Mi van a tojásban?
Az állatvilágban számtalan faj rak tojásokat vagy tojásokhoz hasonló ikrákat, petéket. Ahhoz, hogy utódok szülessenek, mindig egy hímre és egy nőstényre, vagyis egy apára és egy anyára van szükség. Vagy mégsem? A természetben néha egészen különleges dolgok fordulnak elő. Nem mindig egyértelmű, ki az anyuka, ki az apuka, és ki vigyáz a tojásokra… A királypingvin a Föld második legnagyobb madara. Tollazata tömör, hasa fehér, a háta és a szárnya fekete, mintha frakkot viselne, a nyaka és a szeme környéke pedig ragyogó sárga. Amikor a tojó lerakja a tojását, azonnal elmegy élelemért, az apa vigyáz a tojásra. Ráülteti a lábára, és a hasán lévő redők közé rejti, úgy melengeti. Körülbelül három hét múlva az anya visszatér, átveszi a tojást, és az apa megy el táplálékért. Addig cserélgetik egymást, míg ki nem kel a fióka, de utána is felváltva táplálják, és legalább egy-másfél éves koráig gondosan nevelik. A bohóchalak ikrákból kelnek ki. Meleg vizű tengerekben élnek, a halálos mérgű tengeri rózsa tapogatói között. E színpompás halakat egy különleges védőréteg borítja, amely a tengeri rózsa első csípése után alakul ki. A mérges csápok megvédik őket a ragadozóktól, és a tengeri rózsa is jól jár, mert a halak friss vizet és táplálékot juttatnak a közelébe. És most figyeljetek: születése után kivétel nélkül mindegyik bohóchal hímnemű! Azok az egyedek, amelyek nagyobbra nőnek, később átalakulnak nősténnyé, így alkalmassá válik a testük arra, hogy ikrákat rakjanak. Létezik egy különleges kis gyíkfajta Ausztráliában, sárgahasú háromujjú szkinknek hívják, és a megjelenése éppen olyan mesebeli, mint a neve. Olyan, mint egy pici kígyó, apró lábkezdeményekkel. Ami még különlegesebb: ugyanaz a gyíkfajta a kellemesebb éghajlatú síkságon tojást rak, míg a hidegebb, barátságtalan hegyvidéken elevenszülő. Kiderült, hogy ha az anya úgy érzi, a tojásai nincsenek biztonságban, akkor megvárja, amíg a kicsinyei kikelnek a testében, és csak utána szüli meg őket. Ez a különleges gyíkfajta segít a tudósoknak megérteni, hogyan alakult ki az állatvilágban az emlősökre is jellemző elevenszülés. A világ egyik legfurcsább állata a kacsacsőrű emlős. Olyan, mintha egy hód farkából, egy vidra testéből és egy kacsa csőréből gyúrták volna össze. Részlegesen vízi életmódot folytat. Különleges a szaporodása is: a nőstény ahelyett, hogy kicsi kacsacsőrű emlősöket hozna világra, akár a többi emlősállat, tojásokat rak. Ás nekik egy gödröt, majd a testével melegíti őket, ahogy a madarak. Az utódokat az anyák egyedül gondozzák. Biztosan hallottátok már a kakukktojás kifejezést. Oda nem illő, a környezetétől eltérő dologra mondjuk. De tudjátok-e, miért? A kakukkmadár nagyon ravasz. Először kiszemel magának egy fészket, amelybe más madarak már tojást raktak. Legszívesebben a sármányokét, poszátákét, légykapókét figyeli. Amikor az eredeti szülők elrepülnek táplálékért, a kakukk kilök egy tojást a fészekből, és berakja helyette a sajátját. A becsapott madárszülők pedig szépen felnevelik a kiskakukkot. Néha a születési hibák csodaszép egyedeket is eredményezhetnek. Egy lepkekiállítás alkalmával egy tudós felfigyelt egy különleges pillangóra, amelynek a jobb szárnya teljesen más volt, min a bal. Az egyik szárny a hímek jellemző mintázatát mutatta, a másik pedig a nőstényekét, tehát a lepke egyik oldala fiú, a másik oldala lány volt. Ez a jelenség egyáltalán nem ritka a lepkéknél, de ritkán ennyire látványos. A legfurcsábban talán a hangyáknál alakulnak a családi szerepek. Egy hangyacsaládban általában egy, néha több anya él, ők a királynők. Egyedül ők képesek arra, hogy petéket rakjanak. A petékből kikelhetnek szárnyas nőstények, a későbbi királynők, akik párosodás után új családot alapítanak. A szárny nélküli nőstények nem képesek szaporodni, belőlük lesz a boly rengeteg dolgozója és védelmezője. A hímeknek is van szárnyuk. Miután párosodtak a királynőkkel,...
Olvass továbbMint két tojás?
Ha ránézünk egy kisbabára, honnan tudjuk megállapítani, hogy kisfiú vagy kislány? Általában nagyon egyszerű: a ruhája színéből. A legtöbb lány rózsaszín ruhában pompázik, míg a fiúkat kékbe öltözteti édesanyjuk. Óvodában, iskolában is megfigyelhető ez a különbség. Vajon régen is így volt? Hogyan alakult ki ez az öltözködési szokás? Kétszáz évvel ezelőtt még fehérbe öltöztették a kisgyermekeket. Ez a szín az ártatlanságot jelképezte. Az is fontos szempont volt, hogy a fehér ruhát könnyebb tisztítani, mint a színeset. Száz éve már megkülönböztették a fiúk és a lányok ruházatának a színét, de akkoriban még pont fordítva volt: a rózsaszínt tartották fiús színnek, míg a világoskéket lányosnak. Úgy gondolták, hogy a piros és árnyalatai (mint a rózsaszín is) határozott és erős színek, a katonai egyenruhák között is jellemző volt a piros öltözék. A világoskéket lágy, gyengéd, nőies színnek tartották. A keresztény hagyomány Máriát, Jézus édesanyját is kékben ábrázolja legtöbbször. Nem lehet tudni, hogy mikor és miért „cseréltek helyet egymással” a kisfiúsnak, illetve kislányosnak tartott színek. Egy lehetséges magyarázat szerint mivel az első világháború után a férfi katonai egyenruha kék lett, ezt a színt társították a férfiassággal. Manapság az orvosi vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a gyermek nemét már jóval a születése előtt megtudják a szülők, így a babaruhák megvásárlásakor csupa rózsaszín vagy kék ruha kerül a kosárba. Ha bemész egy bababoltba, leginkább ezt a két színt láthatod a polcokon. Különbségek kívül… A gyerekeknek kezdetben teljesen mindegy, hogy milyen színű ruha van rajtuk, sőt azt sem tudják, hogy vannak fiúk és lányok. Aztán kezdik észrevenni és megtanulni a különbségeket. Óvodásként már úgy gondolják, hogy a két nem közötti egyik legfontosabb eltérés az, hogy máshogyan öltözködnek, és más a hajviseletük. Ezért ragaszkodnak a kislányok a rózsaszín ruhához, az ékszerekhez, a hosszú hajhoz, a kisfiúk pedig a rövid hajhoz, a kék ruhákhoz (lehetőleg valami fiús mintával, például Pókember, autók). Ezt látják a tévémesékben és a társaikon is, ezek a színek veszik körül őket otthon. Később, ahogy idősebbek lesznek, már mindkét nem mindenféle színt magára ölt. Sőt a mostani divatban már férfiak is viselnek rózsaszín inget, és nők is hordanak nyakkendőt! …és belül De fiúk és lányok között természetesen nem csak a ruhájuk színében van különbség! A tudósok főleg a felnőtteket vizsgálták, és sok érdekességre találtak. Lássunk néhányat! A nők a szűkebb környezetükben (például a lakásban) jobban tájékozódnak, könnyebben megtalálnak tárgyakat, viszont a férfiak jobbak a térképolvasásban, a térbeli tájékozódásban. A férfiak mozgása összerendezettebb, erősebbek és gyorsabbak, mint a nők. A fiúk bátrabbak, gyakrabban vállalnak kockázatos, sőt akár veszélyes dolgokat. A lányok általában korábban tanulnak meg beszélni, sőt olvasni is. Gyakran ügyesebbek a helyesírásban, gördülékenyebben fogalmaznak. Az érzelmeiket könnyebben kimutatják, mint a fiúk, és sokkal jobban észreveszik és megértik azt is, hogy a másik ember milyen érzelmeket él át, milyen lelkiállapotban van. Ha valamilyen problémájuk van, a nőknek fontos, hogy megbeszélhessék másokkal, és közösen keressenek megoldást, míg a férfiak inkább egyedül szeretik megoldani a problémáikat. Ha nagyon dühösek, a fiúk inkább verekednek, míg a lányok inkább szavakkal bántják egymást. (Egyik sem jó megoldás!) A férfiak többségének fontosak a munkában elért sikerek, a vetélytársak legyőzése; a nők inkább a családi életben, a lelki fejlődésben szeretnének sikeresebbek lenni. A lényeg ugyanaz Úgy tűnik, sok-sok különbség van a nők és a férfiak között, és ez így is van jól, hiszen éppen ezért tudják jól kiegészíteni egymást. Nagyon fontos, hogy a két nem közötti különbségek nem jelentik azt, hogy bármelyik különb lenne, többet érne a másiknál! Amikor egy kisbabát váró anyukától megkérdezik, hogy mit szeretne, fiút vagy lányt, általában azt válaszolja: „Mindegy, csak egészséges legyen!” Az igazság az, hogy sokkal több dologban hasonlítunk, mint amennyiben különbözünk. Mindannyian emberek vagyunk, élünk, gondolkodunk, tanulunk,...
Olvass továbbFérfiak és nők a kereszt körül
– Egy órát sem tudtok ébren maradni velem? – kérdezte szomorúan Jézus a legjobb barátaitól. Az Úr Jézus tudta, hogy sok szenvedés vár rá. Tanítványai közül Pétert, Jánost és Jakabot kérte meg az ünnepi vacsora után, hogy legyenek vele a Gecsemáné-kertben, amíg ő imádkozik. A kert csendes volt, és ők bizony elaludtak, míg Jézus a mennyei Édesatyjához imádkozott. Pedig mennyire szüksége lett volna éppen akkor a barátaira! Mikor Jézus befejezte az imádságot, és szólt nekik, hogy együtt elinduljanak, lámpások tűntek fel a kertben. – Mi ez a zaj? – néztek össze a tanítványok. – Fegyverek csörgése? Tömeg közeledik! Júdás kivált a tömegből, és megcsókolta Jézust. Ez volt a jel a katonáknak, hogy kit kell elfogniuk. – Júdás, csókkal árulsz el engem? – kérdezte szomorúan az Úr Jézus. Jézust elfogták, és a főpaphoz vitték kihallgatásra. A tanítványok elfutottak rémületükben. Attól tartottak, hogy őket is letartóztatják. A főpapok és vallási vezetők haragudtak Jézusra. Nem hitték el, hogy ő Isten Fia. Elhatározták, hogy megöletik. Péter a közelbe merészkedett, de amikor felismerték, hogy Jézus barátja, félelmében letagadta még azt is, hogy ismeri. Jézus teljesen magára maradt. A főpapok átadták Pilátusnak, a római helytartónak, hogy ítélje el. Jézust keresztre feszítették két bűnözővel együtt, pedig ő semmi rosszat nem tett! Egész életében jó volt az emberekhez. Ott állt a keresztnél János, a legfiatalabb tanítványa, és azok az asszonyok is, akik Galileából egészen idáig vele tartottak: Mária, Jézus anyja, a magdalai Mária és a többiek. Jézus megengedte a nőknek, hogy kövessék, és tanításait hallgassák. Hálából, hűségesen szolgáltak neki. Mennyire fájt így látniuk szeretett Mesterüket! Mária, Jézus édesanyja keservesen sírt. Jézus látta, és együttérzett vele. Még szenvedése közben is gondoskodott azokról, akiket szeretett. Jánosra rábízta az édesanyját, Máriára pedig Jánost, hogy vigyázzanak egymásra. Jézus nagy kínok, fájdalmak között Istenhez kiáltott, és meghalt. Hirtelen éjszakai sötétség lett, és hatalmas földrengés, a templom vastag függönye kettészakadt. Az emberek megrettentek, elfutottak. – Bizony, Isten Fia volt! – döbbent rá az igazságra az a római parancsnok, aki Jézus keresztjénél állt. Látta, mi történt. Egy József nevű tanítvány bátran bement Pilátus elé, és elkérte tőle Jézus testét. Eltemette egy sziklasírba. Az asszonyok illatos keneteket készítettek, és másnap hajnalban kivitték a sírbolthoz. De az, legnagyobb megdöbbenésükre, üres volt! Hirtelen fénylő angyalok jelentek meg, és hirdették a jó hírt: – Jézus nincs itt, feltámadt! Az asszonyok elszaladtak a tanítványokhoz elújságolni az örömhírt. – Jézus él! Jézus feltámadt! Az angyalok mondták! De a tanítványok nem hittek nekik. Csak Péter és János szaladt el megnézni a sírt. A magdalai Mária a temető kertjében sírdogált. Soha senki nem volt hozzá olyan jó, mint Jézus. Korábban mindenki lenézte őt, nem voltak barátai. Jézus megváltoztatta az életét, és most nincs többé! Nem elég, hogy meghalt, még a teste is eltűnt. Ám egyszer csak valaki megszólította Máriát: – Asszony, miért sírsz? Kit keresel? Mária fel sem nézett, azt hitte, a kertésszel beszél. – Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hova tetted! – Mária! – szólította meg a férfi. Mária felkapta a fejét az ismerős hangra, és a meglepetéstől majdnem elájult. Jézus állt előtte! Máriát elöntötte a boldogság. Jézus él! Futott, ahogy a lába bírta, szinte repült elújságolni a hírt: – Láttam az Urat! Láttam az Urat! Isten igéje: „A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahova őt tették.” (Márk...
Olvass továbbLegszebb karácsonyi ajándékom – Galéria
Nagy Mónika Szathmári Gábor Szántó Nikolett Galló Balázs Szakál Kata Jónás Ramóna Puskás Nanetta Pálfi Olívia Mohácsi Gábor Fórián Viktória Szeőke Anna Balogh...
Olvass továbbIfjú Hölgyek rivaldafényben
Szeretsz táncolni, és mindig ámulva nézed a gyönyörű balettelőadásokat? Vagy esetleg az uszoda csábít, és szívesen kipróbálnád a szinkronúszást? Netalántán a jég birodalma nyűgöz le, és az az álmod, hogy körbetáncolhasd a pályát? Most három olyan lányt mutatunk be neked, akik nem mondtak le az álmaikról. Élet a színpadon Földi Lea mindennapjai harisnyában és gyönyörű ruhákban telnek. A tizennyolc éves balettművészt hatalmas kitartása segítette a színpadra kerülésben. Lea művészcsaládban nőtt fel, már egészen kicsi korában megismerkedett a világot jelentő deszkákkal. Míg a szülei próbáltak, barátnőjével belakták az egész színházat, minden egyes rejtett zugát alaposan megismerték. Nemegyszer maga az ügyelő mondta be a hangosbemondóba, hogy merre kószálnak a gyerekek… Mindezeknek köszönhetően Lea már hároméves korától tanulgatta a balett alapelemeit, nyolcévesen fel is vették a táncművészeti főiskolára. Teljesen elvarázsolta ez a különleges világ, a tükrös balett-teremben egykettőre otthonosan érezte magát. Az is hamar kiderült számára, hogy ez bár fantasztikus, de nehéz szakma. Ő azonban minden erejét beleadta, hogy egyre jobb lehessen. Ma már több főszerepet és eredményes versenyt is maga mögött tudhat. 2013-ban elnyerte a köztársasági ösztöndíjat is mint az egyik legkiválóbb fiatal tehetség Magyarországon. Élet a vízben A tizenöt éves Kézdi Fanni hét éve vágott neki a szinkronúszás kalandjának. Képzeld el, ő már az óvodában is táncolt, és versenyszerűen úszott, így igazából nem is volt kérdés, hogy tetszeni fog-e neki a szinkronúszás. Rengeteg időt tölt a vízben, az iskola előtt és után is edzésre megy. Napjai hajnali öt órakor kezdődnek, és a tanulással együtt csak késő este végződnek. De Fanni cseppet sem bánja, hiszen ebben a sportban mindent megtalált, amit szeret: a táncot, a zenét, a ritmust. A családja is támogatja a versenyzésben, az anyukája mindenben mellette áll. Élet a jégen Pádár Biankának egyszerűen indult a karrierje: ötévesen kapott egy korcsolyát, és azonnal beleszeretett a jégbe. Szinte az első próbálkozása során meglátta egy oktató, aki arra biztatta a szüleit, hogy ne hagyják veszni a kislány tehetségét. Be is íratták egy oktatásra. Az edzések minden reggel hat órakor kezdődtek, ezért újra és újra felmerült a kérdés, hogy tényleg ezt a sportot szeretné-e űzni. Persze a válasz mindig „igen” volt, így hát Bianka egészen pici kora óta a műjégpályán él. Idővel már naponta kétszer járt edzésre, és több versenyen is részt vett. Legjobban ugrálni szeret, de a forgásokat inkább meghagyná...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások