Hulladék vagy szemét? – Mi mindenre jó a tojáshéj?
Ha különböző színűre festett tojáshéjakat gyűjtesz össze, aztán megmosod, megszárítod, majd apróra töröd őket, remek mozaikkészleted lesz, ráadásul ingyen! Fantasztikus képeket készíthetsz a darabkákból; nem kell hozzá más, csak egy kis folyékony ragasztó meg kartonpapír – például egy régi naptárad hátuljáról! Töltsd meg egy tojáshéj felét földdel, szórd meg fűmaggal, rajzolj a tojásra szemet, szájat, és máris rád mosolyog „Hajas János”! Figyeld a fejlődését a következő napokban! Ha fűmag helyett zsázsát vagy metélőhagymát vetsz, a hajtásokat még a reggeli vajas kenyeredre is rárakhatod. (Tojáshéj helyett PET-palack levágott aljából is elkészítheted ezt a kis figurát.) Végül pedig, ha van a kertetekben levendula, rózsa, harangvirág, cickafark, időnként meglepheted őket is egy-két jól összetört tojáshéjjal. Hálásak lesznek a...
Olvass továbbHét szuper nap
Hunyd be a szemed! Jó szorosan. De ne kukucskálj! Legjobb, ha a tenyereddel is eltakarod. Mit látsz? Semmit? Hát, nem egészen. Először a sötétet látod. Aztán, ha vársz egy kicsit, villódzni kezd valami. Valamikor réges-régen, a világ kezdetén sokkal sötétebb volt ennél. Sőt, még a sötétnél is sötétebb. Tényleg nem lehetett látni semmit. De akkoriban még nem nézelődött senki sehová. Mert nem volt még semmi és senki Istenen kívül. Csak a nagyon sötét. Akkor megszólalt Isten: – Legyen világos! Képzeld! Világos lett azonnal! Mert Istennek úgy engedelmeskedik a sötét és világos, mint neked a lámpa. Ha felkapcsolod a villanyt, világos lesz rögtön a legsötétebb szobában is. De Istennek nem kellett lámpa meg izzó, még kapcsoló sem. Csak szólt, és világos lett. Mit gondolsz, minek nevezte Isten a világost? Nappalnak. És a sötétet? Éjszakának. Így lett nappal és éjszaka. Így lett este és reggel. Hopp… már el is telt a világ legelső napja. Jó volt a nappal, és jó volt az éjszaka is. De Isten úgy gondolta, csak kellene még valami… „Ó persze! Legyen ég és föld! És legyen tenger meg folyó, és persze legyenek nagy szárazföldek is!” – gondolta Isten. „De ne siessünk” – gondolta tovább. – Legyen ég, és legyen a föld alatta – mondta Isten. Ezzel telt el a világ második napja. Volt már föld, de még nem látszott belőle semmi. Mindent víz borított. Akkor azt mondta Isten: – Gyűljenek egy helyre a vizek! Az lesz a tenger. Legyen a többi száraz. Az lesz a föld. És látta Isten, milyen jó hely ez a föld. Kedvet kapott hát a munkához. – Növesszen a föld növényeket! – mondta. Nőttek a füvek, a virágok. Vadbúza, ibolya, százszorszép. Nőttek a fák is. Gesztenye, fenyő, pálma. Mandula, körte, alma. És még annyi virág meg gyümölcs, hogy föl se tudnám sorolni. Az is, ami a te kedvenced. Mikor este lett, Isten azt gondolta, hogy jól telt el ez a harmadik nap is. Sokat dolgozott, mégsem aludt el. Ő nem szokott aludni. Nézte az eget. Sötét volt. „Lehetnének világító testek az égen – gondolta. – Olyanok, amik éjszaka világítanak. Jó sok kellene belőlük, mert éjszaka sötét van. Nappalra meg kellene