2014/03-as lapszám – megfejtések
6-7. oldal Csak a húst szeretem… – egerészölyv Megvárom, amíg elém téved… – szalakóta Csíkos vagyok, akár a zebra… – búbos banka Vegetáriánus ebédemet… – nyári lúd A gemenci ártér fáit is gyógyítom… – hamvas küllő 10-11. oldal 13. oldal füge, szőlő, datolya, gránátalma 14. oldal 1. 2. A stadion közelíti meg a bárka méretét. 3. Az előtérben egy kakas kapirgál, társa a tyúk. 4. 1 000 000-nál több állatfaj él a földön. 5. Az unikornis egyszarvút jelent. 21. oldal majom, kenguru, delfin, farkas, páva 24-25. oldal 1. „Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.” Zsoltárok 145,10 2. 3. Papír: füzet, papírtáska, újságpapír, kartondoboz; üveg: italosüveg, befőttesüveg, múanyag, fém: mosószeres flakon, csoki műanyag csomagolása, nejlonzacskó, fém üdítősdoboz, PET-palack, műanyag pohár; egyik sem: banánhéj, villanykörte, zokni. Többrétegű italosdoboz (Tetra Pak): városonként eltérő, hogy a papír vagy a műanyaghulladék-gyűjtőbe kell-e dobni. Nézz utána, hogy a te lakóhelyeden mi a szabály! 4. kínai majomdelfin 28-29. oldal „Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére…” 2 Korinthus 2,15...
Olvass továbbKönyvajánló
Belle és Sébastien (Móra Kiadó, 2010) Akit vagy amit nem ismerünk, attól félünk. Biztosan te is éreztél már hasonlót. Ha valaki „kilóg” valamiért a többiek közül, máris furcsán néznek rá. Előfordul, hogy minden rosszat ráfognak. Még akkor is, ha nem csinált semmit. Csak éppen sötétebb a bőre. Vagy szőkébb a haja. Vagy szakadtabb a ruhája. A francia írónő, Cécile Aubry regénye 1985-ben jelent meg magyarul. A történet főhősei egy árva kisfiú és Belle, a magányosan kóborló hatalmas bernáthegyi kutya. Sébastient cigánypurdénak csúfolják a társai. A kisfiú ezért nem érzi jól magát a gyerekek között. Gyakran jár fel egyedül a hegyre. A kutya sorsa sokban hasonlít a fiúéhoz. A faluban élők félnek tőle, mert nem ismerik. Egyedül Sébastien nem fél Belle-től. Rokonléleknek érzi. Eleinte távolról figyeli csak a négylábút. Később egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A falusiak egy nap hajtóvadászatot indítanak Belle ellen. A fiú elszökik otthonról, hogy figyelmeztesse barátját. Ám egy hatalmas lavina elsodorja… A regényből tavaly film is készült, amelyet Nicolas Vanier rendezett. A barátságról, a kitartásról, az önfeláldozásról és az erőről kap leckét a néző. És persze a felnőttek sokszor oly érthetetlen világa is elénk tárul… Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet (Kossuth Kiadó, 2014) Biztosan te is szereted az állatokat. Melyik a kedvenced? Az okos tekintetű lovak érdekelnek? Vagy a játékos, hízelkedő kiscicák? Netán a nálunk csak állatkertekben, vadasparkokban látható vadállatok? Az állatok és az ember útja nem választható szét. Ebben a könyvben olyan állatfajokkal ismerkedhetsz meg, amelyek különösen nagy hatással voltak az emberek életére. Kiderül, hogy melyik fajokkal alakítottak ki egészen közeli kapcsolatot az emberek, és miért. S hogy milyen állatok lettek vallási jelképekké. Vagy hogy különböző állatkísérletek miként segítették a tudomány és orvoslás fejlődését. Ragadozók – Mi, micsoda 114. (Tessloff Babilon Könyvkiadó, 2013) A legtöbb ragadozó állatot csak állatkertben figyelhetjük meg. Bár néha még ott sem. Ha nyáron, nagy melegben keressük fel mondjuk a veszprémi állatkertet, lehet, hogy csak alvó oroszlánokat látunk. Hevernek a hűvösben. Mozdulatlanok. A hím oroszlán például ilyenkor alig hasonlít az állatok királyához… A népszerű Mi micsoda sorozat új kiadványában a ragadozókkal ismerkedhetsz meg alaposabban. Megtudod, hogy miért csörög a csörgőkígyó. Hogyan ejti el zsákmányát a gyöngybagoly? Melyik csiga használ mérgezett nyilat a vadászat során? A kötet csupa érdekességet rejt. Kiderül például, hogy néha a csodaszép külső erőszakos állatot takar. Vagy hogy bizonyos fajok elektromos érzékelő szervek segítségével vadásznak. Sőt, van olyan jószág is, amely úgy tesz, mintha mérgező volna! Abban reménykedik, hogy így nem eszik meg… A természet tele van titkokkal! Fedezd fel! Legyen bátorságod közelebbről is szemügyre...
Olvass továbbJátssz a természetben!
„Egy lexikon lapjai” Készítsünk kártyalapokat! Írjunk mindegyikre természetvédelemmel kapcsolatos kifejezéseket, például nemzeti parkok, védett állatokat és növények nevét, vegyszerhasználattal, energiatakarékossággal, szeméttárolással vagy szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos szavakat. A játék kezdetén egy önként jelentkező hallótávolságon kívülre megy, a többiek pedig húznak egy kártyalapot. Miután visszajött az előbbi játékos, és a kör közepére állt, megkérdez valakit: „Mi van a lapodon?” Az illető mond egy példát vagy körülírást a kártyán szereplő fogalmának megfelelően. Ha a kérdezőnek nem sikerül ez alapján mindjárt kitalálnia a szót, még kétszer teheti fel másnak is a kérdést. Kakukktojás Ehhez a játékhoz is némi előkészület szükséges. Gyűjtsetek össze kisméretű, a természettől idegen, oda nem illő tárgyakat (például papírpohár, nylonzacskó, szívószál, műanyag virág, PET-palack), amelyeket a terepen a kinevezett játékvezető nem túl feltűnően elhelyez. A játékosoknak vagy csoportoknak két percük van arra, hogy minél több „kakukktojást” ismerjenek fel és gyűjtsenek össze. (Az esetleg meg nem talált, de a természetben szemétnek számító tárgyakat mutassa meg a játékvezető a végén! Semmiképp se hagyjátok ott őket!) Állatkerti séta Körben helyezkedjetek el! A kezdőjátékos ezzel a mondattal indít: − Állatkertben jártam, állathangot hallottam… A mondatot kiegészíti valamilyen állathanggal, például: „Grrrr!”, s utánozza is az oroszlán hangját. A mellette ülő újrakezdi a versikét, de hozzátesz egy másik állathangot is, például: − Állatkertben jártam, állathangot hallottam: „Grrrr! Mek-mek!” Mire körbeér a játék, sokféle állathangot hallotok, így a memóriátokat is próbára tehetitek. Aki elsőként indította a szóláncot, ismételje meg elölről a teljes sort, hiszen kezdéskor ő volt a legkönnyebb helyzetben! Ha valaki elakad vagy sorrendet téveszt, zálogot ad! Rejtelmes séta Ezt a játékot kirándulások, erdei séták alkalmával, de egy parkban is játszhatjátok. Ahányan részt vesztek benne, annyi „gyűjtőkártyát” készítsetek el előre! A kártyákra egy-egy tulajdonságot írjatok, például: sárga, barna, folyékony, kemény, csillámos stb! Fontos, hogy ezek a jellemzők a természetben megtalálhatóak legyenek. A kártyákat a játék kezdetén keverjétek össze, és minden játékos vagy csoport húzzon belőlük. A gyűjtőszavakat titokban kell tartani a többiek előtt! A feladat az, hogy fedezzetek fel a séta során minél több olyan természeti jelenséget, amelyet az adott tulajdonság jellemez, és felsorolásszerűen rögzítsétek őket a gyűjtőkártyára! A séta befejeztével üljetek körbe! Olvassa fel mindenki (vagy minden csoport), hogy mi mindent gyűjtött össze! Például: 1. Most ősszel ilyenek a falevelek. 2. Ilyen színűnek látjuk a napsugarat. A gyűjtőszót azonban (amely az előbbi példákban a sárga lenne) nem szabad elárulni, hanem a többieknek kell kitalálniuk. (Mondani sem kell, ugye, hogy a természetes környezetben ne tegyetek kárt: ne tépjetek le semmit, ne gázoljatok le...
Olvass továbbHulladék vagy szemét? – Mi mindenre jó a tojáshéj?
Ha különböző színűre festett tojáshéjakat gyűjtesz össze, aztán megmosod, megszárítod, majd apróra töröd őket, remek mozaikkészleted lesz, ráadásul ingyen! Fantasztikus képeket készíthetsz a darabkákból; nem kell hozzá más, csak egy kis folyékony ragasztó meg kartonpapír – például egy régi naptárad hátuljáról! Töltsd meg egy tojáshéj felét földdel, szórd meg fűmaggal, rajzolj a tojásra szemet, szájat, és máris rád mosolyog „Hajas János”! Figyeld a fejlődését a következő napokban! Ha fűmag helyett zsázsát vagy metélőhagymát vetsz, a hajtásokat még a reggeli vajas kenyeredre is rárakhatod. (Tojáshéj helyett PET-palack levágott aljából is elkészítheted ezt a kis figurát.) Végül pedig, ha van a kertetekben levendula, rózsa, harangvirág, cickafark, időnként meglepheted őket is egy-két jól összetört tojáshéjjal. Hálásak lesznek a...
Olvass továbbHét szuper nap
Hunyd be a szemed! Jó szorosan. De ne kukucskálj! Legjobb, ha a tenyereddel is eltakarod. Mit látsz? Semmit? Hát, nem egészen. Először a sötétet látod. Aztán, ha vársz egy kicsit, villódzni kezd valami. Valamikor réges-régen, a világ kezdetén sokkal sötétebb volt ennél. Sőt, még a sötétnél is sötétebb. Tényleg nem lehetett látni semmit. De akkoriban még nem nézelődött senki sehová. Mert nem volt még semmi és senki Istenen kívül. Csak a nagyon sötét. Akkor megszólalt Isten: – Legyen világos! Képzeld! Világos lett azonnal! Mert Istennek úgy engedelmeskedik a sötét és világos, mint neked a lámpa. Ha felkapcsolod a villanyt, világos lesz rögtön a legsötétebb szobában is. De Istennek nem kellett lámpa meg izzó, még kapcsoló sem. Csak szólt, és világos lett. Mit gondolsz, minek nevezte Isten a világost? Nappalnak. És a sötétet? Éjszakának. Így lett nappal és éjszaka. Így lett este és reggel. Hopp… már el is telt a világ legelső napja. Jó volt a nappal, és jó volt az éjszaka is. De Isten úgy gondolta, csak kellene még valami… „Ó persze! Legyen ég és föld! És legyen tenger meg folyó, és persze legyenek nagy szárazföldek is!” – gondolta Isten. „De ne siessünk” – gondolta tovább. – Legyen ég, és legyen a föld alatta – mondta Isten. Ezzel telt el a világ második napja. Volt már föld, de még nem látszott belőle semmi. Mindent víz borított. Akkor azt mondta Isten: – Gyűljenek egy helyre a vizek! Az lesz a tenger. Legyen a többi száraz. Az lesz a föld. És látta Isten, milyen jó hely ez a föld. Kedvet kapott hát a munkához. – Növesszen a föld növényeket! – mondta. Nőttek a füvek, a virágok. Vadbúza, ibolya, százszorszép. Nőttek a fák is. Gesztenye, fenyő, pálma. Mandula, körte, alma. És még annyi virág meg gyümölcs, hogy föl se tudnám sorolni. Az is, ami a te kedvenced. Mikor este lett, Isten azt gondolta, hogy jól telt el ez a harmadik nap is. Sokat dolgozott, mégsem aludt el. Ő nem szokott aludni. Nézte az eget. Sötét volt. „Lehetnének világító testek az égen – gondolta. – Olyanok, amik éjszaka világítanak. Jó sok kellene belőlük, mert éjszaka sötét van. Nappalra meg kellene egy jó nagy. Hogy melegítsen és világítson.” Másnap Isten szólt, és meglettek a világító testek az égen. Éjszakára sok kicsi csillag, s egy nagyobb, a Hold. Nappalra egy még nagyobb, fényesebb, a Nap. Egyik szebben ragyogott, mint a másik! „De jó – gondolta Isten. – Még a jónál is jobb.” Így telt el a negyedik nap. De ne hidd, hogy megelégedett ennyivel. Mert mit ér a víz, ha nincsenek benne állatok? Csigák, kagylók, halak. És az égbolt, ha nem repülhetik be a madarak? Sasok, fecskék, gólyák. Meg persze kolibrik, pintyek, verebek is. Isten szólt, és jöttek az állatok. Megtelt velük a tenger és a levegőég az ötödik napon. Ha egyszer elkezdte, másnap folytatta is. Szólt Isten, és jöttek tovább az állatok, benépesítették a szárazföldet. Macik, zebrák, oroszlánok, mókusok. Kicsik és nagyok. Olyan kicsik is, hogy ki se látszottak a fűből. Mint egy szöcske vagy egy bolha. Teremtett Isten magas állatokat is, hogy nyugodtan tudjanak legelészni a fák koronái között. Fürgéket is, amik úgy szökellnek, hogy huss! Észre se veszed, hogy itt voltak. Lassú állatot is, ami arra is lusta, hogy átmásszon egyik fáról a másikra. Teremtett vicces állatokat és szomorú állatokat. Foltosakat és csíkosakat. Meg olyanokat, amiknek jó puha a szőrük. Olyanokat is, amik páncélt hordanak. Így lettek zsiráfok, zergék, lajhárok, majmok és nyuszik meg rinocéroszok is. Ó, rengetegféle állatot teremtett Isten! De valami még mindig hiányzott. Kitalálod? Hát persze! Az ember. A hatodik nap végén Isten megteremtette az embert is. Nem is...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások