Bennszülöttek között – Cserepka Jánosék szolgálata
A misszionáriusoknak – így a Cserepka házaspárnak is – sok próbát kell kiállniuk szolgálatuk során. Egész bolíviai tartózkodásuk alatt meg kellett küzdeniük azzal, hogy a tengerszint feletti magasság növekedése és a trópusi éghajlat komolyan megviselte a szervezetüket. A nappali párás, pokoli meleg után az éjszakák igen hűvösek voltak. És ehhez bizony nem volt könnyű hozzászokni. Cserepkáék első szolgálati helye La Pazban, a fővárosban volt. A szállásuk azonban nehezen lett volna luxushotelnek nevezhető, hiszen a megadott címen egy romokban álló épületet találtak, amely telis-tele volt élősködő bogarakkal. Az ablakokon nem volt üveg, csak roló, így sokat szenvedtek a mindent ellepő portól, sártól. Ráadásul a helyi szokásokat is mind-mind meg kellett tanulniuk, hiszen itt másképpen vásároltak, köszöntek, éltek, érintkeztek egymással az emberek. Komoly kihívást jelentett az ország hivatalos nyelvének elsajátítása is. Margit könnyebben tanult, de János nehezen boldogult a spanyol nyelvvel. A piacra járogatott ki beszélgetni az emberekkel, gyakorolni a szófordulatokat. Az igehirdetések alkalmával eleinte előfordult, hogy felhívta az emelvényre maga mellé a feleségét tolmácsnak, nehogy az ő nyelvi nehézségei miatt ne jusson el az ige üzenete a rábízottakhoz. Időnként lövöldözésre riadtak fel. Bolíviában gyakori volt a polgárháborús, forradalmi hangulat. Az ország lakossága többféle rétegből állt, és újra meg újra különféle harcok lobbantak fel közöttük. A politikailag nehéz időszakokban a hivatalok is lassabban működtek. Margit orvosi diplomájának a honosítására hosszú időt kellett várniuk, míg végül megérkeztek a szükséges papírok, és elkezdhették a munkát új szolgálati helyükön, Chaparén. A mesés szépség mellett rengeteg veszélyt is rejtegetett a trópusi vidék. A szúnyogok és egyéb rovarok szerették ezt a klímát. Az őserdő mélyén ott lapultak a vadállatok, a vízpartokon krokodil, az utakon, ösvényeken mérges kígyók… A kígyó marása után rövid időn belül be kell adni az ellenmérget, így lehet csak megmenteni az áldozatokat. Ám gyakran még a kígyófaj azonosítása sem ment könnyen. Cserepka János látva a nagy szükséget, elvégzett egy orvosi kurzust, ahol megismertették az országban élő 38 000 kígyófajjal. Valódi kígyóspecialistaként érkezett vissza a családjához, és új tudása segítségével sok-sok emberéletet tudtak megmenteni. Az őserdő sok veszélye miatt nem volt ajánlatos bozótvágó kés nélkül közlekedni, és bizony az orvosláshoz szükséges körülmények sem voltak éppen ideálisak. A sebek összevarrásánál sokszor csak egy elemlámpa vagy pislákoló mécses aprócska fénye világított. Nagy ellensége volt a Cserepka házaspárnak a babona és a tudatlanság is. Az emberek nagy rettegéssel fogadták az orvosi beavatkozásokat. Hallani sem akartak a vérátömlesztésről, mert azt hitték, a másik ember lelke megy át beléjük, vagy a gonosz szállja meg őket tőle. Pedig a vérrel sokszor emberéleteket lehet megmenteni. A véradás amúgy sem volt könnyű feladat az őserdő közepén. A legszükségesebb esetekben Cserepka János maga adta a veszélyben lévőnek a gyógyulásához szükséges vért. A bennszülöttek a tűtől is nagyon féltek. Így amikor malária- vagy sárgalázjárvány söpört végig a vidéken, először bizony nehéz volt megállítani a terjedését. Hálával telt meg a szívük, amikor végre eljött a nap, és az emberek elfogadták a felajánlott védőoltásokat. Akkorra megérett a bizalom, és a sok imádság meghozta gyümölcsét, sokan éltek a védelem ezen...
Olvass továbbNapország
Tudtad, hogy a gyerekek is lehetnek misszionáriusok? Gondolj bele, hogy nem csak felnőttek vihetik az örömhírt, hogy az emberek megismerjék Jézust, hanem te is! A következőket a Napország énekegyüttes vezetője, Baker Ágnes meséli el. „Maradjunk együtt, és tanuljunk még több éneket!” – kérlelt a gyerekcsapat a karácsonyi műsor után. Így aztán minden héten találkoztunk, és Jézus szeretetéről, megváltásáról, Isten országáról tanultunk énekeket koreográfiával. Hamarosan meghívást kapott a csapat, hogy koncertet adjon egy keresztény művészeti esten a fővárosban. Ahogy közeledett a fellépés napja, egyre nagyobb lett az izgalom, és nőtt az aggodalom! Milyen lesz? Hogy fog sikerülni? Nincs is tapasztalatunk igazi színházteremben kiállni. Mi nem is vagyunk művészek, csak gyerekek egy gyülekezetből, akik szeretik Jézust, és szeretnek róla énekelni! Istennek azonban tetszett, hogy ezek a gyerekek róla énekeljenek. Különleges módon bátorította őket. A koncert napjának reggelén a vasútállomáson izgatottan kérdezgették egymást: − Olvastad a ma reggeli Igét? „ − Igen. Te is? − Az volt benne Nehémiás könyvéből, hogy „Maga a menny Istene ad nekünk sikert, mi pedig az Ő szolgáiként kezdjük el az építést.” Aznap este a lelkes közönség többször is visszatapsolta a gyerekcsapatot. Az igazi siker azonban az volt, hogy Isten használta őket abban, hogy a róla szóló üzenet a felnőttek szívéig érjen. Sokan könnyes szemmel köszönték meg az élményt. Így kezdődött a Napország énekegyüttes szolgálata. Vittük a jó hírt dalban, bizonyságtételben, pantomimmal művelődési házakba, szabadterekre, fesztiválokra, idősek otthonába, olyan emberekhez, akik soha nem mentek el templomba. Aki Isten csapatába tartozik, és őt szolgálja, annak valódi „istenélményekben” lehet része. Mi is mélyen átéltük az ő jelenlétét! De még fellépő ruháról is gondoskodott, amit a nemzetközi King’s Kids gyerekcsoporttól kaptunk ajándékba. Az egyik alkalommal különös dolog történt! Budapesten a Mátyás templom mellett kapott lehetőséget a csapatunk egy szabadtéri koncertre. Úgy tűnt azonban, hogy nem lehet megtartani a szakadó eső miatt. Már három napja esett az egész országban, és még napokig esőt mondott az időjárás-jelentés. A Halászbástya fedett árkádja alá húzódva vártuk, hogy fel tudják szerelni a technikai berendezést, de nem volt sok remény. A gyerekek szomorúak voltak, mert nem akarták, hogy elmaradjon ez az alkalom. Átölelték egymást, és együtt imádkozni kezdtek ahhoz a Valakihez, akiről azt tanulták a bibliaórán, hogy ő mindenekfelett Úr. Hogy még a természet fölött is hatalma van, hiszen mindent ő teremtett. Kérték Istent, hogy állítsa el az esőt, hadd énekelhessenek róla az embereknek. Képzeld csak el, mi történt! Nemsokára kitisztult felettünk az ég. De éppen csak egy kis területen, éppen akkor, amikor a koncertet el kellett kezdenünk! A Halászbástyáról jól látható volt, hogy a városban tovább esett az eső. Nagy volt az öröm és hála az imameghallgatásért! De ekkor felmerült még egy akadály. A templomban éppen diplomatáknak, fontos embereknek tartottak egy komolyzenei hangversenyt, és nem akarták, hogy a gyerekek ott kint énekeljenek. Valamilyen „tévedés” folytán ugyanarra az időpontra kaptunk engedélyt, és ez nem tetszett a szervezőknek. Istennél azonban nincs véletlen! A diplomaták biztonsága és védelme érdekében rengeteg rendőrt állítottak körbe a téren és a Halászbástyán. Több volt a rendőr, mint a szobor! Mindannyian végighallgatták a Napország zenés üzenetét Istenről, hiszen oda voltak állítva, és nem hagyhatták el a helyüket. Nagyon izgalmas és különös érzés volt ennyi rendőr figyelő szemétől körülvéve énekelni. A koncert után a gyerekek odamentek az emberekhez, még a rendőrökhöz is. Nem féltek tőlük! Isten bátorságot adott nekik, hogy merjenek beszélgetni velük Jézus Krisztusról! A rendőrök elmondták, hogy ők még soha ilyet nem láttak, nem hallottak. Isten így gondoskodott arról, hogy ez a sok-sok rendőr hallhassa az evangéliumot. Mint kis misszionáriusokat, a gyerekeket küldte közéjük. A világ számos országában szolgálnak gyermekcsoportok. Ilyen a King’s Kids is, akik énekkel és személyes tanúságtétellel viszik az...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások