Szokatlan csend honolt Soma szobájában. Pedig péntek délután volt. Ilyenkor Sári és Soma általában úgy belefeledkeznek a játékba, hogy még a felnőttek figyelmeztetésére se nagyon tudják tompítani a hangjukat.
Azon a délutánon azonban csend volt.
Ott ültek lehajtott fejjel, mintha a társasjáték legizgalmasabb, mindent eldöntő pillanatához érkeztek volna. És így igaz: izgalmas, döntő pillanat volt ez. Ám játékról szó sem volt. Gyerekbibliájuk legszomorúbb lapja fölött ültek. A képen egy domb, annak tetején három kereszt. A középsőn Jézus…
Soma nagyon szomorú lett. Nem értette, miért kellett Jézusnak meghalnia. Hiába kérte Sári, hogy lapozzanak néhány oldalt, és minden világos lesz. A fiú csak a sötét képet bámulta. Talán azt sem vette észre, hogy időközben Sári kiment a szobából.
Ő már tudta, hogy Jézus három nappal a halála után feltámadt, és ezért nagyon várta már a húsvétot. Soma is tudta. Mégis szomorú volt. Hogyan segíthetne neki, hogy jó helyen keresse Jézust? Sárinak eszébe jutott, hogy amikor édesanyjával virágágyást készítettek, a magocskákat előbb a földbe kellett szórni, hogy kihajtsanak. Eltemetni, hogy aztán éljenek! Innen jött az ötlet: virágcserepes képeslappal vidámítja fel Somát, amelynek belsejébe biztató igét is ír!
Készítsd el te is a képeslapot!
Sári rozsdaszínű kartont, világosabb papírt, vízfestéket, mintalyukasztót, szélvágó ollót, szalagot, ragasztót, vonalzót, ecsetet és grafitceruzát vett elő.
A vastag kartonból 22 cm x 9 cm-es darabot vágott. Vonalzó segítségével hajtásokat élezett a 3. és a 12. cm-nél. A keskenyebb behajtás szélét formavágó ollóval tette díszessé.
A lapot behajtotta az élek mentén, de úgy, hogy 12. centiméternél hátra-, a 3.-nál pedig előrehajtotta azt. A hosszabb része felülre került. Erre ragasztott egy 9 cm x 9 cm-es világosabb színű papírt. Majd mindkét oldalról egy-egy csíkot vágott le ferdén. Ragasztóval rögzítette a széleket (de csak az oldalán, hogy egy kis tasak jöjjön létre.) A díszes szélű behajtásra szalagot kötött. Végül ragasztóval rögzítette a lehajtást. Így kapta meg a „virágcserepet”.
Sári újra elővette a rozsdaszínű kartont, amelyből most egy 5,5 cm x 11,5 cm-es darabot vágott. Ezután egy világos színű papírból is kivágott egy 5 cm x 11 cm-es részt. Ezt ráragasztotta az előzőre úgy, hogy annak szélei láthatók legyenek, mintegy keretet adva. Erre a kártyára kerül majd az ige.
Most már jöhettek a virágok, a kicsi csodák. Sári mintalyukasztó segítségével vágta ki a papírvirágokat. (Enélkül is elkészíthetők, ha különféle méretű virágokat rajzolsz, majd ollóval körbenyírod őket.)
Egy fóliát használva alátétként, vízfestékkel festette meg a virágokat. Ezután egy kevés vízzel meghintette és finoman gyűrögette őket. Kartondobozba helyezte, majd hajszárítóval szárította ezeket, így erős, csodás virágokat kapott. :)
Néhányat egymásra helyezett úgy, hogy mindig csak a közepére csöppentett a ragasztóból, hogy a szirmok össze ne ragadjanak. Végül pici gyönggyel díszítette a közepét. A leendő igés kártya felső részére ragasztotta a szépséges virágokat. Aztán még néhány levelet erősített a szirmok alá.
Miután ráírta a kiválasztott igeverset a virágos kártyára, beletette azt a „cserépbe”.
Húsvét reggelén Sári ezzel a képeslappal örvendeztette meg Somát, hadd emlékezzen a legnagyobb Csodára és arra, hogyan változhat a szomorúság örömmé.
Üzenetként ez állt a kártyán: „Szívből örüljenek, akik keresik az Urat!” (Zsolt 105,3).
Legutóbbi hozzászólások