Nálunk ez így szokás

Ekkor: 2014. április 4. | Itt: Cikcakk, Cikkek mentén | 0 hozzászólás

Nálunk ez így szokás

Hurrá, ünnep! Nemcsak a te életedben, hanem mindenhol és minden korban fontosak voltak az ünnepek. Már az ókori világban is különböző ünnepélyekkel koronázták meg a nyertes csatákat, és új épületek emelkedtek egy-egy esemény emlékére. De tudod, milyen szokások alakultak ki Magyarországon – például a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva?

Virágvasárnapon (húsvét vasárnap előtt egy héttel) volt a KISZEHAJTÁS. A „kisze” egy menyecskének öltöztetett szalmabábu, amelyet a helyiek együtt készítettek el. A bábu néhány helyen az abban az évben férjhez ment menyecske ruháját kapta. De akadt olyan település is, ahol a legócskább, legcsúnyább darabok kerültek rá. Néhol úgy tartották, hogy az a hajadon, aki elsőnek emeli fel, még abban az évben férjhez fog menni. A kiszét aztán énekszóval vitték végig a falun a lányok. Ott aztán szertartásosan vízbe dobták vagy elégették. Ha vízbe dobták, előtte levetkőztették, szétszedték. Ha elégették, akkor a tüzet körültáncolták. A bábuval a telet, a böjtöt, a betegséget jelenítették meg, megsemmisítésével azt fejezték ki, hogy mindennek vége van.

Húsvét hétfőn még ma is megannyi településen útra kelnek a fiúk, és meglocsolják a lányokat, asszonyokat. Valamikor VÍZBEVETŐ, VÍZBEHÁNYÓ HÉTFŐNEK nevezték a napot, ami utal a locsolás egykori módjára. Régen még az is előfordult, hogy erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és ott vödörszám hordták rájuk a vizet. (A locsolóversike és az illatos vízzel, kölnivel való locsolás újabb keletű szokás falun és városon egyaránt.) A locsolásnak akkoriban helyileg kialakított szokásai voltak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények. Ez volt a tojáshajtás, amikor lányos házanként nyolc–tíz tojást szedtek össze. Annál a háznál, ahová előre „bejelentkeztek”, szalonnát is kaptak, ott a tojást rántotta formájában helyben megették. A tojáshéjat pedig annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak.

A szokás lényege nem a köszöntő, hanem maga a locsolás volt. Általában lányos házhoz mentek locsolni a legények, de előfordult, hogy fiatalasszonyhoz is eljutottak. A jutalom mindenhol (az étellel-itallal kínáláson felül) a piros vagy hímes tojás volt. Festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de a vadalmafa héjából sárga, a bürökből zöld, a lencse levéből pedig kék színt is nyerhettek.

A húvéti ünnepkör zárónapja a FEHÉRVASÁRNAP. Ekkor volt szokás − elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is − a szertartásos barátságkötés, a komálás vagy mátkálás. Ilyenkor komatálat adtak az emberek egymásnak, amelyen többnyire hímes vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. Ezt általában nagyobb lányok küldték el a kisebbekkel a választott barátnőjükhöz, verssel beköszönve. Ha elfogadták a kapott ajándékokat, hasonlót adtak helyette. A szertartás mások szeme láttára történt, és innentől kezdve mindenki tudta, hogy egész életre szóló barátságot fogadtak.  

A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából mára megmaradt a húsvéti locsolás, a hímes tojás, valamint az ajándékozás szokása. Ma is népszerűek a jellegzetes húsvéti ételek, a sonka és a főtt tojás. Néhol még a húsvéti bálozás és a húsvéti rokonlátogatás sem merült feledésbe.

Válasz írása

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>