egy jó nagy. Hogy melegítsen és világítson.” Másnap Isten szólt, és meglettek a világító testek az égen. Éjszakára sok kicsi csillag, s egy nagyobb, a Hold. Nappalra egy még nagyobb, fényesebb, a Nap. Egyik szebben ragyogott, mint a másik! „De jó – gondolta Isten. – Még a jónál is jobb.” Így telt el a negyedik nap. De ne hidd, hogy megelégedett ennyivel. Mert mit ér a víz, ha nincsenek benne állatok? Csigák, kagylók, halak. És az égbolt, ha nem repülhetik be a madarak? Sasok, fecskék, gólyák. Meg persze kolibrik, pintyek, verebek is. Isten szólt, és jöttek az állatok. Megtelt velük a tenger és a levegőég az ötödik napon. Ha egyszer elkezdte, másnap folytatta is. Szólt Isten, és jöttek tovább az állatok, benépesítették a szárazföldet. Macik, zebrák, oroszlánok, mókusok. Kicsik és nagyok. Olyan kicsik is, hogy ki se látszottak a fűből. Mint egy szöcske vagy egy bolha. Teremtett Isten magas állatokat is, hogy nyugodtan tudjanak legelészni a fák koronái között. Fürgéket is, amik úgy szökellnek, hogy huss! Észre se veszed, hogy itt voltak. Lassú állatot is, ami arra is lusta, hogy átmásszon egyik fáról a másikra. Teremtett vicces állatokat és szomorú állatokat. Foltosakat és csíkosakat. Meg olyanokat, amiknek jó puha a szőrük. Olyanokat is, amik páncélt hordanak. Így lettek zsiráfok, zergék, lajhárok, majmok és nyuszik meg rinocéroszok is. Ó, rengetegféle állatot teremtett Isten! De valami még mindig hiányzott. Kitalálod? Hát persze! Az ember. A hatodik nap végén Isten megteremtette az embert is. Nem is...
Olvass továbbCikCakk 2014/03 – Lapozz bele!
Vigyázz rá! Ugye téged is figyelmeztettek már így, amikor egy értékes, törékeny tárgyat adtak a kezedbe? Isten is valami törékeny és értékes dolgot bízott ránk: az egész Földet, és mindent, ami rajta van. A CikCakk magazin májusi lapszámából azonban nemcsak azt tudhatod meg, hogyan teremtette Isten a világot, hanem azt is, hogyan vigyázz rá. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen különleges állatok élnek itthon, hogy melyek a Föld veszélyeztetett állatai, vagy éppen arra, hogy te milyen állathoz hasonlítasz a leginkább, akkor lapozd fel a májusi számot! Megtudhatod azt is, hogyan vigyázhatunk egymásra, s persze rengeteg játékkal is...
Olvass tovább2014/02-es lapszám – megfejtések
12-13. oldal 14-15. oldal 1. „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” (Márk 11,9-10) 2. A)1. B)3. C)3. 3. A 11 tanítvány. 4. A kép a Golgotát ábrázolja. Festője Munkácsy Mihály 5. Cirénei Simon 6. 26-27. oldal Mijjirevaló – mellény; röpike – ing; párta – fejdísz 28-29. oldal Melyik virágnév rövidítéséből karikáztál be a legtöbbet? K = Kamilla, L = Liliom, P = Pipacs, H = Hóvirág A B C D 1. K L P H 2. H P L K 3. L H P K 4. P K H L 5. H L K P 6. K P L H 7. L K H P 8. P H K L 9. K P H L 10. H K L P 11. L P H K 12. P L K H 30-31. oldal Ki ő? Petőfi Sándor Apróhirdetés (sorrendben): János vitéz, Lúdas Matyi, A didergő király Verselő: 1. Veöres Sándor: A galagonya 2. József Attila: Altató 3. Móra Ferenc: A csókai...
Olvass továbbPászka recept
Alapanyagok: – fél kg liszt – kb. 2,5 dl víz – csipetnyi só A lisztet elkeverem a sóval. A vízzel együtt gyúrható, nem ragacsos, de nem is túl kemény tésztát gyúrok. Pingponglabda méretű gombócokat formázok, ezeket vékonyra nyújtom, villával megszurkálom. Forró, száraz serpenyőben vagy szabad tűzön felforrósított vaslapon pár perc alatt foltosra sütöm.
Olvass továbbNálunk ez így szokás
Hurrá, ünnep! Nemcsak a te életedben, hanem mindenhol és minden korban fontosak voltak az ünnepek. Már az ókori világban is különböző ünnepélyekkel koronázták meg a nyertes csatákat, és új épületek emelkedtek egy-egy esemény emlékére. De tudod, milyen szokások alakultak ki Magyarországon – például a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva? Virágvasárnapon (húsvét vasárnap előtt egy héttel) volt a KISZEHAJTÁS. A „kisze” egy menyecskének öltöztetett szalmabábu, amelyet a helyiek együtt készítettek el. A bábu néhány helyen az abban az évben férjhez ment menyecske ruháját kapta. De akadt olyan település is, ahol a legócskább, legcsúnyább darabok kerültek rá. Néhol úgy tartották, hogy az a hajadon, aki elsőnek emeli fel, még abban az évben férjhez fog menni. A kiszét aztán énekszóval vitték végig a falun a lányok. Ott aztán szertartásosan vízbe dobták vagy elégették. Ha vízbe dobták, előtte levetkőztették, szétszedték. Ha elégették, akkor a tüzet körültáncolták. A bábuval a telet, a böjtöt, a betegséget jelenítették meg, megsemmisítésével azt fejezték ki, hogy mindennek vége van. Húsvét hétfőn még ma is megannyi településen útra kelnek a fiúk, és meglocsolják a lányokat, asszonyokat. Valamikor VÍZBEVETŐ, VÍZBEHÁNYÓ HÉTFŐNEK nevezték a napot, ami utal a locsolás egykori módjára. Régen még az is előfordult, hogy erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és ott vödörszám hordták rájuk a vizet. (A locsolóversike és az illatos vízzel, kölnivel való locsolás újabb keletű szokás falun és városon egyaránt.) A locsolásnak akkoriban helyileg kialakított szokásai voltak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények. Ez volt a tojáshajtás, amikor lányos házanként nyolc–tíz tojást szedtek össze. Annál a háznál, ahová előre „bejelentkeztek”, szalonnát is kaptak, ott a tojást rántotta formájában helyben megették. A tojáshéjat pedig annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. A szokás lényege nem a köszöntő, hanem maga a locsolás volt. Általában lányos házhoz mentek locsolni a legények, de előfordult, hogy fiatalasszonyhoz is eljutottak. A jutalom mindenhol (az étellel-itallal kínáláson felül) a piros vagy hímes tojás volt. Festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de a vadalmafa héjából sárga, a bürökből zöld, a lencse levéből pedig kék színt is nyerhettek. A húvéti ünnepkör zárónapja a FEHÉRVASÁRNAP. Ekkor volt szokás − elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is − a szertartásos barátságkötés, a komálás vagy mátkálás. Ilyenkor komatálat adtak az emberek egymásnak, amelyen többnyire hímes vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. Ezt általában nagyobb lányok küldték el a kisebbekkel a választott barátnőjükhöz, verssel beköszönve. Ha elfogadták a kapott ajándékokat, hasonlót adtak helyette. A szertartás mások szeme láttára történt, és innentől kezdve mindenki tudta, hogy egész életre szóló barátságot fogadtak. A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából mára megmaradt a húsvéti locsolás, a hímes tojás, valamint az ajándékozás szokása. Ma is népszerűek a jellegzetes húsvéti ételek, a sonka és a főtt tojás. Néhol még a húsvéti bálozás és a húsvéti rokonlátogatás sem merült...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások