Jézus égen, földön, vízen
Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké. (Filippi 2,10) Földön A kisbaba csendesen gőgicsélt a jászolbölcsőben. Olyan volt, mint bármelyik újszülött. Kicsi és törékeny. Pedig nagyobb erővel bírt, mint bármelyik harcedzett katona. És nagyobb hatalommal, mint bármelyik király. Mert ő volt Isten Fia. Mégis egy istállóban kellett megszületnie. Anyja szeretettel nézte a fiát: – Édes kincsem! Hát megérkeztél a Földre – csitítgatta gyermekét Mária. Az ajtón halk kopogás hallatszott. – Bejöhetünk? – óvakodtak be a pásztorok, de az egyik kisbojtár nem várta meg a bebocsátó szót. Előrefurakodott, és már ott is termett a jászolbölcsőnél: – Megvan! Megtaláltuk! Itt a jászolban egy csecsemő! Pont, ahogy az angyal mondta – ujjongott. – De gyönyörű! Milyen ártatlan! – Micsoda békesség ragyog az arcán! – Mennyei! Eláll a lélegzetem! – Neki királyi palotában kellett volna születnie! – Gondolod, hogy akkor minket a közelébe engednének? József és Mária döbbenten néztek a pásztorokra: – Honnan tudtátok, hogy itt vagyunk? – kérdezte végül József. – Kint voltunk a mezőn a nyájunk mellett, mikor hirtelen fényesség támadt – kezdte a legidősebb pásztor, és a többi folytatta. – Mennyei kórus énekelt: „Dicsőség mennyben az Istennek, békesség földön az embernek!” – Ő fog megszabadítani a bűneinkből. Így mondta az angyal. Máriának potyogtak a könnyei, ahogy nézte a térdeplő pásztorokat. Aztán amilyen hirtelen jöttek, úgy mentek el, hogy elvigyék az örömhírt Betlehembe: megérkezett a Földre a mennyei Király. Vízen Harminc évvel később, amikor Jézus elkezdte földi szolgálatát, nem hordott királyi palástot, nem volt csillogó korona a fején, és glória sem, mint a festményeken. Csak a tekintete különbözött a többi emberétől. Aki a szemébe nézett, soha nem felejtette el azt az ártatlan, tiszta, irgalmas szeretetet, ami sugárzott belőle. Egy-egy pillanatra megmutatta hatalmát a tanítványainak, de nagyon visszafogta magát, nehogy megrémítse őket. Ez történt akkor is, mikor a Genezáret-tó partján voltak. – Evezzetek a túlsó partra! – küldte tanítványait a csónakba. – Majd később csatlakozom hozzátok. A tanítványok engedelmeskedtek. Este volt már. – Húzd! Evezz erősebben! – kiáltott Péter a nagy szélben. – Mióta küszködünk, de nem haladunk! – méltatlankodtak a többiek. – Hol van Jézus? – kérdezte Tamás. – Felment a hegyre imádkozni – válaszolt János. – Micsoda hullám! Kapaszkodjatok! Dobálta őket a tenger. Egyszer csak rémülten kiáltott egyikük: – Nézzétek! – Mi az? – Hol? – Ott! Valami kísértet! – Isten irgalmazz! – Jön a vízen! Felénk tart! – Ki az? – kiáltott remegve Péter. – ÉN VAGYOK! Ne féljetek! – zengett Jézus biztatása a viharban. – Jár a vízen! – Nézzétek, elállt a vihar! – Milyen csend lett! – ámultak a tanítványok. – Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki? – Uram! Valóban Isten Fia vagy – vallotta meg Péter leborulva Jézus előtt. Be akarták venni Jézust a hajóba, de hirtelen partot értek. Levegőben Akik a csodák ellenére sem hitték, hogy Jézus az Isten Fia, rettenetesen fel voltak háborodva miatta. Eltörölhette volna ellenségeit a föld színéről, de ő inkább meghalt értük a kereszten, elszenvedte bűneik büntetését. Feltámadása után még negyven napig élt az emberek között, és jelent meg azoknak, akik hittek benne: – Békesség nektek! Miért rémültetek meg? ÉN VAGYOK! Nézzétek a kezemen a szegek helyét! – Uram! Jézus! – borultak elé a tanítványok. – Nélküled olyan árvák vagyunk. – Gyertek velem az Olajfák hegyére! – sürgette Jézus a tanítványait. – Én most hazamegyek a mennyei Atyához. – Urunk! Ne hagyj itt minket! – könyörgött János. – Elmegyek, és helyet készítek nektek. Majd visszajövök értetek. – Mi lesz velünk nélküled? – Remegve baktattak a hegyre Jézussal. – Jobb nektek, ha elmegyek, és elküldöm a Szentlelket. Általa mindig veletek leszek. A Lélek betölt...
Olvass továbbPályázat
MEGHOSSZABBÍTOTT HATÁRIDŐ – Február 15. Biztos sok klassz ajándékot kaptál már életedben, de valószínűleg volt egy „legesleg…”. Aminek a legjobban örültél. Amire a legjobban emlékszel. Lehet, hogy nem is egy játék vagy egy tárgy, hanem valami egészen más? Oszd meg velünk és a CikCakk olvasóival ezt az élményt! Fesd le temperával egy maximum A/3-as lapra, vagy írj egy verset, mesét, történetet maximum 3 000 karakter terjedelemben a számodra legeslegszebb karácsonyi ajándékról! Légy a „szerkesztőtársunk”, hiszen a legjobb alkotások megjelennek a magazin hasábjain! A tíz legjobbnak ítélt pályamű alaktóit 10 000 forintos Harmat könyvutalvánnyal jutalmazzuk. A festményeket Kállai-Nagy Krisztina grafikusművész, az irodalmi alkotásokat pedig a Pompor Zoltán gyermekirodalmi szakértő által vezetett zsűri fogja elbírálni. Pályaművedet, ha lehet, elektronikus formában küldd el a magazin@cikcakk.hu-ra (vagy postai úton a Harmat Kiadó, CikCakk magazin, 1113 Budapest, Karolina u. 62. címre) 2016. február...
Olvass továbbFöld körüli íztúra
Buche de Noel – Franciaország Hozzávalók 12 szelethez: A tésztához: 6 evőkanál cukor, 6 tojás, 3 evőkanál kakaó, 6 evőkanál rétesliszt, 3 evőkanál rum, késhegynyi szódabikarbóna A krémhez: 15 dkg cukor, 3 tojás, 3 evőkanál kakaó, reszelt narancshéj, 20 dkg vaj Elkészítés: A cukrot a tojássárgájával és a szódabikarbónával habosra keverjük. Majd beledolgozzuk a kakaót, a lisztet, végül óvatosan belevegyítjük a kemény habbá vert tojásfehérjét is. A masszát egy sütőpapírral kibélelt sütőlemezre öntjük úgy, hogy ujjnyi vastag tésztát kapjunk. Kb. 10 perc alatt megsütjük. Tiszta ruhára borítjuk, a papírt lehúzzuk róla, és rummal meglocsoljuk. A ruha segítségével többször ki-be tekerjük. Felcsavarva hagyjuk kihűlni. A krémhez a cukrot a tojással és a kakaóval habosra verjük, narancshéjjal ízesítjük, majd gőz fölött sűrű krémmé keverjük. Langyosra hűtjük, és kikeverjük a puha vajjal. A szétnyitott piskótatekercset megkenjük a krém felével, összetekerjük, majd kívül is bevonjuk a kakaókrémmel. A krémet villával berovátkoljuk, hogy „fakérget” kapjunk. Szeletelés előtt legalább 8 órára hűtőszekrénybe helyezzük. Barszcz − Lengyelország Hozzávalók: 1,5 liter víz, 40 dkg cékla, 30 dkg csontos leveshús, 20 dkg csont, 20 dkg leves zöldség, 0,5 dkg szárított erdei gomba, borecet (eredetileg céklakvasz – ami egyfajta céklaital −, de ennek az elkészítése pár napig tart), babérlevél, bors, só, cukor, majoranna, fokhagyma Elkészítés: A gombát két órán át áztatjuk. Eközben a csontokat és a húst lassan megfőzzük, beletesszük a hagymát és a zöldséget. A céklát (héjában) külön megfőzzük. Amikor már puha, meghámozzuk, és apró szeletekre vágjuk. Majd beletesszük az átszűrt levesbe, és hozzáadjuk a gombát is (levével együtt). Egy ideig főzzük még, aztán az egészet átszűrjük. Ekkor beletesszük a fűszereket − fokhagymát, majorannát, cukrot, sót −, és a végén a borecettel savanyítjuk. Német karácsonyi marcipános kalács (stollen) – Németország Hozzávalók: A tésztához: 50 dkg liszt, 4 dkg friss élesztő, 7 dkg cukor, csipetnyi só, 75 ml langyos tej, 20 dkg puha Rama, 25 dkg mazsola, 3 dkg kandírozott citromhéj, 2 dkg apróra vágott mandula, 1 citrom reszelt héja (bio), 2 csepp mandulaaroma, 3 ek sütőrum, 2 0 dkg marcipánmassza, kevés porcukor A töltelékhez: 20 dkg marcipánmassza, 2 tk rum, kevés porcukor A megkenéshez: 10 dkg olvasztott Rama, 5 dkg porcukor Elkészítés: A lisztet egy nagy tálba öntjük. A közepébe mélyedést készítünk, ide öntjük a langyos tejet. Belemorzsoljuk az élesztőt, adunk hozzá egy kevés cukrot, majd hagyjuk, hogy az élesztő felfusson. Ezután a keverékhez adjuk a többi cukrot, a Ramát és a sót, és kézzel vagy géppel addig dolgozzuk, amíg a sima tészta az edény falától elválik. Lefedjük, és meleg helyen legalább 1 órát kelesztjük. Közben a megtisztított mazsolát, az apróra vágott, kandírozott citromhéjat, valamint a mandulát elkeverjük a rummal, a citrom reszelt héjával és az aromával. Hagyjuk állni, amíg a tészta megkel (néha megkeverhetjük). A marcipánt kézzel gyúrva összedolgozzuk a rummal és annyi cukorral, hogy formázható legyen. Sodrófával, szükség szerint porcukrozott deszkán 30 cm hosszú, kb. 4 cm széles lapot nyújtunk belőle. A tésztát lisztezett deszkán összedolgozzuk a rumos gyümölcsökkel, és kb. 30 x 15 cm nagyságú téglalappá nyújtjuk. A közepére helyezzük a marcipánt. A tészta két oldalsó, rövid szélét behajtjuk, és a két hosszú szélét egymásra borítjuk, majd formázzuk. Tetejét középen sodrófával kissé lelapítjuk, hogy a jellegzetes stollen formát kialakítsuk. A tésztát sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, és újabb 20 percig kelesztjük. A stollent 170 fokos sütőben kb. 60 percig sütjük. Ha megsült, a még meleg stollent szilikonecset segítségével megkenjük az olvasztott Ramával, és megszórjuk a porcukorral. Teljesen kihűtjük. Fogyasztásig fóliába tekerve hűvös helyen tároljuk. Tálalás és szeletelés előtt esetleg ismét megszórjuk porcukorral. Panettone − Olaszország Hozzávalók: 50 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor, 10 dkg mazsola, 7,5 dkg cukrozott citromhéj, 7,5 dkg cukrozott narancshéj,...
Olvass továbbJátsszunk együtt!
Parolázol velem? (Parola: kézfogás) Legyen minden játékosnál egy fehér lap és egy filctoll! Helyezze mindenki a jobb kezét a papírra, és rajzolja körül a csuklóig! A papírtenyérbe írjatok három olyan tulajdonságot, ami jellemző rátok! Azután szedjétek össze a munkákat, és egy kendővel takarjátok le őket! Mindenki húzzon magának egy „parolát”, és olvassa el, mi van a tenyérbe írva. Próbáljátok meg kitalálni, kié lehet a parola! De csitt! Ne áruljátok el, hanem írjatok a jellemzők alá az illetőnek egy új évi jókívánságot! Ha mindenki kész, és a parolákat visszakapták a tulajdonosok: a jókívánságból próbálják meg kitalálni, ki volt az üzenet küldője! Az elveszett keszkenő (Keszkenő: a zsebkendő régies neve) Ez egy régi népi játék. Még a nagymamáink játszották libapásztorolás közben, de zárt térben is működik. Akkor igazán szórakoztató, ha nyolcan-tízen játsszátok. Mindenki körbeáll. A kör közepén van „Laci betyár”, akinek bekötitek a szemét. A többiek ezt a versikét skandálják: „Laci betyár Somogyvárba’ betenyerelt a lekvárba. Nincsen neki keszkenője, hogy a lekvárt letörölje.” Amíg a rigmus szól, a középen álló lassan forogni kezd. Amikor csönd lesz, mindenki előre nyújtja a kezét, mintha zsebkendőt – avagy keszkenőt − kínálna egy társának. A középen álló megfogja valakinek a kezét, és felteszi a kérdést: – Adsz egy keszkenőt/zsebkendőt? A válasz kétféle lehet. Az egyik: „Nem adok.” Ez esetben Laci betyárnak másnál kell próbálkoznia. (De a játékban csak két visszautasítási lehetőség van!) Ha a válasz: „Adok szívesen!”, akkor Laci betyárnak ki kell találnia, kitől kapja a keszkenőt. Nem lesz könnyű dolga, mert a válaszadónak el kell változtatnia a hangját. Ha a kör közepén álló mégis felismeri az elváltoztatott hangot felismeri, akkor cserélnek, és a válaszadó lesz a „Laci betyár”. Ha nem sikerült felismerni a hangot, újabb próba lehetséges. Fogadj be! Akiket valamiért ártatlanul üldöznek, zaklatnak, gyakran útra kelnek, hogy egy másik országban biztonságot találjanak. Megérkezve fáradtak, elcsigázottak, és nem ismerik eléggé jól az adott ország nyelvét. Mégis kérniük kell valahogy. Erről a helyzetről szól ez a játék. Válasszatok ki két „menekültet”. Ők menjenek hallótávolságon kívül, és egyezzenek meg abban, hogy milyen kívánságot próbálnak a „befogadók” elé tárni. (Például: Három napja gyalogolunk, elszakadt a cipőnk, és szomjasak vagyunk.) Abban is állapodjanak meg, hogy körülbelül milyen gesztusokkal, mozdulatsorokkal fogják megjeleníteni ezt. Majd visszajönnek, és pantomimszerűen eljátsszák a kérésüket. A „házigazdák” figyelik a mozdulatokat, megpróbálják kitalálni, mit kérnek az idegenek. Aki a legközelebb jár a megoldáshoz, az lesz a „menekült” a következő körben egy társával. Művészi alkotótábor A játékhoz mindenkinek szüksége lesz egy színes meséskönyvre vagy valamilyen színes újság egy lapjára, illetve üres papírra és színes ceruzára vagy zsírkrétára. Minden játékos párt alkot; a párok tagjai egymásnak háttal foglalnak helyet. Egyikük maga elé helyezi az üres lapot, keze ügyébe teszi a színező és rajzoló kellékeit is. A másik a színes kiadvány egy oldalát szemlélve, utasításokat ad a társának, hogy mit rajzoljon. Például: „A jobb felső sarokban egy szárnyát kiterjesztő sas repül.” Tíz perc áll rendelkezésre a munkára. Ha elkészült a mű, vessék össze az eredetivel. Majd szerepcsere következik. Végül érdemes kiállítást rögtönözni az alkotásokból − az eredeti képeket melléjük helyezve. Jót lehet derülni az összehasonlításkor − de tilos gúnyolódni, más munkájába belejavítani! A művészi szabadság jegyében el kell fogadni mindenki munkáját,...
Olvass továbbMinden gyermeknek szüksége van családra
A világon mégis sok olyan kisfiú és kislány él, akiknek sajnos ez nem adatik meg. Valamilyen oknál fogva nincs családjuk… Csak Magyarországon több ezer gyermek él a vér szerinti szülei nélkül. Állami intézetekben nevelődnek – de vannak, akik nevelő vagy örökbefogadó családokban nőnek fel. Istennek nagyon fontosak ezek a gyerekek, és fontos számára a család. Jézus is családban nőtt fel Amikor Isten elküldte Fiát, az Úr Jézust, őt is családba helyezte. Egy földi nevelőapát rendelt mellé, Józsefet, aki ugyanúgy szerette a gyermek Jézust, mint a saját fiát. A gyermek Isten ajándéka Selmeczi László pedagógusként ismerte meg a nehéz sorsú gyermekek életét. Felesége, Ottilia egy romániai árvaház látogatásakor szembesült az állami intézetben nevelkedők szomorú sorsával. Már jegyespárként elhatározták, hogy maguk is örökbe fogadók lesznek. A munkájukat is így választották meg: közel húsz évig segítették nevelőcsaládok munkáját Bodrogon. NECSAK (Nevelő Családok Közössége) − Bodrog A Menedék Alapítvány bodrogi otthonába olyan házaspárok költöztek, akik a saját gyermekeik mellé másokat is magukhoz vettek állami gondozásból. Megszületett a „Jó az Úr” Bodrogi Baptista Gyülekezet, és a rendszerváltás után itt indult el először keresztyén oktatás az országban: először óvoda, majd általános és zeneiskola is. Örökbefogadás Ottilia és Laci az első fiuk, Nimród születése után biztosra vették, hogy a következő gyermeküket már örökbe fogadják. Istenhez fordultak imádságban, mert úgy gondolták, hogy ők még nem, de a mennyei Atya már nagyon jól ismeri azt a csöppséget, akit rájuk akar bízni. Hiszen Krisztus példáját követve, segíteni akartak valakin, aki szükségben volt, esély nélkül arra, hogy szerető családi környezetben nőjön fel. Így került a családjukba Éliás, a dongalábú, romaszármazású kisfiú. Dongaláb: Gyakori fejlődési rendellenesség: a baba lábfejei befelé fordulnak. Időben kezdett gyógytornával, egyéb kezelésekkel teljesen meggyógyítható. „Eljött hozzánk az Éliás! Az Úr Jézus Krisztus küldte, hogy szeressük.” Így adta hírül Nimród mindenkinek Éliás megérkezését a Selmeczi családba. Éliás lábának kezelése évekig tartott. Már babakorától fejlesztésre, gyógytornára, úszásra kellett járni vele, és örökbefogadó szülei folyamatosan imádkoztak a gyógyulásáért. Éliás hatévesen elhagyhatta az ortopéd cipő viselését. Ma már fut, biciklizik, és sportol, focizik, mint minden más, egészségesen született gyermek. Isten gyermekei lehetünk Ahogy a karácsonyi történetet hallod és olvasod mostanában, jusson eszedbe, hogy Isten mennyire szeret, és kész téged is a családjába fogadni! Szánj időt arra, hogy hálaadással imádkozz szerető szüleidért! Gondolj azokra is, akiknek mindez nem adatik meg, és imádkozz azokért a családokért, ahol Jézus nevében befogadnak...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások