Megjelent a decemberi CikCakk!
Karácsonyi számunkban a hangok nyomába eredhettek velünk. Megismerhetitek a csillagok zenéjét, a bibliai hangszereket, sőt magatok is készíthettek egy csengő-bongó karácsonyi díszt. Ha érdekel, hogyan született a Csendes éj című dal, vagy ha kíváncsi vagy egy hatéves zeneszerzőre, akkor tarts velünk!
Olvass továbbCsendes éj
Részletek Vicki Howie gyermekkönyvéből Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Oberndorf nevű kis falu egy zúgó folyó partján, a hazánkkal szomszédos Ausztriában. Abban a faluban állt Szent Miklós temploma, a templomban pedig egy népes egércsalád éldegélt egy poros egérlyukban. Ezek az egerek szörnyen neveletlenek voltak. De ami ennél is rosszabb, mindent összerágtak! Jókora lyukak tátongtak a terítőkön és a szőnyegeken, egyszóval: MINDENÜTT! Ám amikor Franz Gruber, a templom orgonistája és kórusvezetője játszani kezdett az orgonán, a kisegerek félelmükben hanyatt-homlok menekültek vissza az egérlyukba. Az orgona hangja olyan volt csöppnyi füleiknek, akár a mennydörgés, így végül elhatározták, hogy széjjelrágják az öreg orgonát. A karácsony előtti napokban a próbán a kórus felsorakozott, és várta, hogy Franz atya játszani kezdjen… De jaj, mi ez? Egyetlen épkézláb hang sem jött ki az orgona torkán. Csak köhögött és krákogott, majd végül teljesen elnémult. Azok a semmirekellő egerek tönkretették! Franz kesergett, az egerek ünnepeltek. – Mihez kezdjünk orgona nélkül? – kérdezte csaknem sírva az egyik fiú a kórusból. – Kíséret nélkül nem tudjuk elénekelni a karácsonyi dalunkat. – Joseph atya! – szólította meg a papot egy kislány. – Talán írhatnál nekünk egy dalt ma estére. Mi énekelnénk, te pedig gitáron kísérnél minket! Ám Joseph atya a fejét rázta. – Nem lehet, hogy csak egy ócska gitár szóljon karácsonykor. Sajnálom, gyerekek, de idén elmarad a közös éneklés. A kórus tagjai csalódottan hazaindultak. Már egyikük sem dalolt, és egyikük sem nevetett. A kisegerek némán figyelték őket. Hamarosan a templom ismét elcsendesedett, de az egereknek nem volt kedvük játszani. Bárcsak ne tették volna tönkre mindenki karácsonyát! A karácsonyfa előtt betlehem állt. Az egérkék közelebb merészkedtek, hogy szemügyre vehessék. Mária és József volt középen. Mellettük jászol, melyben békésen aludt a kis Jézus. Joseph atya egyszer csak a zsebébe nyúlt, elővett egy darab papírt, és felolvasott egy verset, amit ő maga írt. „Csendes éj, szentséges éj…” Az egérkék a fülüket hegyezték. Úgy hangzott, mintha Joseph atya altatót dúdolna a kis Jézusnak. – Mi lenne, ha… – motyogta magában. Aztán biccentett a fejével, maga köré kanyarította a köpenyét, és sietve a szomszéd faluba indult, Franz Gruber házához. A harangzúgás éjféli istentiszteletre hívta a falubelieket. A padsorok megteltek, és az emberek várták, hogy felcsendüljön a szokásos ünnepi muzsika. A templom egerei szégyenkezve sütötték le a szemüket, amikor Joseph atya elmondta a híveknek, hogy délután valami történt az orgonával. – Nem tudtam, mitévő legyek – magyarázta –, de amikor a jászolra néztem, eszembe jutott, hogy Isten Fia egy rongyos istállóban született. Neki az egyszerű ajándékok is tetszenek, ha szívből adjuk. Így aztán Franzzal írtunk egy egyszerű kis éneket. „Csendes éj” a címe. Fogadjátok szeretettel! Joseph atya a húrok közé csapott, és Franzzal együtt énekelni kezdtek: Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély; Nincs más fenn, csak a szent szülepár, Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú, aludjál, „Szent Fiú aludjál!” – ismételték vidáman a kórus tagjai. A gyülekezet áhítattal hallgatta a vadonatúj éneket. Senki sem vette észre, hogy ezalatt a karácsonyfa tövében békésen szendergett egy népes egércsalád....
Olvass továbbKarácsonyi énekszó
Talán még a nagypapád is emlékszik rá, hogy gyermekkorában adventben vagy karácsony vigíliáján (december 24-én) a gyerekek házról házra jártak, és karácsonyi énekeket énekeltek. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban adtak elő egy vagy több éneket. A „Csordapásztorok”, a „Mennyből az angyal” vagy a „Pásztorok, keljünk fel” kezdetű dalt lehet, hogy te is ismered. Ezek az énekeket már több száz évvel ezelőtt is énekelték! Az éneklés és a köszöntő után a gyerekek ajándékot kaptak, többnyire valamilyen élelmet. Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok, Megtöröm a diót, Csak sokat adjatok! Ó, ó, ó, háromesztendős tokjó, vöröshagyma, egy kis só a bográcsban volna jó, ó, ó, ó! I, i, i, a kalács mindennapi. Hogyha adna valaki, úgy lehetne jóllakni, i, i, i. A, a, a, kolbász ide, szalonna! Pásztoroknak jó volna, gazdasszony ha adna, jó...
Olvass továbbNyisd ki a füled!
Kakukk az erdőben Egy önként jelentkezőnek kössétek be a szemét, és álljon középre. A többiek helyezkedjenek el körülötte egy laza, de nem túl tág körben, előrenyújtott karral. Ha a középen álló „madarász” megfogja valakinek a kezét, akkor az illető háromszor mondja, hogy „kakukk!”. Ha a madarász kitalálta, ki volt a kakukk, cserélnek, ha nem, még kétszer próbálkozhat. Nehezíthető, ha kakukk helyett egy zümmögő méhecskét kell megfognia a középen álló méhésznek. Pletyka Üljetek körbe! Az első játékos találjon ki egy jó hosszú, kacifántos mondatot. Például: A Kilimandzsárón hat orángután épített magának házat olyan bután, hogy nem volt rajta se ajtó, se ablak. Az első játékos a második fülébe súgja a mondatot egyszer. Visszakérdezni, a mondatot megismételni nem lehet. A második játékos továbbadja, amit hallott, akkor is, ha értelmetlen. Pl: A nincsi macskák és hat orángután stb. Így súgják tovább a mondatot, amíg véget nem ér a kör. Az utolsó hangosan elmondja, mit hallott. Csengettyűtotó Készítsetek az asztalra egy fém teáskanalat és különféle kisebb edényeket: zománcos bögrét, vastag üvegpoharat, fém szedőkanalat, porcelántányért, palackot. Körülbelül hatféle eszközre lesz szükség. Írjátok fel egy lapra, mik vannak az asztalon. Álljatok az asztal köré, és a kiskanállal ütögessétek meg a „hangforrásokat”, hogy megbarátkozzatok a keletkezett „zenével.” Kössétek be valakinek a szemét. Másvalaki tetszés szerint megszólaltatja a „csengettyűket”. A bekötött szemű fülel, majd tippel, hogy minek a hangját hallotta. A papírlapon jegyzitek a helyes tippeket. Azután valaki más találgathat. Az asztalon lévő tárgyak helyét is szabad változtatni. (Tipp: másféle hangot lehet kicsalni a hétköznapi „hangszerekből”, ha az edényekben víz van. Próbáljátok ki!) Mit főzött ma Sári néni? Egy gyerek álljon be a sarokba, a többiekkel háttal. Kérdezze meg: „Mit főzött ma Sári néni?” A játékvezető rámutat valakire, aki elváltoztatott hangon egy étel nevét kiáltja. A sarokban álló gyermeknek el kell találnia, kinek a hangját halotta. Csendkirály Egyikőtök üljön le a terem közepére egy székre. Ő lesz a Csendkirály. Kössétek be a szemét. Az a cél, hogy lassan mozogva valaki olyan közel jusson a Csendkirályhoz, hogy meg tudja érinteni. Ám a Csendkirály fülel, és ha valahonnan mozgást hall, akkor kinyújtott karral abba az irányba mutat, és „lő”. Akit kilőttek, leül. A játék addig folytatódik, amíg valaki „életben van”, illetve amíg valaki megérinti a Csendkirályt. Ha ez sikerült, akkor ő lehet a következő...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások