Valentin napja a szerelmesek ünnepe? Tényleg?
Valentin-napot már az ókori Rómában is ünnepeltek. Igaz, eleinte nem így nevezték, hanem Luperkalia fesztiválnak. Az ünnepet megelőző estén a lányok felírták a nevüket egy cserépdarabra. A fiúk húztak maguknak egy lánynevet, aki a párjuk lett az ünnepség alatt. Ez a kapcsolat időnként persze komolyabbra fordult, az is megesett, hogy később összeházasodtak a kisorolt párok.
Az egyik római császár, II. Claudius, nehezen szerzett katonákat a seregébe. Úgy gondolta, ennek az az oka, hogy a férfiak nehezen hagyják el a feleségeiket. Úgy döntött hát, hogy eltörli az összes házasságot és jegyességet a birodalomban. A hagyomány szerint ebben az időben élt Valentin, a római pap, aki a rendelet ellenére titokban mégis összeadta a párokat. Amint erről a császár tudomást szerzett, börtönbe záratta Valentint, aki a halála előtt levelet küldött a börtönőr lányának ezzel az aláírással: „a te Valentinod”.
Egy másik hagyomány szerint Szent Valentin hű maradt a hitéhez, annak ellenére, hogy a császár üldözte a keresztényeket. A papot ezért börtönbe zárták, és halálra ítélték. Valentin a halála előtt levelet küldött a barátainak, hogy kifejezze, mennyire szereti őket. Végül február 14-én végezték ki, amely éppen a szerelmi sorsjátékok ünnepe volt.
A mai napig nem tudjuk, pontosan melyik történet az igaz, és melyik Valentinról emlékezünk meg február 14-én. Annyi azonban biztos, hogy Valentin a hitéért vállalt vértanúságot, s hogy búcsúleveleiben a szeretet kifejezése a legfontosabb.
Mára azonban mintha elfeledkeztünk volna Valentinról. A plüss szívecskék és az üdvözlő kártyák elborítanak mindent. Pedig ennek a napnak a lényege az egymás felé fordulás, a figyelem, a szeretet. Ehhez nincs szükség drága ajándékokra. Elég egy rövid üzenet, néhány kedves szó vagy akár csak egy kézfogás, egy mosoly, hogy tudassuk szeretteinkkel, gondolunk rájuk február 14-én.
Barátságkenyér
Tudod, hogy mi a kovász? Egy darab nyers tészta, amit félretesznek a következő kenyérsütésig. A kovász keleszti meg a kenyeret vagy a kalácsot, hogy az finom puha legyen.
A szeretet is olyan, mint a kovász: egy kicsi elég ahhoz, hogy átmelengesse az egész szívünket.
A barátságkenyér olyan kovásszal készül, amelyet a barátodtól kaptál. Mivel az elkészített kovászt tovább kell adni, akár az egész osztály is beszállhat a játékba!
A kovász így készül:
Oldd fel az élesztőt egy kevés langyos tejben! (Ha gyorsélesztőt használsz, elég csak jól elkeverni a liszttel.) Adj az élesztőhöz egy csésze lisztet, ugyanennyi cukrot és langyos tejet! Keverd addig, amíg teljesen sima nem lesz, majd takard le a tálat tiszta konyharuhával!
A kovász szobahőmérsékleten érlelődik négy napig. Naponta egyszer meg kell keverni.
Az ötödik napon keverj hozzá még egy-egy csésze lisztet, cukrot és tejet (a következő napokon megint csak jól át kell keverni a masszát), és végül tedd ezt a tizedik napon is! Ezzel kész az alaptészta.
Ezt a tésztát oszd csészényi mennyiségekre! Csak egy adagot hagyj meg magadnak, a többit oszd szét a barátaid között, hogy ők is készíthessenek barátságkenyeret!
A barátságkenyér hozzávalói:
1 csésze alaptészta
2/3 csésze étolaj
2 csésze finomliszt
1 csésze cukor
3 tojás
1-1 mokkáskanál sütőpor
szódabikarbóna
só
1 kiskanál őrölt fahéj
ha van: dió, mogyoró, mandula, apróra vágott aszalt gyümölcs, csoki
Keverd össze a hozzávalókat, és öntsd a tésztát egy kivajazott, lisztezett formába! Előmelegített sütőben, 180 fokon süsd addig, míg a teteje szép aranysárga nem lesz, az alja pedig kongó hangot nem ad! Ezután hagyd kihűlni a kenyeret! Hívd meg a barátaidat, és egyétek meg együtt!
Legutóbbi hozzászólások