Élt Izráelben egy gazdag fiatalember. Szülei büszkesége volt. Nem lopott, nem csalt, tisztelte a szüleit, és tisztelte Istent is. Nem tett semmi olyant, amit Isten rossznak tartott, inkább igyekezett jót cselekedni. Gyönyörű, nagy házban lakott, előkelő ruhákban járt. Abban az időben, akinek sok pénze volt, szolgákat is tartott. Ők dolgoztak a mezőn, a szőlőben, a ház körül. A gazdagok gyakran fényűző lakomákat tartottak barátaiknak, ilyenkor arany- és ezüstedényekből ettek, ittak. Mindenük megvolt. Meg tudták venni maguknak, amit csak megkívántak. Egyszóval jól éltek!
Egyszer ez a fiatal férfi meglátta Jézust a tanítványaival. Odalépett Jézushoz, akiről bizonyára már sok jót hallott, és megszólította:
– Jó Mester! Mit tegyek, hogy Isten országába juthassak?
„Ó, most biztos ad valami jó tanácsot – gondolhatta a fiú. – De vajon mit? Mert én igyekszem betartani a törvényt. Minden betűjét. Vigyázok minden falatra, amit megeszem. Ügyelek arra, hányszor és hogyan mosok kezet. Imádkozom reggel, délben, este, amikor felkelek, amikor lefekszem, amikor étkezem… Nincs senki, aki nálam több törvényt és parancsolatot betartana” – veregette meg talán gondolatban a vállát a fiú. De a szíve mélyén úgy érezte, hogy valami még hiányzik ahhoz, hogy a mennybe jusson.
De Jézus először valami nagyon furcsa dolgot válaszolt.
– Senki sem jó, csak egyvalaki: Isten!
Megeshet, hogy erre a fiú elszégyellte magát.
„A Mester a szívembe látott. Lehet, hogy túl jónak tartom magam?” De Jézus folytatta.
– Tudod, mi Isten parancsa. Tartsd meg a törvényt!
A fiú gyorsan válaszolt:
– Ismerem a törvény parancsait, már gyerekkoromtól fogva megtartom őket!
Jézus, ahogy nézte ezt a fiút, megkedvelte, megszerette. De tudta azt is, mit kell tennie ahhoz, hogy a fiú bejusson Isten országába.
– Menj, add el, amid van, és oszd szét a szegények között, akkor kincsed lesz a mennyben. Azután jöjj, és kövess engem! – tanácsolta neki.
A fiú elszomorodott, egyből elmúlt a jókedve. Hát erre aztán nem számított!
„ Eladni minden vagyonom és kincsem? De hát az az enyém! Szétosztani másoknak, a szegényeknek, hogy nekem ne maradjon? Szolgák nélkül éljek, és én is szegénnyé legyek? Csak úgy feladni a kényelmes, jó életem?” – tépelődhetett magában.
Bizony, nem tudta elképzelni, hogy megtegye mindezt, mert nagyon gazdag volt. Bánatosan elfordult. Elment. Otthagyta Jézust.
A tanítványok utánanéztek. Szívük szerint talán utánaszóltak volna:
– Állj meg, fiú, gyere vissza! Hát nem veszed észre, hogy a királyok Királyával beszéltél? Ő megkedvelt téged! Ő, akié minden hatalom a földön és az égen! Akié minden kincs és gazdagság! Épp most ígért neked mennyei kincset az elképzelhetetlenül gyönyörű országában! Arra hívott, hogy tarts vele, és kövesd őt! Csak tedd meg, amit kér!
A tanítványok izgatottan figyelhették, vajon megkérdezi-e Jézustól, mi lehet az a titokzatos mennyei kincs. De nem tette meg.
Jézus is szomorúan nézett utána:
– Milyen nehéz a gazdagoknak bemenni az Isten országába! – mondta.
– Hát akkor ki juthat a mennybe? – kérdezték megdöbbenve tanítványai.
Eddig úgy gondolták, hogy a gazdagok biztosan a mennyországba jutnak, mert őket Isten különösen megáldotta. Ezért olyan gazdagok. De ha még nekik is lehetetlen bejutni, ki üdvözülhet hát?
– Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges – nyugtatta meg Jézus a tanítványait.
Legutóbbi hozzászólások