Csapatjátékok
Kukta –bukta Kört alkotunk. Megállapodunk a „jelbeszédben”: „kukta” = feltartott kéz, „bukta” = ökölbe szorított kéz, más szó = leengedett karok. Kiszámoljuk, ki kezd. Mindenkinek három lehetősége van egy menetben. Az első játékos három szót mond kis szünetekkel. Például: „kenyér” – nem csinálunk semmit, „szilvásbukta” – ökölbe szorítjuk a kezünket, „leves” − leeresztett karok. A játék folytatódik tovább, sorban mindenki mond három szót. Fontos, hogy a „kukta” vagy a „bukta” kifejezés minél többször szerepeljen. Aki eltéveszti a mozdulatot, zálogot ad. Huncutkodni is szabad. Például elkezdhetjük, hogy „túrós…” , és amikor mindenki „buktára” számít, befejezhetjük azzal, hogy „palacsinta”. Ha körbeért a játék, zálogkiváltás következik. Húzd meg – ereszd meg! A játékhoz egyetlen „eszköz” kell: egy erős zsinegdarab vagy ugrókötél, pléd, kendő. Válasszunk egy „vezénylőt”! A játékosok a két végén fogják meg a kötelet vagy zsineget. Ha pléd vagy kendő áll rendelkezésre, akkor álljunk körbe, és úgy fogja azt meg mindenki. A vezénylő rövid, egyszerű utasításokat ad, de ennek épp az ellenkezőjét kell csinálni! Például: „húzd meg” – lazára engedjük, „emeld föl” – leengedni a talaj felé, „ereszd meg” – feszesre húzzuk. Aki eltéveszti, zálogot ad. Nehezített változata az, ha a vezénylő is fogja a tárgyat, és ő (megtévesztésül) a saját utasításának megfelelően cselekszik, míg mindenki másnak az ellentétes mozgást kell...
Olvass továbbFalkák, rajok, kolóniák
Az állatok is tudják, hogy egyedül nem jó. Együtt sokkal jobban lehet védekezni a ragadozók ellen, vagy éppen eredményesebben lehet vadászni. Falkák, rajok, kolóniák, csordák, családok – akármilyen is legyen a csapat, együtt sokkal eredményesebbek, mint külön-külön. A szemfényvesztő csorda Egy zebra: gyalogátkelőhely. Sok zebra: zebracsorda a szavannán. Amikor a zebrák csapatban legelnek, a csíkok összekavarodnak a ragadozók szemében, és úgy tűnik számukra, mintha egyetlen, hatalmas állat mozogna. Ráadásul a zebrák fő ellenségei, az oroszlánok színvakok, így a hajladozó fűben a csíkos zebratest teljesen el tud rejtőzni. Nincs két egyforma zebra, és a csíkok arra is jók, hogy a csapat tagjai felismerjék egymást. No, de hogy lehet ennyiféle csíkot megjegyezni? Lehet, hogy minden zebra szemében beépített vonalkód-leolvasó van? A legzajosabb család A szurikáták körülbelül harmincfős családokban élnek. Füves, sziklás, bozótos területeken üregeket ásnak maguknak a föld alatt. Lakóhelyük határaira őröket állítanak, akik két lábra állva kémlelik a környéket, és jeleznek, ha sakál vagy ragadozó madár közelít. Ilyenkor az egész család gyorsan bebújik az odúkba. Szeretnek játszani, versenyt futni, és a kölyköket is közösen nevelik. Vicces hangokat adnak: ugatnak, visítanak, morognak, és ha jókedvük van, úgy trilláznak, mintha énekelnének. Ahol szurikáta család él, ott nem lehet unatkozni. Harcosok falkája A harcosok szervezetten és fegyelmezetten élnek, hogy sikeres vadásszá váljanak. Így működik ez a farkasoknál is. Közösen mennek a zsákmány után, együtt nevelik a kölyköket, és együtt vándorolnak gazdagabb vadászterületekre. A falkán belül szigorú rangsort alakítanak ki, a legerősebb hím vezeti őket. A vadászatok alkalmával együttműködnek, és akár olyan hatalmas állatokat is képesek leteríteni, mint a bölény. Ahol csak farkasok élnek, ők a legerősebb ragadozók, és nem a méretük vagy az erejük miatt, hanem azért, mert sikeresen összefognak, akár egy jól szervezett kommandós csapat. A legtáncosabb kolónia A flamingók több száz fős kolóniákban élnek, és a tollazatuk, attól függően, hogy melyik fajukról van szó, a halványrózsaszíntől az élénkpirosig változik. Tavakon, lagúnákon, vízzel elöntött, homokos területeken telepednek le, és rákokat, apró halakat, csigákat, algát esznek. A legcsodálatosabb látvány, amikor párzási időszakban különös táncot járnak, és a tó felszínét beborítják a rózsaszín szárnyak és kígyózó nyakak, mintha tütü szoknyába bújt balerinák lennének. Ha pedig egyszerre emelkednek fel a vízről, olyan, mintha egy nagy, rózsaszín felhő szállna fel. Sok-sok állatfaj él még csapatban. A tengerekben például hatalmas halrajok élnek. Több millió egyedből álló pillangórajok szelnek át kontinenseket. Az őserdők fái közt majomcsaládok zajonganak. Igazi szerencse azonban az, hogy az óriáskígyóknak még nem jutott eszükbe, hogy jó lenne csapatot...
Olvass továbbAz aranylábúak
Az Aranycsapat minden idők legjobb magyar nemzeti tizenegye volt. Leghíresebb győzelmét 1953-ban aratta a foci őshazájában, Angliában. Az angol labdarúgó-válogatott már 90 éve nem kapott ki otthon a híres Wembley Stadionban, amikor a magyarok 6−3-ra legyőzték az angolokat! Sikerüket az egész világ csodálta! Sem azelőtt, sem azóta nem sikerült ehhez fogható diadalt aratnia magyar focistáknak. Vajon mi lehetett az Aranycsapat titka? Hiszen ők sem voltak szupermenek! Nem rendelkeztek rejtett, különleges képességekkel. Miért maradtak mégis alul a legyőzhetetlennek tartott angolok? Talán mert azon a november 25-i napon a magyarok lelkesebbek, elszántabbak és összetartóbbak voltak, mint az angolok. Egy jó focicsapathoz tehetséges, szorgalmas játékosok kellenek. Az Aranycsapat egyik nagy egyénisége Grosics Gyula volt, akit Fekete Párducnak becéztek. Grosics gyerekkorában csatár szeretett volna lenni, mert úgy gondolta, hogy azoké a dicsőség, akik gólt rúgnak, és azoké a szégyen, akik gólt kapnak. Később persze megváltozott erről a véleménye. Már 14 évesen felnőtt csapatban védett, és a világ egyik legjobb kapusa lett. A Fekete Párduc nemcsak magabiztos labdafogásával és remek kifutásaival hívta fel magára a figyelmet, hanem a többiektől eltérően fekete mezben védett. Az ő nevét őrzi ma a gyulai Labdarúgó Akadémia és a tatabányai stadion is. A világ egyik legjobb és leghíresebb játékosa Puskás Ferenc volt, akit Öcsinek becéztek. Az Aranycsapat kapitányát futballzseninek tartották. Kiismerhetetlen cseleitől, ballábas lövéseitől rettegtek az ellenfelei. Csapattársainak hajszálpontosan passzolta a labdát, minden helyzetben kiválóan feltalálta magát, és hatalmas akaratereje volt. Nemcsak Magyarországon a Budapest Honvédban, hanem Spanyolországban, a Real Madridban is játszott, ahol ugyanúgy elkápráztatta a közönséget, mint itthon. Egész életét a labdarúgásnak szentelte. Puskás Ferencről nevezték el hazánk legnagyobb stadionját, korábbi nevén a Népstadiont, valamint az idén megépült felcsúti Pancho Arénát (ejtsd: Pancsó Aréna; a „Pancho” Puskás Ferenc keresztnevének becéző változata spanyolul). Hosszú évtizedeken át szinte minden magyar ember kapásból fel tudta sorolni az Aranycsapat tagjait: Grosics, Lantos, Lóránt, Buzánszky, Zakariás, Bozsik, Czibor, Hidegkuti, Budai II., Puskás, Kocsis; szövetségi kapitány (edző): Sebes Gusztáv. (Azért soroljuk őket ebben a sorrendben, mert egy csapat összeállítása mindig a kapussal kezdődik, aztán a hátvédekkel, majd a középpályásokkal folytatódik, és a csatárokkal fejeződik...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások