Megjelent a januári lapszám!
Földön, vízen, levegőben Gyertek velünk, járjuk be az eget, a földet, a vizek mélységeit! Ha velünk tartotok, megtudhatjátok, milyen járművekkel utaztak a nagy felfedezők, hogyan alakul ki a vihar, a szökőár, miért remeg meg időnként a föld. Kiderül az is, hogy Jézus számára nem volt gond a légi és a vízi közlekedés sem, és hogy Isten nemcsak a földön, hanem a levegőben, a vízen és a víz alatt is Úr. Készíthetsz velünk iránytűt, és persze sok izgalmas feladat is vár rád a következő CikCakkban.
Olvass továbbA víz arcai a természetben
Hányféle formában találkozhatsz a vízzel? Ha körbenézel otthon, már meg is tudod. A csapból mint folyadék folyik, ha ezt követően teafőzőbe töltöd, hamarosan találkozhatsz másik halmazállapotával, a gőzzel. Ha meleg nyári napokon nem teára vágysz, hanem limonádét készítenél, akkor biztosan teszel bele néhány szem jégkockát, ami szilárd halmazállapotú víz. A természetben sincs ez másként… Hogyan születnek a felhők? Folyékony állapotban találjuk a vizet a tengerekben, óceánokban, tavakban. Ahonnan a víz azután a nap meleg sugarainak hatására szépen párologni kezd. A vízpára a folyadék tetején lebegne, ha nem volna segítségére a levegő, így a pára, ha felmelegszik, felfelé vitorlázik. A játékos szél magával ragadja a kis páraszemeket. Hogy minél többen legyenek a játékban, a szél bevonja a földet is: a szárazföldek felől porszemeket is szállít. Mi történik odafenn? A meleg levegő egyre magasabbra és magasabbra emeli a porszemeket és a párát, egészen addig, amíg erejéből telik. A levegő ugyanis a magasban elkezd lehűlni, a szállított pára pedig a porszemek felületén kicsapódik, és megjelennek az égen a felhők. Ez a porszem közepű vízcsepp egyszer csak megfagy. A fagyott vízcsepp hízásnak indul, és további pára vagy vízcseppek fagynak hozzá. Ilyenkor lesznek a felhők viharosak. Amikor a felfelé igyekvő levegő számára túl nehézzé válnak a vízcseppek és jégszemek, kezdi elengedni őket, és azok lepotyognak az égből. Ha szerencsések vagyunk, csendes áztató esőnek örülhetünk. Ha erősebb volt a légáramlás, akkor akár tojásnyi jégdarabok is potyoghatnak a hatalmasra növekvő zivatarfelhőkből. A heves, nagy viharokat látványos villámlás, mennydörgés, esetleg széllökések, akár tornádó is kísérheti. Víz a föld alatt Amikor a víz újra a felszínre érkezik, megkezdi útját vissza a tengerek felé. Útja közben sok dolog történik vele. Lehullik a talajra, ahol a növények kortyolhatnak belőle. Ha a talaj nem bír többet befogadni, akkor elkezd az alacsonyabb helyek felé mozogni, kialakulhatnak kis patakok, melyek összegyülekezve később folyókká duzzadhatnak. A folyók pedig tavakba ömlenek, vagy vissza a tengerbe. A talajba szivárgó vizek újabb játékba kezdenek a talajszemcsékkel, ahonnan ásványi anyagokat oldanak ki. Ha ezt egy barlang felett teszik, akkor a barlang mennyezetéről lecsöpögve csodálatos cseppköveket építenek. Biztosan olvastál már az Aggteleki-cseppkőbarlangól, amely a víz körforgása nélkül nem jöhetett volna létre. Ha gőz csap ki a földből Ha a talajba szivárgó vizek elég mélyre jutnak, akkor találkoznak az olvadt kőzetekkel, a lávával, bár közvetlenül nem érik el azt. A láva hője kezdi felmelegíteni a vizet, melyben robbanásszerű gőzfejlődés indul el. A robbanás hatására a gőz és a víz kürtőkön keresztül a magasba csap. Ezt hívjuk gejzírnek. Egyik leghíresebb és leglátványosabb gejzír a Földön a Yellowstone Nemzeti Parkban található Öreg Hűséges. A víz ereje Szólni kell még egy félelmetes erejű jelenségről, amelyet szintén a föld és a víz kölcsönhatása hozhat létre. Biztosan hallottál már róla, hogy a földrészek nagyon-nagyon lassan vándorolnak. Amikor egy-egy földrészt hordozó kőzetlemez elmozdul, a mozgás közben iszonyú erők szabadulnak fel, melyek földrengéseket okoznak. Mikor az óceánok alatt történik ez, akkor az óceán felszínén hatalmas hullám jelenik meg. Ezek a szökőárak vagy cunamik, amelyek, ha partot érnek, nagy rombolást képesek...
Olvass továbbApostolok lován a Borostyánkőúton
Utaztál már apostolok lován? Képzelheted a városi kisunoka arcát, akit falun élő nagymamája azzal lelkesít, hogy az apostolok lován mennek el a boltba. Ahogy a kapun kilépnek, se kocsi, se ló. De még autó sem. Akkor hol az apostolok lova? Hol is van igazából? Min és hogyan is közlekedtek az emberek az Úr Jézus és az apostolok korában? Lehet, hogy furcsa neked, de leginkább semmin és sehogyan. A legtöbb ember ott élt és halt meg, ahol megszületett. Volt olyan, aki ki sem mozdult a saját faluja környékéről. Legfeljebb a szomszéd településekre gyalogolt át néha. A zsidóknál azért volt egy kicsit más a helyzet, mert Isten törvényeinek megfelelően a felnőtteknek fel kellett utazniuk Jeruzsálembe, hogy Isten színe előtt áldozatot mutassanak be. Ilyenkor általában többen összefogtak, együtt utaztak. Bizony, a legtöbbször gyalog. Mert az első századokban a lóháton, sőt még az öszvéren, szamáron utazás csak is a vagyonosabb, gazdagabb emberek kiváltsága volt. A szekerek, kocsik abban az időben sokkal kényelmetlenebbek voltak. Sehol egy komolyabb lengéscsillapító: Ha jött a kátyú, döccent a kocsi, szekér. A gyaloghintó lágyabban ringott, de annak cipeléséhez legalább két, de inkább négy rabszolga kellett egyszerre. Az utak sem olyanok voltak, mint manapság az autópályák. Kevés volt belőlük, főleg a kereskedők, karavánok használták őket, no meg a hadseregek. És persze nem voltak aszfalttal borítva. Az egyik leghíresebb ókori út a Borostyánút volt. Ez az Észak-Európában levő Balti-tengertől vezetett az Alpok kikerülésével az Adriai-tenger partjáig. Ezen az úton szállították a borostyánt Rómába. Még inkább visszafelé az utánpótlást a híres római légióknak a germán frontra! Ezért is kezdték meg az út építését Tiberius császár uralkodása (14–37) idején. (Ide jöhetne térkép) Az út a magyar városok közül Sopront (Scarbantia) és Szombathelyet (Savaria) érintette. Egyik legjelentősebb feltárt szakasza épp Szombathelyen látható, s egy városi elágazás a Fő téri OTP Bank fiókjából nézhető meg. A magyar szakaszon tártak már fel hidat, őrhelyet (a Rába folyónál), útállomást (Sorokpolánynál), még mérföldkövet is (ezt Szombathelyen). Az útállomásra azért volt szükség, mert embernek-állatnak pihennie kellett az úton. A futárok pedig itt tudtak lovat cserélni. (Hasonló okból van a karácsonyi történetben is a fogadónak elég nagy istállója.) Az utak biztonsága is nagyon fontos volt. Amelyik utat nem ellenőrizték a király katonái, azon sajnos gyakran rablók garázdálkodtak (ezért is utaztak nagyobb csoportban az emberek). Az irgalmas szamaritánus története is ezért volt találó, élő példa az Úr Jézustól. Mert bármilyen úton, bármikor, bárhová is mégy, a legfontosabb, hogy azt megtedd, amit Isten mondott neked. Apostolok lova pedig nem más, mint kinek-kinek a saját lába. Az apostolok lován menni a népnyelv tréfás elnevezése szerint annyit jelent:...
Olvass továbbAhol a víz az út
Gyűjtögettél matricákat Garfielddal, amikor a dzsungelek állatvilágába kalauzolt? Vagy néztél már természetfilmet, ahol a bátor fotós csak kenun tud az esőerdőbe bemenni? A dzsungelben A trópusi dzsungel, az esőerdő nem véletlenül viseli ezt a nevet! Naponta zuhog az eső. A sok lehullott víz rengeteg vízfolyást, kisebb-nagyobb patakot, folyót táplál. Mindig meleg van. A sok lehullott csapadék állandóan párolog: a levegő tele van apró vízcseppecskékkel. Minden nedves. Minden növény dúsan nő: fák, liánok, virágok. Nem csoda, ha az erdei utakat gyorsan elnyeli a dzsungel. Bizony, nem csak ma megy a természetfotós kenun az őserdőbe! Fél évszázaddal ezelőtt sem nagyon tudott a fehér ember máshogy eljutni a vizek mentén élő indiánokhoz. Szárazföldön a legközelebbi településük is több napi járóföld volt. Mindez gyalog, a bozótvágó kést, a machetét szüntelenül használva. S nem is mindig volt ilyen „könnyű” az út! Csak az év egy bizonyos szakaszában lehetett a patakokon átkelni. Mihelyt egy kicsit több eső esett, a szárazföldön át az indiánok telepe megközelíthetetlenné vált. Indiánok a Nagy folyó mentén Alig hetven éve még több indián törzs is élt a vizek mentén kunyhókban, a fehér emberektől távol. Juracare, trinitario, chapaye indiánok, az Amazonas vidékének őslakosai laktak ott rossz körülmények között. Gyakran nagyon beteg volt a törzs apraja-nagyja. Sem az Isten szeretetéről szóló örömhír, sem a gyógyszerek nem jutottak el hozzájuk. Sokan imádkoztak, hogy ez a helyzet megváltozzon. Az egyik úttörő egy Margaret Day nevű hölgy volt. Tanárként egy iskolát alapított a juracare indiánok gyerekeinek. Kenujával, mint egy iskolabusszal, gyűjtötte be a gyerekeket. Háromhavonta cserélődtek a gyerekek az iskolában. Magyar misszionáriusok az indiánokért A másik úttörő vállalkozás a Bethesda kórházhajó volt. Ez a hajó Bolíviában járta az Amazonas mellékfolyóit. Az orvosa, Taylor doktor, kanadai volt. A kapitánya, Vertico, jura indián. De a hajó megálmodói, tervezői magyarok voltak! Valószínűleg emlékszel a Cserepka házaspárra, akik 20 évig voltak misszionáriusok Bolíviában. A férj beszélt Istenről, a felesége, dr. Ilonka Margit orvosként a betegeket kezelte. Ők jöttek rá, hogy sok indián törzset csak vízi úton, hajóval lehet elérni. Egy kórházhajóról álmodtak, és az álmok valóra váltak. A fiatal magyar villamosmérnök, Sallós József adományokat kezdett gyűjteni, és Isten olyan csodát tett, hogy egy éven belül összegyűlt a pénz. Sőt, nem is egy, hanem két hajó készült el! A nagyobbik pompás, többszintes hajó lett. Alul, a hajófenékben volt a gépház. Középen az orvosi műtő, vizsgáló, gyógyszerraktár, ebédlő és a mellékhelyiség kapott helyet. Legfelül volt a kapitány és az orvos lakása. No meg a víztároló, hiszen a jó minőségű, tiszta vízre nagy szükség volt! Hangos sziréna jelezte a hajó közeledtét, hogy mire kiköt, a betegekkel is odaérjenek. A kisebb, nyolcszemélyes hajó vitte a felszerelést, a terheket. Ha pedig olyan folyóra akadtak, ami a nagyobb hajó számára járhatatlan volt, nem estek kétségbe! Olyankor a kisebb hajón jutottak fel a folyón az indiánokhoz. A kórházhajók avatási ünnepén a magyar himnusz is megszólalt. Lehet, hogy Magyarország kicsi, a magyarok messze élnek Bolíviától, de aki Istenben bízik és neki engedelmeskedik, a járatlan helyen is utat...
Olvass továbbJézus égen, földön, vízen
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké. (Filippi 2,10) Földön A kisbaba csendesen gőgicsélt a jászolbölcsőben. Olyan volt, mint bármelyik újszülött. Kicsi és törékeny. Pedig nagyobb erővel bírt, mint bármelyik harcedzett katona. És nagyobb hatalommal, mint bármelyik király. Mert ő volt Isten Fia. Mégis egy istállóban kellett megszületnie. Anyja szeretettel nézte a fiát: – Édes kincsem! Hát megérkeztél a Földre – csitítgatta gyermekét Mária. Az ajtón halk kopogás hallatszott. – Bejöhetünk? – óvakodtak be a pásztorok, de az egyik kisbojtár nem várta meg a bebocsátó szót. Előrefurakodott, és már ott is termett a jászolbölcsőnél: – Megvan! Megtaláltuk! Itt a jászolban egy csecsemő! Pont, ahogy az angyal mondta – ujjongott. – De gyönyörű! Milyen ártatlan! – Micsoda békesség ragyog az arcán! – Mennyei! Eláll a lélegzetem! – Neki királyi palotában kellett volna születnie! – Gondolod, hogy akkor minket a közelébe engednének? József és Mária döbbenten néztek a pásztorokra: – Honnan tudtátok, hogy itt vagyunk? – kérdezte végül József. – Kint voltunk a mezőn a nyájunk mellett, mikor hirtelen fényesség támadt – kezdte a legidősebb pásztor, és a többi folytatta. – Mennyei kórus énekelt: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!” – Ő fog megszabadítani a bűneinkből. Így mondta az angyal. Máriának potyogtak a könnyei, ahogy nézte a térdeplő pásztorokat. Aztán amilyen hirtelen jöttek, úgy mentek el, hogy elvigyék az örömhírt Betlehembe: megérkezett a Földre a mennyei Király. Vízen Harminc évvel később, amikor Jézus elkezdte földi szolgálatát, nem hordott királyi palástot, nem volt csillogó korona a fején, és glória sem, mint a festményeken. Csak a tekintete különbözött a többi emberétől. Aki a szemébe nézett, soha nem felejtette el azt az ártatlan, tiszta, irgalmas szeretetet, ami sugárzott belőle. Egy-egy pillanatra megmutatta hatalmát a tanítványainak, de nagyon visszafogta magát, nehogy megrémítse őket. Ez történt akkor is, mikor a Genezáret-tó partján voltak. – Evezzetek a túlsó partra! – küldte tanítványait a csónakba. – Majd később csatlakozom hozzátok. A tanítványok engedelmeskedtek. Este volt már. – Húzd! Evezz erősebben! – kiáltott Péter a nagy szélben. – Mióta küszködünk, de nem haladunk! – méltatlankodtak a többiek. – Hol van Jézus? – kérdezte Tamás. – Felment a hegyre imádkozni – válaszolt János. – Micsoda hullám! Kapaszkodjatok! Dobálta őket a tenger. Egyszer csak rémülten kiáltott egyikük: – Nézzétek! – Mi az? – Hol? – Ott! Valami kísértet! – Isten irgalmazz! – Jön a vízen! Felénk tart! – Ki az? – kiáltott remegve Péter. – ÉN VAGYOK! Ne féljetek! – zengett Jézus biztatása a viharban. – Jár a vízen! – Nézzétek, elállt a vihar! – Milyen csend lett! – ámultak a tanítványok. – Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? – Uram! Valóban Isten Fia vagy – vallotta meg Péter leborulva Jézus előtt. Be akarták venni Jézust a hajóba, de hirtelen partot értek. Levegőben Akik a csodák ellenére sem hitték, hogy Jézus az Isten Fia, rettenetesen fel voltak háborodva miatta. Eltörölhette volna ellenségeit a föld színéről, de ő inkább meghalt értük a kereszten, elszenvedte bűneik büntetését. Feltámadása után még negyven napig élt az emberek között, és jelent meg azoknak, akik hittek benne: – Békesség nektek! Miért rémültetek meg? ÉN VAGYOK! Nézzétek a kezemen a szegek helyét! – Uram! Jézus! – borultak elé a tanítványok. – Nélküled olyan árvák vagyunk. – Gyertek velem az Olajfák hegyére! – sürgette Jézus a tanítványait. – Én most hazamegyek a mennyei Atyához. – Urunk! Ne hagyj itt minket! – könyörgött János. – Elmegyek, és helyet készítek nektek. Majd visszajövök értetek. – Mi lesz velünk nélküled? – Remegve baktattak a hegyre Jézussal. – Jobb nektek, ha elmegyek, és elküldöm a Szentlelket. Általa mindig veletek leszek. A Lélek betölt...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások