Hallottad már ezt a közmondást? Azt jelenti, hogy a barátok általában nagyon hasonlítanak egymásra. A valóságban azonban ez néha egészen másként alakul. De még a filmekben is.
Emlékszel a kis bohóchalra, Némóra? Apukája, Pizsi állandóan retteg. Kisfia felkutatásában remek társra lel a bizakodó és vidám, bár kissé feledékeny Szenilla személyében. A kaland végére e két nagyon különböző tengerlakó sokat tanul egymástól. A bohóchal papa nyugodtabb lesz (főleg, hogy a kisfiát is megtalálja), a rövidtávúmemória-zavarral küszködő doktorhal pedig kevésbé feledékeny. Némó nyomában úszva igaz barátokká válnak.
Bár a környezetében élők újra meg újra megemlítik „hasonlóságukat”, A Szépség és a Szörnyeteg Belle-je nem talál megértő társat a jóképű Gaston személyében. A figyelmet és a meleg szívet, amelyre úgy vágyott, elátkozott és átkozottul ronda rabtartója tudja csak neki ajándékozni. Belle senkivel sem tud egy jót beszélgetni, míg a mogorva és faragatlan szörnyetegben meg nem látja a szeretetre vágyó embert. De ehhez bizony a szörnyeteggé változtatott ifjúnak is sokat kell változnia: úrrá kell lennie az indulatain. A történet végére a szörnyeteg nagylelkű, kedves és udvarias férfivá válik, Belle pedig felnőtt nővé érik.
Ariel vakmerőségének csak barátja, Ficánka tud határt szabni. Nélküle A kis hableányt valószínűleg réges-régen felfalta volna már valami ragadozó hal, vagy horogvégre kapta volna egy szemfüles halász. Arielnek nagy szüksége van a józan és óvatos halra. A kis delfin viszont sok kalandból kimaradna sellő barátnője kíváncsisága és merészsége nélkül. Valószínűleg csendes és unalmas életet élne, és mindent elhinne ahelyett, hogy bármiről meggyőződne. Bizony, ők is jól kiegészítik egymást.
Shrek, a magának való, mogorva ogre sokáig meg volt győződve arról, hogy nincs szüksége a világon senkire. Saját maga társaságában zökkenőmentesen leélhette volna az életét, ha nem szegődik mellé a szószátyár, lerázhatatlan Szamár. A próbának (a királylány kiszabadításának) kezdetben még inkább csak egymás mellett, mint együtt indulnak neki. Ám a harc hevében bizony a nagydarab zöld fickó is rádöbben, milyen jól jön a – néha igencsak meglepő módon érkező – segítség Szamár személyében. Shrek lassan ízlelgetni kezdi a barátság jó érzését, és rájön, hogy mégsem kerek a világ egyedül. A magányos ogre végül még hozzá illő feleséget is talál magának, a szeleburdi Szamár pedig lelkesen figyeli alakuló boldogságukat − amit titokban saját érdemének és közreműködésének tulajdonít.
Magányos az Így neveld a sárkányodat kissé esetlen legénykéje, Hablaty is. Ő mindent, sőt túl sokat is tesz azért, hogy ez megváltozzon. Vikingek közt főviking szeretne lenni, ám ennél jóval nagyobb feladat vár rá: meg kell találnia vélt ellenségében, a sárkányok nemzetségében a hozzá hasonlót. A sérült sárkány szemében meglátja a félelmet, ami ismerőssé, megszelídíthetővé teszi a rettegett fenevadat. Kapcsolatuk lassan, fokozatosan alakul barátsággá, ami mindkettőjüket gyógyítja és gazdagítja. Mi több, a történet végére a fiú sikeresen „rendet rak” a többiek fejében is. Így tud együtt megmenekülni a sárkányok és az emberek nemzetsége. Hablaty kirekesztettsége pedig végre megszűnik. Kivívja társainak tiszteletét és szeretetét is.
Neked is van
idegeskedő vagy szörnyen feledékeny,
álmodozó vagy rém ronda,
gyáva vagy túl vakmerő,
mogorva vagy éppen túlságosan beszédes,
kicsit szeleburdi vagy félelmetesen szigorú ismerősöd?
Lehet, hogy remek barát válna belőle? Fogalmazd meg, hogy szerinted miért!
Legutóbbi hozzászólások