Bruce Olson missziója az indiánok között

Füller Tímea: Érted! Érted?
Amikor Jézus a földön járt, és Isten országáról próbált beszélni az embereknek, rengeteg képet, példatörténetet használt, hogy jobban megérthessék azt, amit ő tudott róla. Szinte látom magam előtt, ahogy keres valami hasonlót, amivel szemléltetni tudná azt, ami elképzelhetetlen.

A banánfürt
Ugyanezzel a vággyal vannak tele azok, aki ma próbálják megosztani Isten örömhírét egy-egy új nyelven vagy akár csak modernebb, közérthetőbb módon a régies fordítások után.
Kedvencem könyveim egyike Bruce Olson (későbbi nevén Bruchko) története, aki gyakorlatilag egyetlen szót sem tudott eleinte a motilone és a yuko indiánok nyelvén. Közöttük élt, figyelt, tanulta a szokásaikat. Sokszor úgy tűnt számára, teljesen reménytelen, hogy bármit is tudjon adni nekik, hiszen sem a vadászathoz, sem az őserdei élethez nem volt elég ügyessége, tapasztalata. Mégis köztük maradt, és imádkozva, figyelve, Istenben bízva várta, hogy alkalma nyíljon valahogy átadni az örömhírt. Kétségbeesetten könyörgött imáiban: „Jézus, légy te is motilone!”
Egy nap aztán valami nagy rettenet vette körül a falut. Alaktalan sötét félelem szállta meg az emberek szívét. Egyedül Bruchko maradt nyugodt, mint aki tudta, hogy védi és körülveszi őt mennyei Atyja. Attól a naptól nagyobb tisztelettel figyelték, de még mindig nem értették meg az indiánok.
Egy nap Istenről próbált beszélni a vadászoknak. A földre hullott Bibliája kinyílt, és az erős férfiak döbbenten léptek hátrább: „a kettéhasított banánfürt” – suttogták ámulva. És elmesélték, hogy egy réges-régi hagyomány szerint jön majd egy ember, aki egy kettéhasított banánfürtöt hoz, ami meg fogja menteni az egész törzset. A nyitott biblia tényleg hasonlított a fürthöz, a férfiak tehát mindent letettek, és csakis Bruchkora figyeltek. Amit megértettek, azt énekelve, kántálva osztották meg nagy örömmel a falu többi tagjával. Bruchko meglepetten nézte őket, alig értett valamit abból, ami körülötte történik. Azt viszont látta, hogy Isten szeretete behatolt a szívekbe: az emberek megbékéltek. Örömük és felszabadultságuk mellett nagyobb figyelemmel, tisztelettel és gondoskodással fordultak egymás felé is.

A hangyafiú
Egy másik indián törzs misszionáriusa is sokáig nem talált szavakat arra, hogy Jézus miért jött a földre. Végül egy porban játszó kisfiú mesélt neki egy történetet, amellyel szemléltetni tudta az üzenetet.
A mese szerint egy gyerek a tovaterjedő tűz közelében hangyabolyt talált. A tűz rohamos gyorsasággal közelített a hangyákhoz. Minden eszközzel megpróbált rajtuk segíteni. A hangyák azonban nem értették, mi a szándéka, és a kisfiú tettét támadásnak élték meg. Menekültek, elbújtak, a tűz meg egyre közeledett. A gyerek ekkor teljes szívéből azt kívánta, hogy hangyává változhasson, és el tudja mondani kis barátainak, milyen bajban vannak, és ezzel meg tudja menteni őket. Vágya valóra vált: ott állt immár aprócska hangyaként, és beszélt a társainak a közeledő veszélyről. A hangyák hallgattak rá, és így megmenekültek a tűztől. A fiú most már visszaváltozhatott emberré. A hangyák felismerték őt, és nem féltek többé tőle, hanem megbíztak benne.
Ugyanígy jött el a bajtól, veszélytől megóvni minket Jézus. Így vált emberré, akit érthetünk, és aki így meg tudott bennünket menteni.