatalmas kitartása segítette a színpadra kerülésben. Lea művészcsaládban nőtt fel, már egészen kicsi korában megismerkedett a világot jelentő deszkákkal. Míg a szülei próbáltak, barátnőjével belakták az egész színházat, minden egyes rejtett zugát alaposan megismerték. Nemegyszer maga az ügyelő mondta be a hangosbemondóba, hogy merre kószálnak a gyerekek… Mindezeknek köszönhetően Lea már hároméves korától tanulgatta a balett alapelemeit, nyolcévesen fel is vették a táncművészeti főiskolára. Teljesen elvarázsolta ez a különleges világ, a tükrös balett-teremben egykettőre otthonosan érezte magát. Az is hamar kiderült számára, hogy ez bár fantasztikus, de nehéz szakma. Ő azonban minden erejét beleadta, hogy egyre jobb lehessen. Ma már több főszerepet és eredményes versenyt is maga mögött tudhat. 2013-ban elnyerte a köztársasági ösztöndíjat is mint az egyik legkiválóbb fiatal tehetség Magyarországon. Élet a vízben A tizenöt éves Kézdi Fanni hét éve vágott neki a szinkronúszás kalandjának. Képzeld el, ő már az óvodában is táncolt, és versenyszerűen úszott, így igazából nem is volt kérdés, hogy tetszeni fog-e neki a szinkronúszás. Rengeteg időt tölt a vízben, az iskola előtt és után is edzésre megy. Napjai hajnali öt órakor kezdődnek, és a tanulással együtt csak késő este végződnek. De Fanni cseppet sem bánja, hiszen ebben a sportban mindent megtalált, amit szeret: a táncot, a zenét, a ritmust. A családja is támogatja a versenyzésben, az anyukája mindenben mellette áll. Élet a jégen Pádár Biankának egyszerűen indult a karrierje: ötévesen kapott egy korcsolyát, és azonnal beleszeretett a jégbe. Szinte az első próbálkozása során meglátta egy oktató, aki arra biztatta a szüleit, hogy ne hagyják veszni a kislány tehetségét. Be is íratták egy oktatásra. Az edzések minden reggel hat órakor kezdődtek, ezért újra és újra felmerült a kérdés, hogy tényleg ezt a sportot szeretné-e űzni. Persze a válasz mindig „igen” volt, így hát Bianka egészen pici kora óta a műjégpályán él. Idővel már naponta kétszer járt edzésre, és több versenyen is részt vett. Legjobban ugrálni szeret, de a forgásokat inkább meghagyná...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások