Megjelent a Cikcakk magazin legújabb száma!
Időutazásra hívunk: ellátogatunk a hercegnők és a lovagok világába. Megtudjuk, mi tesz valakit igazi lovaggá, bekukkanthatunk a legizgalmasabb lovagvárakba, leülhetünk Artúr király kerekasztala mellé. A bibliai hősnőkön és vitézeken kívül megismerheted a magyarok kedvenc királynéjának életét, ráadásul azt is megtudhatod, hogy te melyik Disney-hercegnőhöz hasonlítasz.
Olvass továbbA királykisasszony keze
Míkal, Saul király leánya az ablaknál ült. Csendesen varrogatott valamit. Ki-kinézett az ablakon, az utat kémlelte. Időnként halkan fohászkodott: – Én Istenem, Seregek Ura, a te kezedben van élet és halál. Kérlek, védd meg őt! A szeme könnybe lábadt, ahogy Dávidra gondolt. Maga sem tudta, hány napot és hány éjszakát imádkozott már így végig érte. Mert Míkal szerette Dávidot, az első pillanattól kezdve, amikor meglátta. Pedig akkor még senki sem volt, csak egy fiú valahonnan Betlehemből, aki szépen játszott a hárfáján. Egyedül a Mindenhatónak merte elmondani szíve vágyát: – Uram, én Istenem, engedd, hogy Dávid felesége legyek! Tudom, hogy lehetetlent kérek, hiszen apám, a király sohasem adna egy ilyen senkifia pásztorfiúhoz. De tudom, te képes vagy megtenni, hogy ő legyen a férjem! Nem csoda hát, hogy nagyot dobbant a szíve, amikor meghallotta, hogy apja a lánya kezét ajánlotta fel annak a hősnek, aki legyőzi Góliátot. – Istenem – fohászkodott Míkal –, add, hogy Dávid legyen az! Tudom, hogy ő nem harcedzett katona. Tán filiszteus harcost sem látott még soha. Én mégis hiszem, hogy a te erőddel képes legyőzni azt az óriást. Amikor híre jött, hogy Dávid legyőzte Góliátot, Míkal sírt és nevetett egyszerre. Mert hiába Dávid győzelme, a királykisasszony még mindig nem volt felhőtlenül boldog. Izráelben ugyanis az volt a szokás, hogy először a legidősebb lányt adják férjhez. És neki volt egy nővére, Mérab. – Uram, ne engedd, hogy elvegye Mérabot Dávid, hanem engem, engem, engem… – könyörgött a királykisasszony. És könyörgését meghallgatta Isten. Hogy mi történt, mi nem, azt Míkal sohasem tudta meg. Annyi azonban bizonyos, hogy Mérabot végül nem Dávidhoz, hanem a mehólai Adriélhez adták feleségül. Míkal fellélegzett, de az imádkozást nem hagyta abba. Saul ezredessé nevezte ki Dávidot, aki háborúból háborúba járt, győzelmet győzelemre halmozott. Míkal imádkozott Dávidért, hogy épségben és egészségben visszatérjen a csatából. Saul pedig őrjöngött a szobája mélyén. – Már megint győzött, már megint! – hajtogatta magában. Mert nem jó kedvében nevezte ki Dávidot ezredesnek. Dehogy is! Abban reménykedett, hogy egyszer ott marad holtan a csatamezőn. De Dávid mindig győztesen tért haza, és egyre inkább ünnepelték. Minden lány szíve Dávidért dobogott, és azt kezdték terjeszteni a palotában, hogy még a király kisebbik lánya, Míkal is szerelmes belé. – Nagyon helyes! – dörzsölte a kezét Saul, amikor a fülébe jutott a hír. – Ez lesz a csapda! Hozzáadom a lányom, és még több csatába küldöm el, hogy végezzenek vele a filiszteusok. – Te vagy a legméltóbb a lányom kezére – üzente Dávidnak. – De tudom, nincs akkora vagyonod, hogy királyi nászajándékot ajánlj fel érte. Ezért nem kívánok mátkapénzt, csak azt, hogy ölj meg száz filiszteust. Így állj bosszút az ellenségeimen! Elindult hát Dávid az embereivel együtt, és levágott kétszáz férfit a filiszteusok közül. Saul mosolygott, de a szíve mélyén egyre forrt a gyűlölet. „Nem igaz, hogy semmi sem használ Dávid ellen! Nem igaz, hogy képtelen vagyok őt legyőzni!” – őrjöngött magában. De Dávidhoz mézesmázosan szólt: – Jól van, Dávid, jól van! Kétszeresen is kiérdemelted a lányom kezét. Sőt… ha Góliátot is beleszámítjuk, akkor háromszorosan is. Neked adom a lányom. Ti pedig – fordult a szolgákhoz – fussatok Míkalhoz, és tudassátok vele a hírt: készüljön a menyegzőre, mert a betlehemi Dávid felesége lesz. Míkal táncra perdült örömében, amikor meghallotta a hírt. Azután hálát adott a magasságos Istennek, aki még azt is meg tudja tenni, hogy egy pásztorfiú a királykisasszony férje...
Olvass továbbHarcos lányok, vitéz asszonyok
Tudtad, hogy voltak női lovagok, és olyan nők is, akik kardot ragadtak, amikor szükséges volt? Lányok fejszével Egyetlen női lovagrendről tudunk, a Fejszerendről. Persze nem favágónők vagy törpasszonyok voltak a tagjai, hanem valódi harcos lányok, asszonyok, akiknek a legfontosabb fegyverük a fejsze volt. Tortosa városa Északkelet-Spanyolországban fekszik, és az 1140-es években igen gyakran megtámadták a muszlim seregek. Addig nem is volt gond, amíg a keresztes lovagok védelmezték a várost, ám a keresztesek egyszer csak kivonultak Tortosából. Férfi alig akadt a városban, fegyver se nagyon, így amikor jöttek a mórok (ahogy akkoriban a muszlimokat nevezték), a lányok és az asszonyok ragadtak fegyvert. Azt, ami éppen a kezük ügyébe került, jobbára fejszét. Két teljes évig tartották a várat, míg végül a muszlim csapatok elvonultak. A Fejszerendet 1149-ben alapította Raymond Berenger barcelonai gróf, a torosai vitéz asszonyok tiszteletére. A rend tagjai csak nők lehettek. Mentesültek minden adó alól, férfiruhában járhattak, és viselhették azokat az ékszereket és kitüntetéseket is, amelyek akkoriban csak a férfiakat illették. A szent szűz Jeanne d’Arc (vagyis Szent Johanna) egy francia parasztlány volt, és sokáig eszébe sem jutott, hogy neki harcolnia kellene. Ám születésekor, 1412-ben a franciák már közel száz éve harcoltak az angolokkal. Az ország lángokban állt, és a franciáknak nem voltak túl jók a kilátásaik. Jeanne tizenkét éves volt, amikor megjelent előtte Szent Mihály arkangyal, és felszólította, hogy csatlakozzon a francia seregekhez, és vezesse győzelemre őket. A kis parasztlány lovagi páncélzatot öltött, és hamarosan bevették a hadi tanácsba is, ahol bölcs tanácsainak köszönhetően az addig vesztésre álló francia csapatok sorozatosan győztek az angolok felett. Jeanne-t hadseregparancsnoknak is megválasztották. Egy kisebb ütközet után Jeanne utolsónak akarta elhagyni a csatateret, ám az angolok egy váratlan támadással elfogták őt és csapatát. Hamis vádakkal törvényszék elé állították, és máglyán elégették, mint boszorkányt. Halála után maga a francia király kérte a pápától Jeanne felmentését a vádak alól. Jeanne d’Arc-ot 1920-ban szentté avatták. A mai napig ő Franciaország egyik védőszentje. Várvédő asszonyok A törökök 1660-ban nagy csapást mértek a magyar seregekre, és megölték II. Rákóczi György erdélyi fejedelmet is. A váradi őrség nagy része a fejedelem holttestét vitte Gyulafehérvárra, így a vár védtelen maradt. A várat az asszonyok és a helyi polgárok védelmezték, de megvédeni nem tudták. Ám olyan hősiesen harcoltak, hogy a szultán szabad elvonulást engedélyezett nekik. Zrínyi Ilona, II. Rákóczi Ferenc édesanyja több mint két évig védte Munkács várát az osztrák csapatokkal...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások