Mézes-mázas karácsony

„Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom…” − Tudod-e, hogyan került a kalács a karácsonyi énekbe? Hát persze: a karácsonyi asztalról.
A kalács több mint félezer éve a magyarság legrangosabb ünnepi étele. Különleges alkalmakra (húsvét, karácsony, lakodalom, keresztelő, búcsú) készítették kelt vagy mézes tésztából. Mindig is különleges formájú sütemény volt. Sőt, kezdetben éppen csak a formájában különbözött a mindennapi kenyértől. De aki tehette, összetételében is igyekezett az ünnep rangját megadni, ezért aztán aszalt gyümölcsökkel, mézzel kezdték édesíteni (a cukrot sokáig nem ismerték az emberek). Ezek a kalácsok a lepényekre és a „kovásztalan kenyérre”, az ostyára emlékeztettek. Akkoriban ugyanis még nem ismerték azokat a lazító anyagokat sem, amelyeket ma használunk a konyhában, például a sütőport és a szalalkálit.

A kalács alakja lehetett fonott, és különböző alakzatot is ábrázolhatott. Karácsonyra Ádám-Éva babapárt sütöttek, vagy egy kerek fonott kalács tetejét díszítették apró kalácsmadárkákkal. Mivel a keresztények a karácsonyban az élet újjászületését is megünnepelték, az ősi formákat a csillag és a szív, a Betlehem is kiegészítette.

A mézeskalács-készítés mestere a mézeskalácsos volt. A mézeskalácsos elbeszélgetett a vásáron a vevővel, és további megrendeléseket vett fel. Egyedi formát és díszítményt is hajlandó volt kikísérletezni a kedves vevő kedvéért. Számon tartotta az egyes területek ízlését is, és olyan portékát vitt, amely kelendő volt azon a vidéken. Ezért aztán népszerű, kedvelt és sokszínű portéka lett a mézeskalács. Sajnos azonban a mézeskalácsos mesterség úgy száz évvel ezelőtt mégis hanyatlásnak indult. A hanyatlás oka a cukoripar fejlődése, a cukorkagyártás és a cukrászat megjelenése volt. Ma már csak néhány cukrász, valamint a háziasszonyok készítik az illatos mézeskalácsokat.

Ünnepi figurás sütemény a mézesbáb. A szív-, a huszár-, a pólyásbaba és a kardfigurák mellett ma már kedves állatkák, virágok, karácsonyi formák is készülnek. Szép ajándék lehet karácsonykor szeretteidnek a fenyő, a bárányka vagy a csillag.
A mintás mézeskalácsok egy része faragott faformában, úgynevezett ütőfában készül. Ebbe nyomkodják a tésztát, amelyben felveszi annak alakját, felületének mintáját. Ezeket a kalácssütő formákat régen ötvösök, később ügyes kezű mesteremberek és fafaragók készítették. Szívesen formáztak meg huszárt, szívet, babát, sőt csillagot vagy fenyőt is. Ilyen formákat ma már nehéz beszerezni, és speciális tészta is kell hozzá.
A figurás mézeskalácsok másik része kiszúró formával készül. (Mint amilyenekkel például a linzert szaggatod.) A süteményeket aztán gyakran pirosra festik, és színes masszával (ma cukormázzal), még tükrökkel is díszítik. Ez a mézeskalács az ötletessége, egyszerű kedvessége miatt népszerű.

Újfajta díszítés a „magos” mézes. A sablonnal formázott tésztába sütés előtt len-, napraforgó- és tökmagot nyomkodnak, a formát tésztarátéttel is gazdagítják. Ez a technika nagyon egyszerű, neked is sikerülni fog, próbáld ki!