Színes világ

Ekkor: 2016. október 24. | Itt: Cikcakk | 0 hozzászólás

Színes világ

Ha körülnézel, mindenütt színek vesznek körül. Hogyan látod mindezt? Hogyan tudod megkülönböztetni a színeket? Ez egy érdekes történet. Gyere, kukkantsunk bele a szemünkbe!

Az ember (és a gerinces állatok) szemére legjobban egy fényképezőgép hasonlít. Közeli kép, távoli kép, fényerősség szabályzása… − mindezt a szemünk is tudja. Most azonban ne ezeket vizsgáljuk meg! Csak azt nézzük meg, hogyan láthatunk színeket!

Szemünk legmélyén kétféle különleges sejt érzékeli a fényt. Úgy képzeld el a feladatukat és különbségeiket, mint két különböző labdát. A focilabda a futballhoz, a strandlabda vízben jó. Mindkettő labda, játékra készült, de senki nem cserélné össze őket.

Ugyanígy a fényérzékeny sejtjeinket sem. Az egyikféle sejtet pálcikának hívják. A pálcikák hengeresek, sűrűn állnak, nagyon érzékenyek. Már a legkisebb mennyiségű fényt is észlelik. Ráadásul erre több irányból jövő fény esetén is képesek. Ők felelősek a mozgás és a fényesség érzéséért. Nagyon érzékenyek, főleg szürkületkor és sötétben működnek. Mintegy 120 millió van belőlük a szemünkben.

A másik sejtfélét csapoknak hívják. A csapok a színek észleléséért és az élesebb, pontosabb látásért felelősek. Több fényre van szükségük, mint a pálcikáknak. Általában nappal működnek. Sokkal kevesebb csapunk van, mint pálcikánk, kb. 6-10 millió. A szemünkben a legélesebb látást biztosító helyen, az úgynevezett sárgafoltban csak csapok vannak.

A csapokból nemcsak egyféle van. Külön csap érzékeli a vörös fényt, külön csap a zöldet és harmadik fajta a kéket. A legtöbb csapunk a vörös és a zöld fényt észleli. A kék fényre érzékeny csapból van a legkevesebb. Ezért is látunk a kék fényben pontatlanabbul.

Megkérdezheted, akkor hogyan látjuk a többi színt, például a sárgát, a rózsaszínt, a narancsot stb.

Az agyunk arra figyel, hogy a három különböző csapból milyen mintában mennyi jelez neki. Agyunk először a vöröset és a zöldet veti össze egymással. Az eredményhez viszonyítja a kék arányát. Ebből a három színből keveri ki az összes többit. Egy átlagos színlátású embernél száznál is több árnyalatot.

A végső kép kialakításában ötvennél is többféle sejtünk (kicsi építőkövünk) vesz részt. Az agyunk pedig értékeli, összegzi az információt. Meghatározza, mit látunk.

Az éjszakai állatok többsége csaknem színvak. Ők a világot leginkább a szürke különböző árnyalataiban látják. A sötétben ugyanis a színeknek nincs akkora jelentőségük. Ahogy a mondás tartja: „sötétben minden tehén fekete”. Vagyis vannak olyan helyzetek, amikor nem számítanak, nem látszanak a különbözőségek. Ilyen az éjszaka. Akkor sokkal fontosabb, hogy a Hold és a csillagok derengő fényében minél több részlet látható legyen, mint maguk a színek. Ezért ezeknek az állatoknak a szemében sok a pálcika, és nagyon kevés a csap (vagy hiányzik).

 

Kedvenc kutyusod és cicád sem úgy látja a színeket, ahogyan te. Ezeknek az állatoknak a szemében kétféle csapsejt van a rengeteg pálcika mellett. Így jól látnak a sötétben, de színeket alig látnak, annál is kevesebbet, mint mi.

 

A ragadozó madarak bezzeg nagyon élesen látnak! Sárga foltjuk is kettő van egy helyett. Így már érthető, miért képes a vándorsólyom másfél kilométerről is észrevenni egy fecskét. Ez olyan éles látás, mintha mi a tizedik emeletről is képesek lennénk elolvasni egy földszinten levő, kinyitott könyvet.

 

Válasz írása

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>