Szelíd vadállatok
Elza, az oroszlán Amikor pici oroszlánkölyköt látunk, jó lenne megsimogatni és ölbe venni őket! Olyan helyesek, mint a cicák, csak kissé nagyobbra nőttek. Egy Afrikában élő angol házaspárnak, Joy és Georg Adamsonnak egyszerre három ilyen édes „cicája” lett. Georg egy vadászatról hozta haza az árván maradt oroszlánkölyköket, akiket a gondozásukba vettek. Eleinte tejet ittak, játszottak és aludtak. Aztán ahogy nőttek, a folyton hancúrozó, kíváncsi kis oroszlánok minden bútorra felmásztak. Lerántották az asztalterítőt, összetörték a csészéket, elcsenték a törölközőt a fürdőből, teljesen felforgatták a házat. Így aztán kitessékelték őket az udvarra. Bár továbbra is szelídek maradtak, már túl nagyok voltak ahhoz, hogy lakásban éljenek. Hamarosan a két nagyobbik állatkertbe került. A kicsi Elzától csak nem akart megválni a gazdi. Különös ragaszkodás és barátság alakult köztük. Elza boldogtalan lett volna, ha egy ketrecbe zárják, hiszen mindenhova követte Joyt, a „pótmamáját”. Elza minden mókában benne volt, ügyesen focizott, úszott. Egyszer megmentette gazdáját egy kobra támadásától. Elza megnőtt, és vadállatként nem maradhatott tovább az emberekkel. Hogy ne kelljen állatkertbe küldeni, gazdái elhatározták, inkább visszaszoktatják a vadonba, ahol szabadon élhet. Eleinte bizony ez nem ment könnyen! Meg kellett tanulnia vadászni, saját magának megszerezni a táplálékot. Sok türelem és próbálkozás után végre nem játszótársnak tekintette a zsákmányt, és sikerült elejtenie. Azt is meg kellett tanulnia, hogy védje meg magát, és tudjon beilleszkedni a vadonba. Aztán Elza eltűnt. Gazdái sehol sem találták az afrikai szavannán, és komolyan aggódtak érte. Hosszabb idő után tűnt csak elő újra. Egy nap megjelent régi gazdáinál, és magával hozta három kis kölykét. Látszott rajta, mennyire örül a viszontlátásnak. Egész délután velük volt. Estefelé a dombon megjelent egy gyönyörű hímoroszlán, a társa. Hívására Elza visszatért kölykeivel a vadonba, ahol szabad volt, és ahol született. Ez volt az első alkalom, hogy egy szelíd oroszlánt sikerült visszaszoktatni a vadon életre. Embermentő oroszlánok A vadon élő állatok meglepő dolgokra képesek. Etiópiában történt, hogy négy ember elrabolt egy tizenkét éves kislányt. Egy hétig tartották fogva, amikor elhatározták, hogy tovább mennek más helyre, mert a rendőrség a nyomukban volt. A kislány nagyon sírt útközben, és felfigyelt erre három közeli oroszlán. Az oroszlánok nem tétováztak: elkergették a rossz embereket, körbevették a kislányt, és őrizték mindaddig, amíg a rendőrök megjelentek. Akkor aztán felkeltek, a kislányt ott hagyták, ők pedig visszavonultak az erdőbe. A kislány elmondta, hogy az oroszlánok nem bántották, hozzá sem értek, csak vigyáztak rá. Ami bizony csoda volt, mert a vadon élő oroszlánok inkább megtámadják az embert, nemhogy védik. Egy etióp szakértő szerint a kislány sírása hasonlíthatott egy kisoroszlán sírására, és ez indíthatta az oroszlánokat arra, hogy...
Olvass továbbKirályi farsangolás
Minek öltöznél be legszívesebben a farsangon? Elképzelted már magad a hős vitéz vagy akár a hétfejű sárkány maskarájában? Nem csupán meseszereplőket eleveníthetsz meg a jelmezbálban, hanem bibliai szereplőt is − legyen az Dávid király, a bátor Gedeon vagy az engedelmes Noé… A következő leírás alapján a bölcs Eszter királyné álarcát készítheted el! Amire szükséged lesz: lufi újságpapír háztartási papír tapétaragasztó ecset akrilfesték kalapgumi olló Vágj az újságpapírból több 3−4 centiméteres csíkot! Tapétaragasztóval ragaszd őket a fejnagyságúra felfújt lufira! A lufit négy rétegben teljesen borítsd be újságpapírral! Majd hagyd, hogy több órán keresztül száradjon! Ezután háztartási papírral borítsd be az egész felületet (ugyancsak a tapétaragasztó segítségével)! Ha megszáradt, már ki is lyukaszthatod a lufit. Sőt, vágd ketté hosszában a papírburkot! Most jött el az idő, hogy megformázd Eszter királyné arcát! A szemöldökét, az orrát, ajkát és állát háztartási papírból készítsd el. Több rétegből alakítsd ki a megfelelő formát, és ragaszd fel a papírburokra a tapétaragasztóval! Szánj elég időt erre a lépésre, és az eredmény megkapó lesz. Hagyd ismét száradni a művedet! Utána akrilfestékkel fesd meg az arcot! A szemek helyét ollóval vágd ki, hogy kiláss az álarcodból! Eszter királyné haját fonalból vagy papírcsíkokból is elkészítheted. Koronája aranyra festett tortapapír. A maszk két oldalára (a szemek magasságában) erősíts kalapgumit, amellyel majd a fejedre húzhatod. Királyi farsangolást...
Olvass továbbÁlruhás királynő
Álruhás királyfiakról már biztosan hallottál. És fordítva? Hogy valakinek a királyi palástja legyen az álruhája? A Bibliában olvashatsz egy ilyen történetet. Igaz, nem királyfiról, hanem királynőről szól. A zsidók egykor fogságban éltek a perzsa Ahasvérus király birodalmában. A zsidó lányok messze földön híresek voltak szépségükről. De a legszebb közöttük Hadassa volt. Hadassa anyukája és apukája korán meghalt. Az árva kislányt az unokabátyja, Mordokáj fogadta örökbe, és nevelte fel. Mint minden zsidó kisgyerek, Hadassa is sokat hallott Istenről. Tudott a parancsairól, a csodáiról, népe történetéről. Egy szép napon a király katonái bejárták az egész birodalmat. Szépségversenyt hirdettek. És a verseny nyertesére a királynői trón várt! Hadassát is elvitték a katonák, mivel nagyon szép volt. A gyámja, Mordokáj megtiltotta neki, hogy bárkinek is megmondja a királyi udvarban, hogy zsidó. Még a saját nevét sem használhatta, csak azt a nevet, ahogyan a perzsák szólították: Eszter. Hadassa megbízott Mordokájban, és szót fogadott. A királyi udvarban egy évig csak szépítették a lányokat. Volt is csivitelés, kacagás, fecsegés a sok királynőjelölt között! Eszter pedig nem mondhatta meg, hogy zsidó. De nem is hazudhatott, hiszen azt Isten nem engedi. Bizony nem lehetett egyszerű dolog Mordokájnak szót fogadni! Eszter valóban gyönyörű volt. Így nem csoda, hogy a király őt választotta párjának. Eszter lett a királyné! De Mordokáj kérése mit sem változott: – Ne mondd el senkinek, melyik népből vagy! Bizony, még a saját férjének, a királynak sem mondhatta el, hogy ő zsidó! Néhány év múlva egy gonosz ember, Hámán került magas rangba Ahasvérus király udvarában. Gyűlölte a zsidókat. És tudod, miért? Mert Mordokáj nem volt hajlandó meghajolni, sőt leborulni előtte. Mordokáj hitt Istenben, és csak őelőtte akart leborulni. Hámán elhatározta az összes zsidó elpusztítását. Kegyetlen, ravasz tervet eszelt ki. Ehhez megkapta a király jóváhagyását is! Az egész birodalomban kihirdették, hogy egy bizonyos napon az összes zsidót meg kell ölni. Hiába futnának a birodalom egyik végéből a másikba. Hiába menekülnének egyik városból a másikba! Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, férfi vagy nő, idős vagy gyerek: a törvény szerint azon a napon minden zsidóra halál várt. Lett is pánik a zsidók között! Mindenki sírt, zokogott. Eszter azonban minderről semmit sem tudott. Boldogan élt a palotában, mint aki nem zsidó. Mordokáj üzente meg neki a szörnyű hírt. És az üzenet mellett rögtön jött a kérés: „Akadályozd meg ezt a pusztítást, kérj számunkra kegyelmet a királytól!” Igen ám, de a király nem tudta, hogy Eszter zsidó. Mint ahogy a gonosz Hámán sem. Nem állhatott csak úgy egyszerűen oda a király elé a kéréssel, hogy kegyelmezzen a népének. Inkább vendégségbe hívta a királyt és a gonosz Hámánt. A lakoma végén a király így szólt Eszterhez: – Kérj tőlem, amit csak akarsz! De Eszter nem kért mást, minthogy vele vacsorázzon másnap is a király és Hámán. Ám ezen a második lakomán már elmondta, ami a szívét nyomta: – Kegyelmezz, királyom, a népemnek és nekem! A király elképedve nézett szeretett feleségére: – Ki merne bántani téged? Ki merné bántani az én királynőm népét? Eszter Hámánra mutatott. A király ekkor értette csak meg, mit jelent számára is Hámán gonosz terve. S egyszerre minden megváltozott! Hámánt a király kivégeztette, a zsidók pedig megmenekültek. Eszter királyné, Mordokáj és az egész nép megünnepelte a szabadítást. Sőt, azóta is, minden évben megünneplik a zsidók, mind a mai napig. Pedig csaknem 2500 év telt el azóta… Isten üzenete: „Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.” Róma...
Olvass továbbFuss, török! – A mohácsi busójárás
Hallottál már busókról? Vagy a busójárásról? Ilyenkor Mohácson és a környékén ijesztő, fából faragott maszkokba bújnak a férfiak. Ők a busók. A monda szerint réges-régen, miután a törökök elfoglalták az országunkat, és Mohácsot is megtámadták, a lakosok a közeli mocsárvilágba menekültek. Egyszer azonban ide is utánuk akartak jönni a törökök. A mohácsiaknak nem volt fegyverük. Más haditervet kellett kigondolniuk. Egy éjjel ijesztő álarcokat húztak magukra. A fából faragott, vigyorgó pofákat szarvakkal ékesítették, és szőrös bundába bújtak. Bizony úgy néztek ki, mint az ördögfiókák. Csónakjaikkal átkeltek a Dunán, és tülkölve, kiabálva, kereplőket forgatva vonultak végig Mohácson. Az itt lapuló törökök pedig úgy megijedtek, hogy nyakukba szedték a lábukat, és meg sem álltak Törökországig! Mindez persze csak monda. Ám a hagyomány még ma is él. Sőt, ez a különleges népszokás a Világörökség része! A jelmezes busók a Mohács-szigetről csónakkal kelnek át a Dunán. Tülkölve, kolompolva vonulnak végig a városon, majd óriási tüzet raknak. Így „búcsúztatják el” a telet. A busók öltözete nagyon érdekes. Szőrével kifordított rövid bundát, szalmával kitömött gatyát, színes, gyapjúból kötött cifra harisnyát és bocskort viselnek. A bundát öv vagy kötél fogja össze a derekukon. Az övre marhakolompot akasztanak. Kezükben kereplő vagy fából készített buzogány, vállukon tarisznya van. De ez mind nem elég ám! Az igazi busó álarcot is visel, amelyre szőrmecsuklyát húz. Ilyen „álruhában” ijesztgeti társaival a járókelőket. A busókat a jankelék kísérik. Régen hamuval, liszttel, de ma már csak ronggyal vagy fűrészporral töltött zsákjukkal „püfölik” a csúfolódó gyerekhadat. A szép busók pedig lefátyolozott arcú nők vagy lakodalmas viseletbe öltözött...
Olvass továbbKönyv- és filmajánló a téli szünetre
Gunhild Sehlin: Mária kis szamara (Szent Gellért Könyvkiadó, 2013) Jézus egy betlehemi istállóban született, bölcsője pedig egy jászol volt. De gondolkoztál már azon, hogy vajon milyen lehetett az a názáreti ház, ahol a szülei éltek, és ahol felnőtt? Milyen fák vették körül? Nyíltak-e virágok a kertben? Voltak-e állataik? A svéd író, Gunhild Sehlin fantáziája szerint József portáján az állatok szeretetben éltek, és mindent megbeszéltek egymással. Ám egy napon új társat kaptak. Egy csökönyös kis csacsi érkezett közéjük. Persze lehet, hogy csak kezdetben volt nehéz a természete. Vagy talán mégsem olyan csökönyös, mint gondolnánk? Hogyan jut el a kis szamár odáig, hogy már nem retten meg a rá váró feladatoktól? Hogyan viseli a hosszú utat Máriával és Józseffel a Betlehembe vezető hosszú úton? Kerekedjünk föl, és menjünk mi is velük! Éljük át együtt a Megváltó születésének csodáját! Nono, a bajkeverő (Német családi film, 2012, rend.: Vincent Bal) Te mi leszel, ha nagy leszel? Apukád vagy anyukád foglalkozását választod? Vagy esetleg valami teljesen mást? Már csak azért sem tetszik a szüleid szakmája, mert látod, mennyire nehéz és fárasztó? A filmbeli Nono apukája rendőrnyomozó, és ezt a szakmát szeretné a fiának is megtanítani. A szigorú Feierberg felügyelő már a hároméves gyerekét is arra képezi ki, hogy képes legyen szakszerűen megbilincselni egy bűnözőt, vagy hogy hogyan kell hatékonyan kiolvasni a tett színhelyén hátrahagyott nyomokból, mi történt valójában. Nono persze vevő minderre, és élvezi a közös játékokat az apjával. Egy vonatúton a fiú titkos küldetésre felszólító levelet kap, és úgy véli, apja újabb kalandos játékot eszelt ki a számára… Itt kezdődnek a kalandok, az izgalmak, felbukkan egy titokzatos nő, ám a végén, ahogyan az lenni szokott, valamennyi rejtélyre fény derül. Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön (könyv és film: Móra Könyvkiadó, 2014; magyar film, 1973, rend.: Szemes Mihály) Móra Ferenc történetei a családról szólnak. A Kincskereső kisködmön című ifjúsági regényét a saját gyerekkori élményei felhasználásával írta 1918-ban. A szívhez szóló mesék közül biztosan ismered azt, amikor a kis Gergőt az édesanyja írni tanítja, és fiú fordítva írja az S betűt a jégvirágos ablakra. Emlékszel talán arra is, hogy a szépen szóló körtemuzsika csak jó gyereknek szólal meg, és hogy a tündérek a szívben laknak… A könyvben Gergőként szereplő kisfiú a filmben a Szűcs Ferkó nevet viseli. Mindenhová az édesapja készítette ködmönben megy. Inasnak áll, ám munkaidőben inkább Csontos Szigfrid történetét olvassa. Legfőbb vágya, hogy kincset találjon, ám idővel rájön, hogy az nem a bánya mélyén...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások