Csapatjátékok
Kukta –bukta Kört alkotunk. Megállapodunk a „jelbeszédben”: „kukta” = feltartott kéz, „bukta” = ökölbe szorított kéz, más szó = leengedett karok. Kiszámoljuk, ki kezd. Mindenkinek három lehetősége van egy menetben. Az első játékos három szót mond kis szünetekkel. Például: „kenyér” – nem csinálunk semmit, „szilvásbukta” – ökölbe szorítjuk a kezünket, „leves” − leeresztett karok. A játék folytatódik tovább, sorban mindenki mond három szót. Fontos, hogy a „kukta” vagy a „bukta” kifejezés minél többször szerepeljen. Aki eltéveszti a mozdulatot, zálogot ad. Huncutkodni is szabad. Például elkezdhetjük, hogy „túrós…” , és amikor mindenki „buktára” számít, befejezhetjük azzal, hogy „palacsinta”. Ha körbeért a játék, zálogkiváltás következik. Húzd meg – ereszd meg! A játékhoz egyetlen „eszköz” kell: egy erős zsinegdarab vagy ugrókötél, pléd, kendő. Válasszunk egy „vezénylőt”! A játékosok a két végén fogják meg a kötelet vagy zsineget. Ha pléd vagy kendő áll rendelkezésre, akkor álljunk körbe, és úgy fogja azt meg mindenki. A vezénylő rövid, egyszerű utasításokat ad, de ennek épp az ellenkezőjét kell csinálni! Például: „húzd meg” – lazára engedjük, „emeld föl” – leengedni a talaj felé, „ereszd meg” – feszesre húzzuk. Aki eltéveszti, zálogot ad. Nehezített változata az, ha a vezénylő is fogja a tárgyat, és ő (megtévesztésül) a saját utasításának megfelelően cselekszik, míg mindenki másnak az ellentétes mozgást kell...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások