Az üveg érdekes anyag. A homok, a mész, a szóda és a tűz szülötte; megszilárdult folyadék. Az ember már az ősidők óta használta azt a fajtáját, amelyik a természetben is előfordul: a vulkáni üveget, az úgynevezett obszidiánt. Szerszámokat, nyílhegyeket, lándzsavégeket és egyéb éles vágóeszközöket készített belőle.
A mesterséges, emberi kéz által is előállítható üveg feltalálásához számos legenda kötődik. Az egyik szerint föníciai hajósok kötöttek ki Szíria partjainál, valamikor 2500 éve. Mivel főzni szerettek volna, hát tüzet gyújtottak a homokos parton. Az edények alátámasztásához a hajójuk szállítmányát vették igénybe, amelyek éppen szódatömbök voltak. (Ez persze nem az a szóda, amit a poharadba öntesz és megiszol, hanem egy fehér színű por, amit tisztításhoz, savanyításhoz használtak.) A tűz a parti homokot összeolvasztotta a szódával, és az így keletkezett áttetsző anyag lett az üveg. A véletlen felfedezést az ókori emberek megjegyezték, és azt is megtanulták, hogyan tudnak használati és dísztárgyakat készíteni ebből az izgalmas anyagból.
A karácsonyi üvegdíszekről szóló történetünk valahol a türingiai erdőben kezdődött, egy kis német városkában, ahol üvegfúvó-, üveggyártó mesterek éltek a családjukkal. Az erdő közelsége biztosította a fát az üveghuták – vagyis az üveggyártó műhelyek − kemencéinek üzemeltetéséhez. Itt „zabolázták meg” a folyékony üveget, formába öntötték, vagy éppen formára fújták.
No, persze nem azért fújták az üveget elsősorban, hogy kihűljön. Az üvegfúvó mesterek az üvegfúvó pipájukon keresztül, a tüdejükből kifújt levegővel kényszerítették formába a tüzes üvegolvadékot. A pipa végével kivették a sűrű, folyékony üveget a kemencéből, és lóbálás, forgatás közben egyenletes falvastagságú üreges formákra fújták. Ezt a folyamatot még ma is meg lehet nézni, sőt ki is lehet próbálni az üveggyártásáról híres Parádsasváron.
Régebben az emberek házi készítésű díszekkel, almával, dióval, mézeskaláccsal, szalagokkal ékesítették a karácsonyi ünnepi ágakat vagy fákat. A mi kis német városkánkban, Lauschában élt egy Hans Greiner nevű üvegfúvó mester, aki az almákat, a diókat, a karácsonyi gömböket elkezdte üvegből készíteni. Sőt a belsejüket ezüstös bevonattal tette érdekesebbé. Hans mesternek tizenegy gyermeke született. A fiai továbbvitték és felvirágoztatták az apa munkáját, így lassacskán a városka üvegtárgyai, díszei híressé váltak világszerte.
A gyönyörű díszek népszerűsítéséhez azért jól jött egy főúri származású csodáló is: Albert német herceg. Felesége Viktória angol királynőnek is ajándékozott karácsonyi üveggömböket, figurákat. Amikor 1846-ban egy londoni magazin közölte a képet, amelyen Viktória királynő karácsonyfája volt látható a lauschai díszekkel, minden alattvaló hasonlóra áhítozott. Az üvegcsodáknak nem csak Angliában és Európában, de később a tengerentúlon is hatalmas sikerük lett.
Ma már számos helyen gyártanak díszeket világszerte. Az üveget felváltotta a műanyag, de a legkülönlegesebben megmunkált darabok még ma is a kis német városkából származnak, ahol megmaradt az üveggyártás hagyománya. Egyre újabb és újabb figurákat, formákat és színeket kísérleteztek ki. Az egész város szinte teljesen átállt az üvegtárgyak gyártására. Nemzedékről nemzedékre bővült a tudás és a mintakészlet; csillagok, hóemberek, szívek, madarak, télapók, angyalok és megannyi új forma került ki műhelyekből.
Legutóbbi hozzászólások