Hunyd be a szemed! Jó szorosan. De ne kukucskálj! Legjobb, ha a tenyereddel is eltakarod.
Mit látsz? Semmit? Hát, nem egészen. Először a sötétet látod. Aztán, ha vársz egy kicsit, villódzni kezd valami.
Valamikor réges-régen, a világ kezdetén sokkal sötétebb volt ennél. Sőt, még a sötétnél is sötétebb. Tényleg nem lehetett látni semmit. De akkoriban még nem nézelődött senki sehová. Mert nem volt még semmi és senki Istenen kívül. Csak a nagyon sötét.
Akkor megszólalt Isten:
– Legyen világos!
Képzeld! Világos lett azonnal! Mert Istennek úgy engedelmeskedik a sötét és világos, mint neked a lámpa. Ha felkapcsolod a villanyt, világos lesz rögtön a legsötétebb szobában is. De Istennek nem kellett lámpa meg izzó, még kapcsoló sem. Csak szólt, és világos lett.
Mit gondolsz, minek nevezte Isten a világost? Nappalnak.
És a sötétet? Éjszakának.
Így lett nappal és éjszaka. Így lett este és reggel. Hopp… már el is telt a világ legelső napja.
Jó volt a nappal, és jó volt az éjszaka is. De Isten úgy gondolta, csak kellene még valami…
„Ó persze! Legyen ég és föld! És legyen tenger meg folyó, és persze legyenek nagy szárazföldek is!” – gondolta Isten. „De ne siessünk” – gondolta tovább.
– Legyen ég, és legyen a föld alatta – mondta Isten. Ezzel telt el a világ második napja.
Volt már föld, de még nem látszott belőle semmi. Mindent víz borított. Akkor azt mondta Isten:
– Gyűljenek egy helyre a vizek! Az lesz a tenger. Legyen a többi száraz. Az lesz a föld.
És látta Isten, milyen jó hely ez a föld. Kedvet kapott hát a munkához.
– Növesszen a föld növényeket! – mondta.
Nőttek a füvek, a virágok. Vadbúza, ibolya, százszorszép. Nőttek a fák is. Gesztenye, fenyő, pálma. Mandula, körte, alma. És még annyi virág meg gyümölcs, hogy föl se tudnám sorolni. Az is, ami a te kedvenced.
Mikor este lett, Isten azt gondolta, hogy jól telt el ez a harmadik nap is.
Sokat dolgozott, mégsem aludt el. Ő nem szokott aludni. Nézte az eget. Sötét volt.
„Lehetnének világító testek az égen – gondolta. – Olyanok, amik éjszaka világítanak. Jó sok kellene belőlük, mert éjszaka sötét van. Nappalra meg kellene egy jó nagy. Hogy melegítsen és világítson.”
Másnap Isten szólt, és meglettek a világító testek az égen. Éjszakára sok kicsi csillag, s egy nagyobb, a Hold. Nappalra egy még nagyobb, fényesebb, a Nap. Egyik szebben ragyogott, mint a másik!
„De jó – gondolta Isten. – Még a jónál is jobb.”
Így telt el a negyedik nap.
De ne hidd, hogy megelégedett ennyivel. Mert mit ér a víz, ha nincsenek benne állatok? Csigák, kagylók, halak. És az égbolt, ha nem repülhetik be a madarak? Sasok, fecskék, gólyák. Meg persze kolibrik, pintyek, verebek is.
Isten szólt, és jöttek az állatok. Megtelt velük a tenger és a levegőég az ötödik napon.
Ha egyszer elkezdte, másnap folytatta is. Szólt Isten, és jöttek tovább az állatok, benépesítették a szárazföldet. Macik, zebrák, oroszlánok, mókusok. Kicsik és nagyok. Olyan kicsik is, hogy ki se látszottak a fűből. Mint egy szöcske vagy egy bolha. Teremtett Isten magas állatokat is, hogy nyugodtan tudjanak legelészni a fák koronái között. Fürgéket is, amik úgy szökellnek, hogy huss! Észre se veszed, hogy itt voltak. Lassú állatot is, ami arra is lusta, hogy átmásszon egyik fáról a másikra. Teremtett vicces állatokat és szomorú állatokat. Foltosakat és csíkosakat. Meg olyanokat, amiknek jó puha a szőrük. Olyanokat is, amik páncélt hordanak. Így lettek zsiráfok, zergék, lajhárok, majmok és nyuszik meg rinocéroszok is. Ó, rengetegféle állatot teremtett Isten! De valami még mindig hiányzott. Kitalálod?
Hát persze! Az ember.
A hatodik nap végén Isten megteremtette az embert is. Nem is akárhogyan! A saját képmására teremtette meg. Alkotott egy férfit, és alkotott egy nőt. Azt mondta az első emberpárnak:
– Nézzetek szét, milyen szép helyet készítettem nektek! Tiétek ez a föld, vigyázzatok rá nagyon!
Így lett este, és így lett reggel. És látta Isten, hogy amit alkotott, az mind-mind jó. A jónál is jobb. Egyenesen szuper! Nagyon meg volt elégedve a munkájával. Úgyhogy a hetedik napon nem dolgozott. Megpihent inkább. Mert dolgozni jó nagyon, de annál is jobb pihenni a jól végzett munka után.
Üzenet Istentől:
És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. (1Mózes 1,31)
Legutóbbi hozzászólások