Királyi farsangolás
Minek öltöznél be legszívesebben a farsangon? Elképzelted már magad a hős vitéz vagy akár a hétfejű sárkány maskarájában? Nem csupán meseszereplőket eleveníthetsz meg a jelmezbálban, hanem bibliai szereplőt is − legyen az Dávid király, a bátor Gedeon vagy az engedelmes Noé… A következő leírás alapján a bölcs Eszter királyné álarcát készítheted el! Amire szükséged lesz: lufi újságpapír háztartási papír tapétaragasztó ecset akrilfesték kalapgumi olló Vágj az újságpapírból több 3−4 centiméteres csíkot! Tapétaragasztóval ragaszd őket a fejnagyságúra felfújt lufira! A lufit négy rétegben teljesen borítsd be újságpapírral! Majd hagyd, hogy több órán keresztül száradjon! Ezután háztartási papírral borítsd be az egész felületet (ugyancsak a tapétaragasztó segítségével)! Ha megszáradt, már ki is lyukaszthatod a lufit. Sőt, vágd ketté hosszában a papírburkot! Most jött el az idő, hogy megformázd Eszter királyné arcát! A szemöldökét, az orrát, ajkát és állát háztartási papírból készítsd el. Több rétegből alakítsd ki a megfelelő formát, és ragaszd fel a papírburokra a tapétaragasztóval! Szánj elég időt erre a lépésre, és az eredmény megkapó lesz. Hagyd ismét száradni a művedet! Utána akrilfestékkel fesd meg az arcot! A szemek helyét ollóval vágd ki, hogy kiláss az álarcodból! Eszter királyné haját fonalból vagy papírcsíkokból is elkészítheted. Koronája aranyra festett tortapapír. A maszk két oldalára (a szemek magasságában) erősíts kalapgumit, amellyel majd a fejedre húzhatod. Királyi farsangolást...
Olvass továbbÁlruhás királynő
Álruhás királyfiakról már biztosan hallottál. És fordítva? Hogy valakinek a királyi palástja legyen az álruhája? A Bibliában olvashatsz egy ilyen történetet. Igaz, nem királyfiról, hanem királynőről szól. A zsidók egykor fogságban éltek a perzsa Ahasvérus király birodalmában. A zsidó lányok messze földön híresek voltak szépségükről. De a legszebb közöttük Hadassa volt. Hadassa anyukája és apukája korán meghalt. Az árva kislányt az unokabátyja, Mordokáj fogadta örökbe, és nevelte fel. Mint minden zsidó kisgyerek, Hadassa is sokat hallott Istenről. Tudott a parancsairól, a csodáiról, népe történetéről. Egy szép napon a király katonái bejárták az egész birodalmat. Szépségversenyt hirdettek. És a verseny nyertesére a királynői trón várt! Hadassát is elvitték a katonák, mivel nagyon szép volt. A gyámja, Mordokáj megtiltotta neki, hogy bárkinek is megmondja a királyi udvarban, hogy zsidó. Még a saját nevét sem használhatta, csak azt a nevet, ahogyan a perzsák szólították: Eszter. Hadassa megbízott Mordokájban, és szót fogadott. A királyi udvarban egy évig csak szépítették a lányokat. Volt is csivitelés, kacagás, fecsegés a sok királynőjelölt között! Eszter pedig nem mondhatta meg, hogy zsidó. De nem is hazudhatott, hiszen azt Isten nem engedi. Bizony nem lehetett egyszerű dolog Mordokájnak szót fogadni! Eszter valóban gyönyörű volt. Így nem csoda, hogy a király őt választotta párjának. Eszter lett a királyné! De Mordokáj kérése mit sem változott: – Ne mondd el senkinek, melyik népből vagy! Bizony, még a saját férjének, a királynak sem mondhatta el, hogy ő zsidó! Néhány év múlva egy gonosz ember, Hámán került magas rangba Ahasvérus király udvarában. Gyűlölte a zsidókat. És tudod, miért? Mert Mordokáj nem volt hajlandó meghajolni, sőt leborulni előtte. Mordokáj hitt Istenben, és csak őelőtte akart leborulni. Hámán elhatározta az összes zsidó elpusztítását. Kegyetlen, ravasz tervet eszelt ki. Ehhez megkapta a király jóváhagyását is! Az egész birodalomban kihirdették, hogy egy bizonyos napon az összes zsidót meg kell ölni. Hiába futnának a birodalom egyik végéből a másikba. Hiába menekülnének egyik városból a másikba! Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, férfi vagy nő, idős vagy gyerek: a törvény szerint azon a napon minden zsidóra halál várt. Lett is pánik a zsidók között! Mindenki sírt, zokogott. Eszter azonban minderről semmit sem tudott. Boldogan élt a palotában, mint aki nem zsidó. Mordokáj üzente meg neki a szörnyű hírt. És az üzenet mellett rögtön jött a kérés: „Akadályozd meg ezt a pusztítást, kérj számunkra kegyelmet a királytól!” Igen ám, de a király nem tudta, hogy Eszter zsidó. Mint ahogy a gonosz Hámán sem. Nem állhatott csak úgy egyszerűen oda a király elé a kéréssel, hogy kegyelmezzen a népének. Inkább vendégségbe hívta a királyt és a gonosz Hámánt. A lakoma végén a király így szólt Eszterhez: – Kérj tőlem, amit csak akarsz! De Eszter nem kért mást, minthogy vele vacsorázzon másnap is a király és Hámán. Ám ezen a második lakomán már elmondta, ami a szívét nyomta: – Kegyelmezz, királyom, a népemnek és nekem! A király elképedve nézett szeretett feleségére: – Ki merne bántani téged? Ki merné bántani az én királynőm népét? Eszter Hámánra mutatott. A király ekkor értette csak meg, mit jelent számára is Hámán gonosz terve. S egyszerre minden megváltozott! Hámánt a király kivégeztette, a zsidók pedig megmenekültek. Eszter királyné, Mordokáj és az egész nép megünnepelte a szabadítást. Sőt, azóta is, minden évben megünneplik a zsidók, mind a mai napig. Pedig csaknem 2500 év telt el azóta… Isten üzenete: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” Róma...
Olvass továbbCikCakk 2015/1 – Itt a farsang! – Lapozz bele!
Megjelent a CikCakk magazin legújabb száma, amely ezúttal a farsang világába kalauzolja olvasóit. Az ehhez kapcsolódó népszokások és egyéb érdekesség mellett fényt derül arra is, hogy a zsidók életében melyik a legvidámabb ünnep, és hogyan kapcsolódik mindez Eszter királynőhöz. Végül pedig az álarckészítés művészetét is elsajátíthatjuk.
Olvass továbbFuss, török! – A mohácsi busójárás
Hallottál már busókról? Vagy a busójárásról? Ilyenkor Mohácson és a környékén ijesztő, fából faragott maszkokba bújnak a férfiak. Ők a busók. A monda szerint réges-régen, miután a törökök elfoglalták az országunkat, és Mohácsot is megtámadták, a lakosok a közeli mocsárvilágba menekültek. Egyszer azonban ide is utánuk akartak jönni a törökök. A mohácsiaknak nem volt fegyverük. Más haditervet kellett kigondolniuk. Egy éjjel ijesztő álarcokat húztak magukra. A fából faragott, vigyorgó pofákat szarvakkal ékesítették, és szőrös bundába bújtak. Bizony úgy néztek ki, mint az ördögfiókák. Csónakjaikkal átkeltek a Dunán, és tülkölve, kiabálva, kereplőket forgatva vonultak végig Mohácson. Az itt lapuló törökök pedig úgy megijedtek, hogy nyakukba szedték a lábukat, és meg sem álltak Törökországig! Mindez persze csak monda. Ám a hagyomány még ma is él. Sőt, ez a különleges népszokás a Világörökség része! A jelmezes busók a Mohács-szigetről csónakkal kelnek át a Dunán. Tülkölve, kolompolva vonulnak végig a városon, majd óriási tüzet raknak. Így „búcsúztatják el” a telet. A busók öltözete nagyon érdekes. Szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát, színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát és bocskort viselnek. A bundát öv vagy kötél fogja össze a derekukon. Az övre marhakolompot akasztanak. Kezükben kereplő vagy fából készített buzogány, vállukon tarisznya van. De ez mind nem elég ám! Az igazi busó álarcot is visel, amelyre szőrmecsuklyát húz. Ilyen „álruhában” ijesztgeti társaival a járókelőket. A busókat a jankelék kísérik. Régen hamuval, liszttel, de ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal „püfölik” a csúfolódó gyerekhadat. A szép busók pedig lefátyolozott arcú nők vagy lakodalmas viseletbe öltözött...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások