Hú, de menő hajó! Milyen jó lenne egy ilyenen utazni!
Ez a szuper hajó egy főníciai kereskedőhajó. A főníciaiak uralták az Ószövetség korában a tengereket. Hajóikat maguk készítették, ami nem csoda, hiszen az akkor ismert világ legnagyobb cédrus- és cipruserdőit birtokolták. Ebből a könnyű, de mégis nagyon erős faanyagból alapvetően kétféle hajót építettek: az egyik gyors, jól irányítható és sebesen manőverező egyárbócos hajó volt, míg a másik egy hatalmas kétárbócos.
Világhódító kereskedők
Ezekkel a hajókkal bejárták az egész Földközi-tengert. Leginkább a partok mentén szerettek hajózni, de így is eljutottak Egyiptomba, Indiába, sőt a Kanári-szigetekre is. Vannak olyan történészek, akik szerint a föníciaiak jártak Amerikában sok ezer évvel Kolumbusz előtt. Ez azért is elképzelhető, mert a hajóik legalább olyan jók voltak, mint Kolumbuszé, és a csillagok állása alapján képesek voltak a nyílt vízen éjszaka is navigálni. Legfontosabb tájékozódási pontjuk a Sarkcsillag volt, amit Föníciai Csillagnak neveztek.
Furcsa alku
A föníciaiak sajátos módon kereskedtek. Nem nagyon szerettek más népekkel keveredni, így amikor egy város közelébe értek, a homokos partra kirakták az áruikat. Jobbára olyan luxuscikkeket, amelyeket csak ők árultak. Fűszereket, elefántcsontot, üvegtárgyakat, Kínából származó porcelánt, selyemszövetet, vagy éppen gyönyörű, vad lovakat a mai Spanyolország területéről.
Az áruikat néhány őr kíséretében ott hagyták a parton, és visszavonultak a hajóikra. Az őrök meggyújtották a fáklyákat. Ez volt a jel a város lakói számára, hogy megjöttek a föníciai kereskedők. Lementek a partra, megszemlélték az árut. Majd hazamentek, és szétnéztek otthon, hogy mit tudnának felajánlani a föníciaiaknak az értékes holmikért cserébe. Elsősorban fémből készült tárgyakat, eszközöket fogadtak el szívesen a hajósok. A vásárlók levitték a tárgyakat a partra, és a kívánt áru mellé helyezték, majd hazamentek.
Másnap a kereskedők kihajóztak a partra, és megszemlélték a felajánlott ellenértéket. Ha tetszett nekik a dolog, elvitték magukkal a hajóra, ezzel megköttetett az üzlet. Ha nem, akkor otthagyták a cseretárgyat és a saját árujukat is. Visszamentek a hajójukra, és várták, hogy a vevő jobb ajánlattal álljon elő. Néha egy-két hetet is alkudoztak így, míg végül nyélbe ütötték az üzletet.
Legutóbbi hozzászólások