Csapatjátékok

Kukta –bukta

Kört alkotunk. Megállapodunk a „jelbeszédben”:
„kukta” = feltartott kéz,
„bukta” = ökölbe szorított kéz,
más szó = leengedett karok.
Kiszámoljuk, ki kezd. Mindenkinek három lehetősége van egy menetben. Az első játékos három szót mond kis szünetekkel. Például:
„kenyér” – nem csinálunk semmit,
„szilvásbukta” – ökölbe szorítjuk a kezünket,
„leves” − leeresztett karok.

A játék folytatódik tovább, sorban mindenki mond három szót. Fontos, hogy a „kukta” vagy a „bukta” kifejezés minél többször szerepeljen. Aki eltéveszti a mozdulatot, zálogot ad. Huncutkodni is szabad. Például elkezdhetjük, hogy „túrós…” , és amikor mindenki „buktára” számít, befejezhetjük azzal, hogy „palacsinta”. Ha körbeért a játék, zálogkiváltás következik.

Húzd meg  – ereszd meg!

A játékhoz egyetlen „eszköz” kell: egy erős zsinegdarab vagy ugrókötél, pléd, kendő. Válasszunk egy „vezénylőt”! A játékosok a két végén fogják meg a kötelet vagy zsineget. Ha pléd vagy kendő áll rendelkezésre, akkor álljunk körbe, és úgy fogja azt meg mindenki.
A vezénylő rövid, egyszerű utasításokat ad, de ennek épp az ellenkezőjét kell csinálni!
Például:
„húzd meg” – lazára engedjük,
„emeld föl” – leengedni a talaj felé,
„ereszd meg” – feszesre húzzuk.
Aki eltéveszti, zálogot ad.

Nehezített változata az, ha a vezénylő is fogja a tárgyat, és ő (megtévesztésül) a saját utasításának megfelelően cselekszik, míg mindenki másnak az ellentétes mozgást kell végeznie.