Isten titkai
A titokzatos Segítő Jó is lenne, ha Istennek csak a nevét nem értenénk! Az egész lénye csupa titok. Biztos hallottad már azt a kifejezést, hogy Szentháromság. Ha igen, azt is tudod, mit értenek rajta: azt, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek három személy, de mégis egy Isten. Ezt így elmondani könnyű, na de megérteni! Évszázadokon keresztül vitatkoztak ezen okos teológusok, sokszor életre-halálra ment a harc. Csak mert mindenki egy kicsit másképp értette azt, hogy egy, de mégsem egy, hanem három, ami mégis egy… Hát, nem mi fogjuk eldönteni a vitát. Annyi biztos, hogy az Atya is, Jézus is és a Szentlélek is Isten, és mindhárman valóságos személyek. Távoli példa, de kicsit talán olyanok, mint a víz, a jég és a gőz: ugyanaz az anyag, mégis különbözőek. Kit tartasz legtitokzatosabbnak a három személy közül? Fogadjunk, hogy a Szentlelket! Hát ő tényleg megfoghatatlan. A Bibliában többféle alakban találkozunk vele: galamb képében leszáll Jézusra, lángnyelvek formájában megjelenik a tanítványok feje felett pünkösdkor. De hasonlítja az ige a szélhez és a vízhez is. Most akkor ki is ő valójában? Az egyik görög neve, a parakletos segítőt, vigasztalót, pártfogót jelent. Tetten érni ilyen munka közben tudod a legjobban. Amikor például nem érzed elég erősnek magad, hogy lemondj valamiről a másik javára, hívhatod a Segítőt. Ha valami igazán szomorú hírrel kell megbirkóznod, veled van a Vigasztaló. Ha úgy érzed, mindenki ellened van, és kilógsz a többiek közül a hited miatt, a Pártfogó biztosan melletted áll! A láthatatlan egyház A Szentlélek eljött az első pünkösdkor a földre, hogy örökké az emberekkel maradjon. Ezen a napon sokan kezdtek hinni Jézusban. Ezt szoktuk az egyház születésnapjának is nevezni. Mi jut eszedbe, ha meghallod a szót: egyház? Talán a közeli templom a kényelmetlen padokkal, ahol mindenki olyan komoly arccal hallgatja az igehirdetést… Pedig az egyház nem egy ház. Sokkal rejtélyesebb annál. Igazából láthatatlan. Vagyis csak egy részét látod: azokat, akik járnak templomba, vagy akikről tudod, hogy keresztények. Néha olyan kicsinek és gyengének tűnik ez a csapat, mint a magyar válogatott Belgiummal szemben… De valójában megszámlálhatatlanul sokan vannak, akik a múltban Jézus követői voltak az egész világon, és akik még ezután lesznek azzá. Akik ezreknek beszéltek Istenről, és akiknek titkolniuk kellett a hitüket, ha életben akartak maradni. A mennyben majd együtt lesz ez az egész színes társaság, aminek a tagjai, ha nem is tökéletesek, de mind győztesek! Igazi kiváltság közéjük tartozni. A rejtelmes jövő Ha már a mennynél tartunk: azért az is elég titokzatos, nem? A Biblia nem ír róla részletesen, csak néhány dolgot lehet biztosan tudni. Például hogy gyönyörű lesz, nem lesz fájdalom, betegség, halál, és ott örökké Istennel leszünk. A Biblia legvégén, A jelenések könyvében olvashatsz arról, hogy milyen lesz majd ez a hely. A jelenések könyve egyébként a legrejtélyesebb könyv az egész Bibliában. Nagy része a jövőre vonatkozó látomás, prófécia. De ne úgy képzeld ám el, hogy le van írva szóról szóra, hogy mi fog történni a jövőben, és mikor! Szó van benne egy napba öltözött asszonyról, tűzvörös sárkányról, hétfejű, tízszarvú fenevadról, a harag hét poharáról… Elég félelmetesek ezek a képek, de hogy pontosan mit jelentenek, azt csak találgatni tudjuk. Ami biztos, és amit neked is tudnod kell: lesz majd egy nap, amikor minden titokra fény derül. Amikor egy csapásra megértjük majd Isten összes rejtélyét. De ezen a napon a saját titkos gondolataink, tetteink is lelepleződnek, és többé senkinek sem lesz rejtegetnivalója. A leleplezésnek, az igazság felfedésének a görög eredetű szava az apokalipszis. Hallottad már? Sokszor a világvégét, a végső isteni ítéletet értik...
Olvass továbbMézes-mázas karácsony
„Kiskarácsony, nagykarácsony, kisült-e már a kalácsom…” − Tudod-e, hogyan került a kalács a karácsonyi énekbe? Hát persze: a karácsonyi asztalról. A kalács több mint félezer éve a magyarság legrangosabb ünnepi étele. Különleges alkalmakra (húsvét, karácsony, lakodalom, keresztelő, búcsú) készítették kelt vagy mézes tésztából. Mindig is különleges formájú sütemény volt. Sőt, kezdetben éppen csak a formájában különbözött a mindennapi kenyértől. De aki tehette, összetételében is igyekezett az ünnep rangját megadni, ezért aztán aszalt gyümölcsökkel, mézzel kezdték édesíteni (a cukrot sokáig nem ismerték az emberek). Ezek a kalácsok a lepényekre és a „kovásztalan kenyérre”, az ostyára emlékeztettek. Akkoriban ugyanis még nem ismerték azokat a lazító anyagokat sem, amelyeket ma használunk a konyhában, például a sütőport és a szalalkálit. A kalács alakja lehetett fonott, és különböző alakzatot is ábrázolhatott. Karácsonyra Ádám-Éva babapárt sütöttek, vagy egy kerek fonott kalács tetejét díszítették apró kalácsmadárkákkal. Mivel a keresztények a karácsonyban az élet újjászületését is megünnepelték, az ősi formákat a csillag és a szív, a Betlehem is kiegészítette. A mézeskalács-készítés mestere a mézeskalácsos volt. A mézeskalácsos elbeszélgetett a vásáron a vevővel, és további megrendeléseket vett fel. Egyedi formát és díszítményt is hajlandó volt kikísérletezni a kedves vevő kedvéért. Számon tartotta az egyes területek ízlését is, és olyan portékát vitt, amely kelendő volt azon a vidéken. Ezért aztán népszerű, kedvelt és sokszínű portéka lett a mézeskalács. Sajnos azonban a mézeskalácsos mesterség úgy száz évvel ezelőtt mégis hanyatlásnak indult. A hanyatlás oka a cukoripar fejlődése, a cukorkagyártás és a cukrászat megjelenése volt. Ma már csak néhány cukrász, valamint a háziasszonyok készítik az illatos mézeskalácsokat. Ünnepi figurás sütemény a mézesbáb. A szív-, a huszár-, a pólyásbaba és a kardfigurák mellett ma már kedves állatkák, virágok, karácsonyi formák is készülnek. Szép ajándék lehet karácsonykor szeretteidnek a fenyő, a bárányka vagy a csillag. A mintás mézeskalácsok egy része faragott faformában, úgynevezett ütőfában készül. Ebbe nyomkodják a tésztát, amelyben felveszi annak alakját, felületének mintáját. Ezeket a kalácssütő formákat régen ötvösök, később ügyes kezű mesteremberek és fafaragók készítették. Szívesen formáztak meg huszárt, szívet, babát, sőt csillagot vagy fenyőt is. Ilyen formákat ma már nehéz beszerezni, és speciális tészta is kell hozzá. A figurás mézeskalácsok másik része kiszúró formával készül. (Mint amilyenekkel például a linzert szaggatod.) A süteményeket aztán gyakran pirosra festik, és színes masszával (ma cukormázzal), még tükrökkel is díszítik. Ez a mézeskalács az ötletessége, egyszerű kedvessége miatt népszerű. Újfajta díszítés a „magos” mézes. A sablonnal formázott tésztába sütés előtt len-, napraforgó- és tökmagot nyomkodnak, a formát tésztarátéttel is gazdagítják. Ez a technika nagyon egyszerű, neked is sikerülni fog, próbáld...
Olvass továbbA karácsonyi üvegdíszek története
Az üveg érdekes anyag. A homok, a mész, a szóda és a tűz szülötte; megszilárdult folyadék. Az ember már az ősidők óta használta azt a fajtáját, amelyik a természetben is előfordul: a vulkáni üveget, az úgynevezett obszidiánt. Szerszámokat, nyílhegyeket, lándzsavégeket és egyéb éles vágóeszközöket készített belőle. A mesterséges, emberi kéz által is előállítható üveg feltalálásához számos legenda kötődik. Az egyik szerint föníciai hajósok kötöttek ki Szíria partjainál, valamikor 2500 éve. Mivel főzni szerettek volna, hát tüzet gyújtottak a homokos parton. Az edények alátámasztásához a hajójuk szállítmányát vették igénybe, amelyek éppen szódatömbök voltak. (Ez persze nem az a szóda, amit a poharadba öntesz és megiszol, hanem egy fehér színű por, amit tisztításhoz, savanyításhoz használtak.) A tűz a parti homokot összeolvasztotta a szódával, és az így keletkezett áttetsző anyag lett az üveg. A véletlen felfedezést az ókori emberek megjegyezték, és azt is megtanulták, hogyan tudnak használati és dísztárgyakat készíteni ebből az izgalmas anyagból. A karácsonyi üvegdíszekről szóló történetünk valahol a türingiai erdőben kezdődött, egy kis német városkában, ahol üvegfúvó-, üveggyártó mesterek éltek a családjukkal. Az erdő közelsége biztosította a fát az üveghuták – vagyis az üveggyártó műhelyek − kemencéinek üzemeltetéséhez. Itt „zabolázták meg” a folyékony üveget, formába öntötték, vagy éppen formára fújták. No, persze nem azért fújták az üveget elsősorban, hogy kihűljön. Az üvegfúvó mesterek az üvegfúvó pipájukon keresztül, a tüdejükből kifújt levegővel kényszerítették formába a tüzes üvegolvadékot. A pipa végével kivették a sűrű, folyékony üveget a kemencéből, és lóbálás, forgatás közben egyenletes falvastagságú üreges formákra fújták. Ezt a folyamatot még ma is meg lehet nézni, sőt ki is lehet próbálni az üveggyártásáról híres Parádsasváron. Régebben az emberek házi készítésű díszekkel, almával, dióval, mézeskaláccsal, szalagokkal ékesítették a karácsonyi ünnepi ágakat vagy fákat. A mi kis német városkánkban, Lauschában élt egy Hans Greiner nevű üvegfúvó mester, aki az almákat, a diókat, a karácsonyi gömböket elkezdte üvegből készíteni. Sőt a belsejüket ezüstös bevonattal tette érdekesebbé. Hans mesternek tizenegy gyermeke született. A fiai továbbvitték és felvirágoztatták az apa munkáját, így lassacskán a városka üvegtárgyai, díszei híressé váltak világszerte. A gyönyörű díszek népszerűsítéséhez azért jól jött egy főúri származású csodáló is: Albert német herceg. Felesége Viktória angol királynőnek is ajándékozott karácsonyi üveggömböket, figurákat. Amikor 1846-ban egy londoni magazin közölte a képet, amelyen Viktória királynő karácsonyfája volt látható a lauschai díszekkel, minden alattvaló hasonlóra áhítozott. Az üvegcsodáknak nem csak Angliában és Európában, de később a tengerentúlon is hatalmas sikerük lett. Ma már számos helyen gyártanak díszeket világszerte. Az üveget felváltotta a műanyag, de a legkülönlegesebben megmunkált darabok még ma is a kis német városkából származnak, ahol megmaradt az üveggyártás hagyománya. Egyre újabb és újabb figurákat, formákat és színeket kísérleteztek ki. Az egész város szinte teljesen átállt az üvegtárgyak gyártására. Nemzedékről nemzedékre bővült a tudás és a mintakészlet; csillagok, hóemberek, szívek, madarak, télapók, angyalok és megannyi új forma került ki...
Olvass továbbTitkok a Bibliában
Egy elárult titok következménye A titoktartás nagyon fontos és komoly dolog. Ma is vannak olyan munkahelyek és feladatkörök, amelyek titoktartásra köteleznek. Ha valaki ezt megszegi, az büntetőjogi és erkölcsi következménnyel jár. Sámsonnak is volt egy titka. Még születése előtt az Úr angyala kijelentette édesanyjának, hogy Istennek szentelt gyermek lesz. Emiatt nem érhette fejét borotva. Sámson fizikai ereje hatalmas volt. Izráel ellenségei, a filiszteusok, rettegtek is tőle. Egyszer beleszeretett egy asszonyba, akit rávettek a filiszteus vezetők, hogy tudja meg Sámson erejének a titkát. Sámson eleinte nem árulta el, de egy idő után megunta az asszony zaklatását, és elmondta neki. Ennek nagyon súlyos következménye lett: amikor az alvó Sámsonnak levágták a haját, elveszítette erejét, így fogságba került. Sámson történetét a Bírák 16,4−31-ben találod meg. Felettébb nagy titok Kiskorodban talán beöltöztél menyasszonynak vagy vőlegénynek, és bizonyára most is el-elgondolkozol arról, vajon ki is lesz a férjed vagy a feleséged, amikor felnősz. A házasság nagyon klassz dolog, Isten egyik különleges ajándéka az embernek. Egy életre szóló szövetség. Pál apostol szerint a házasság felettébb nagy titok. Titkokat felfedezni izgalmas és kalandos. A házastársunkkal együtt élünk meg örömöket és próbákat, miközben Istent és egymást is egyre inkább megismerjük. Az évek során újabb és újabb titkokra csodálkozunk rá. A házasság egy nagy kaland, ami rád is vár. Biztos van elképzelésed a jövendőbelidről. Beszélgess róla, imádkozz érte Istennel! Imádkozz a szüleid házasságáért is! Pál gondolatait a házasságról az Efezus 5,31−32-ben olvashatod...
Olvass továbbA ködmedve és társai
Űrszondák cikáznak a Mars felszínén, hogy feltárják a vörös bolygó titkait. A közelmúltban fantasztikus felvételeket láthattunk a Plutóról, most pedig a Jupiter körüli pályára állt Juno űrszonda tartja lázban a világot. Egyre többet tudunk meg a naprendszer égitesteiről. De ha azt hinnénk, a Földön már nincs több felfedeznivaló, minden négyzetkilométerét ismerjük, nagyot tévedünk. Újra meg újra meglep bennünket soha nem látott élőlényekkel. Ráadásul nem csak pöttömnyi rovarok vagy mikroszkopikus lények bukkannak elő, hanem akár emlősállatok vagy óriási termetű szörnyetegek is. Vajon hogyan sikerült elrejtőzniük mindeddig az emberek szeme elől? Szuperhős Mi történik, ha keresztezünk egy jedi lovagot Batmannel? Egy kutatócsoport megtalálta a választ a kérdésre 2009-ben, amikor Pápua Új-Guinea érintetlen esőerdejében gyűjtöttek fajokat. Összesen több mint kétszáz új fajt fedeztek el, köztük egy gyümölcsevő denevért, amelynek a Yoda-denevér nevet adták, mert az arca kísértetiesen emlékeztet a jedi mesterre. A Yoda-denevér hatalmas, sárga szemekkel rendelkezik, nagy, sárga mintás fülei vannak, és úgy görbül a szája, mintha folyton mosolyogna. Gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik. Pinokkió Pinokkió tényleg létezik! 2008-ban, ugyancsak Pápua Új-Guinea esőerdejében történt, hogy a tábori konyhában különleges kis lényre figyeltek fel a kutatók, mégpedig egy furcsa békára, amelyik éppen a rizst dézsmálta. Hosszú orráról Pinokkió-békának nevezték el. Hiába szerették volna azonban megfigyelni, az expedíció alatt nem sikerült több példányt elcsípni. A béka valószínűleg a fák lombjában lakik, és rovarokkal táplálkozik. Annyit mindenesetre tudunk, hogy Pinokkió kíváncsi, és kedveli a rizst. Ködmedve Hatalmas felfedezésnek számít, ha új emlősfajra bukkanunk. 2013-ban a dél-amerikai Andok hegység középső régiójában, a nehezen megközelíthető, magasan burjánzó köderdőkben találtak rá a plüssállat kinézetű, macskatermetű állatkára. A ködmedve a mosómedvék családjának máig ismert legkisebb tagja. A neve a spanyol köd szóból származik (olinguito), és az élőhelyére utal. Bundája dús, vörösbarna. Mindenevő, főleg rovarokkal, gyümölccsel és nektárral táplálkozik. Jeti Ugyan a Himaláján eddig nem sikerült megtalálni a titokzatos jetit, a tenger mélyén 2005-ben megtaláltak egy másik élőlényt, ami a kistestvére lehetne. Hosszú fehér bundát visel, és két nagy ollót, mivel ez a lény egy rákfajta. Jetiráknak, más néven kiwának nevezik. Olyan mélységben él, ahová már nem jut el a fény. Hosszú bundáján baktériumokat termeszt, azokkal táplálkozik. Minden más ismert ráktól különbözik, ezért a tudósokat máig lázban tartja, hogy megfejtsék, hogyan él a mélytengeri jeti. Tengeri óriás Már az ókori regék is úgy emlegetik, mint a tenger félelmetes szörnyetegét. Az eddigi ismereteink alapján a legnagyobb példányok testhossza elérheti a 13 métert, de mivel a titokzatos mélytengerek lakója, ki tudja, a tengerek fenekén elrejtőzve mekkora példányaik élhetnek. Ez a hatalmas, ősi állat az óriáskalmár. Élő példányait mindaddig nem látta senki, míg a mélytengerek feltérképezésére alkalmas, kamerával felszerelt tengeralattjáró drónokat nem vetettek be a kutatásukra. Jelenlegi tudásunk szerint a Csendes-óceán legmélyebb vizeiben él, de valószínűleg számíthatunk még meglepetésekre a világ egyik legnagyobb...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások