Egyedi, mint az ujjlenyomat

Ahogy nincs két egyforma levél vagy hópihe, úgy nincs két egyforma ember sem. Nagy közhely, mi? Tudom, nyugi. Persze, hogy nincs két egyforma ember, de azért lássuk be: vannak, akik egészen egyediek. Szokták őket fogyatékkal élőknek is nevezni. Ha jobban megismered őket, rájössz, hogy bár láthatóan máshogy néznek ki, vagy máshogy viselkednek, vannak kiváló képességeik, és kedves, humoros emberek. Ha szánsz rá időt, és összebarátkozol velük, több közös vonást fedezel fel, mint különbséget!

Sok keresztény misszió foglalkozik velük. Feladatuk kettős: meg akarják mutatni neked és nekem, hogy a sérültek mennyire tehetségesek, jó fejek, be akarják mutatni az ő világukat, ugyanakkor segíteni is akarnak a sérülteknek, hogy jobban boldoguljanak, tudjanak tanulni, gyülekezetbe járni vagy Bibliát olvasni (ez a munkájuk missziós része).

Több felekezetnek van például vakmissziója, ahol egy látássérült kaphat hangzó Bibliát (mp3 formátumban hallgatható rajta a Szentírás), pontírásos Bibliát (fehér lapokra, Braille-pontokkal gépelt Biblia, amelyet a vakok az ujjaikkal olvasnak el), de mehet bibliatáborba, sőt közösségi tornára is. A siketeket jeltolmáccsal közvetített istentisztelet várja, és bibliaiskolába is járhatnak, ahol szintén anyanyelvükön, a jelnyelven követhetik a tanításokat.

Ha úgy döntesz, hogy lépsz egyet feléjük, és megismernéd őket és az életüket, feltétlenül látogass el az Imre Sándor Szeretetszínház egyik előadására! Itt ép és sérült fiatalok csinálnak színházat… De még milyet! Darabjaik, például a Valahol Európában, mindig fergeteges sikert aratnak, és teljes mértékben az esélyegyenlőség jegyében jönnek létre. Itt mindenki testhezálló szerepet kap, mozgásosat vagy szövegeset, attól függően, ki mihez ért, mit tud kihozni magából. Nagyszerű látni, ahogyan az egyébként visszahúzódó, magába forduló, értelmileg sérült fiú hogyan „nyílik ki” a színpadon… Mint egy rózsa! Rá sem lehet ismerni. Nos, ez az, amiről beszéltem: ha valaki hisz bennük, közeledik feléjük, megmutatják a valódi énjüket.
Te mikor teszed meg az első lépést?