Bennszülöttek között – Cserepka Jánosék szolgálata
A misszionáriusoknak – így a Cserepka házaspárnak is – sok próbát kell kiállniuk szolgálatuk során. Egész bolíviai tartózkodásuk alatt meg kellett küzdeniük azzal, hogy a tengerszint feletti magasság növekedése és a trópusi éghajlat komolyan megviselte a szervezetüket. A nappali párás, pokoli meleg után az éjszakák igen hűvösek voltak. És ehhez bizony nem volt könnyű hozzászokni. Cserepkáék első szolgálati helye La Pazban, a fővárosban volt. A szállásuk azonban nehezen lett volna luxushotelnek nevezhető, hiszen a megadott címen egy romokban álló épületet találtak, amely telis-tele volt élősködő bogarakkal. Az ablakokon nem volt üveg, csak roló, így sokat szenvedtek a mindent ellepő portól, sártól. Ráadásul a helyi szokásokat is mind-mind meg kellett tanulniuk, hiszen itt másképpen vásároltak, köszöntek, éltek, érintkeztek egymással az emberek. Komoly kihívást jelentett az ország hivatalos nyelvének elsajátítása is. Margit könnyebben tanult, de János nehezen boldogult a spanyol nyelvvel. A piacra járogatott ki beszélgetni az emberekkel, gyakorolni a szófordulatokat. Az igehirdetések alkalmával eleinte előfordult, hogy felhívta az emelvényre maga mellé a feleségét tolmácsnak, nehogy az ő nyelvi nehézségei miatt ne jusson el az ige üzenete a rábízottakhoz. Időnként lövöldözésre riadtak fel. Bolíviában gyakori volt a polgárháborús, forradalmi hangulat. Az ország lakossága többféle rétegből állt, és újra meg újra különféle harcok lobbantak fel közöttük. A politikailag nehéz időszakokban a hivatalok is lassabban működtek. Margit orvosi diplomájának a honosítására hosszú időt kellett várniuk, míg végül megérkeztek a szükséges papírok, és elkezdhették a munkát új szolgálati helyükön, Chaparén. A mesés szépség mellett rengeteg veszélyt is rejtegetett a trópusi vidék. A szúnyogok és egyéb rovarok szerették ezt a klímát. Az őserdő mélyén ott lapultak a vadállatok, a vízpartokon krokodil, az utakon, ösvényeken mérges kígyók… A kígyó marása után rövid időn belül be kell adni az ellenmérget, így lehet csak megmenteni az áldozatokat. Ám gyakran még a kígyófaj azonosítása sem ment könnyen. Cserepka János látva a nagy szükséget, elvégzett egy orvosi kurzust, ahol megismertették az országban élő 38 000 kígyófajjal. Valódi kígyóspecialistaként érkezett vissza a családjához, és új tudása segítségével sok-sok emberéletet tudtak megmenteni. Az őserdő sok veszélye miatt nem volt ajánlatos bozótvágó kés nélkül közlekedni, és bizony az orvosláshoz szükséges körülmények sem voltak éppen ideálisak. A sebek összevarrásánál sokszor csak egy elemlámpa vagy pislákoló mécses aprócska fénye világított. Nagy ellensége volt a Cserepka házaspárnak a babona és a tudatlanság is. Az emberek nagy rettegéssel fogadták az orvosi beavatkozásokat. Hallani sem akartak a vérátömlesztésről, mert azt hitték, a másik ember lelke megy át beléjük, vagy a gonosz szállja meg őket tőle. Pedig a vérrel sokszor emberéleteket lehet megmenteni. A véradás amúgy sem volt könnyű feladat az őserdő közepén. A legszükségesebb esetekben Cserepka János maga adta a veszélyben lévőnek a gyógyulásához szükséges vért. A bennszülöttek a tűtől is nagyon féltek. Így amikor malária- vagy sárgalázjárvány söpört végig a vidéken, először bizony nehéz volt megállítani a terjedését. Hálával telt meg a szívük, amikor végre eljött a nap, és az emberek elfogadták a felajánlott védőoltásokat. Akkorra megérett a bizalom, és a sok imádság meghozta gyümölcsét, sokan éltek a védelem ezen...
Olvass továbbKedvenceink, az állatok – Galéria
Kedvenceink, az állatok című pályázatunkra is rengeteg szép rajz érkezett, ezért most is összeállítottunk egy galériát a legjobbakból. Majzik Nikoletta Patai Olivér Tóth Márk Király Eszter Csősz Imre Pap Zsanett Szabó Valéria Mag Viktor Földing Zsófia Baljer...
Olvass továbbKedvenceink, az állatok pályázat nyertesei
Ezúttal is gyönyörű rajzokkal leptetek meg minket. Ebből is látszik, mennyire szeretitek az állatokat. A mostani pályázat nyertesei, akiknek jutalma egy-egy állatos könyv: Baljer Roxa – Felcsút, Csősz Imre – Gyula, Földing Zsófia – Bakonyszentiván, Mag Viktort – Gyula, Pap Zsanettet – Gyula, Szabó Valéria – Gyula.
Olvass továbbCsapatjátékok
Kukta –bukta Kört alkotunk. Megállapodunk a „jelbeszédben”: „kukta” = feltartott kéz, „bukta” = ökölbe szorított kéz, más szó = leengedett karok. Kiszámoljuk, ki kezd. Mindenkinek három lehetősége van egy menetben. Az első játékos három szót mond kis szünetekkel. Például: „kenyér” – nem csinálunk semmit, „szilvásbukta” – ökölbe szorítjuk a kezünket, „leves” − leeresztett karok. A játék folytatódik tovább, sorban mindenki mond három szót. Fontos, hogy a „kukta” vagy a „bukta” kifejezés minél többször szerepeljen. Aki eltéveszti a mozdulatot, zálogot ad. Huncutkodni is szabad. Például elkezdhetjük, hogy „túrós…” , és amikor mindenki „buktára” számít, befejezhetjük azzal, hogy „palacsinta”. Ha körbeért a játék, zálogkiváltás következik. Húzd meg – ereszd meg! A játékhoz egyetlen „eszköz” kell: egy erős zsinegdarab vagy ugrókötél, pléd, kendő. Válasszunk egy „vezénylőt”! A játékosok a két végén fogják meg a kötelet vagy zsineget. Ha pléd vagy kendő áll rendelkezésre, akkor álljunk körbe, és úgy fogja azt meg mindenki. A vezénylő rövid, egyszerű utasításokat ad, de ennek épp az ellenkezőjét kell csinálni! Például: „húzd meg” – lazára engedjük, „emeld föl” – leengedni a talaj felé, „ereszd meg” – feszesre húzzuk. Aki eltéveszti, zálogot ad. Nehezített változata az, ha a vezénylő is fogja a tárgyat, és ő (megtévesztésül) a saját utasításának megfelelően cselekszik, míg mindenki másnak az ellentétes mozgást kell...
Olvass továbbFalkák, rajok, kolóniák
Az állatok is tudják, hogy egyedül nem jó. Együtt sokkal jobban lehet védekezni a ragadozók ellen, vagy éppen eredményesebben lehet vadászni. Falkák, rajok, kolóniák, csordák, családok – akármilyen is legyen a csapat, együtt sokkal eredményesebbek, mint külön-külön. A szemfényvesztő csorda Egy zebra: gyalogátkelőhely. Sok zebra: zebracsorda a szavannán. Amikor a zebrák csapatban legelnek, a csíkok összekavarodnak a ragadozók szemében, és úgy tűnik számukra, mintha egyetlen, hatalmas állat mozogna. Ráadásul a zebrák fő ellenségei, az oroszlánok színvakok, így a hajladozó fűben a csíkos zebratest teljesen el tud rejtőzni. Nincs két egyforma zebra, és a csíkok arra is jók, hogy a csapat tagjai felismerjék egymást. No, de hogy lehet ennyiféle csíkot megjegyezni? Lehet, hogy minden zebra szemében beépített vonalkód-leolvasó van? A legzajosabb család A szurikáták körülbelül harmincfős családokban élnek. Füves, sziklás, bozótos területeken üregeket ásnak maguknak a föld alatt. Lakóhelyük határaira őröket állítanak, akik két lábra állva kémlelik a környéket, és jeleznek, ha sakál vagy ragadozó madár közelít. Ilyenkor az egész család gyorsan bebújik az odúkba. Szeretnek játszani, versenyt futni, és a kölyköket is közösen nevelik. Vicces hangokat adnak: ugatnak, visítanak, morognak, és ha jókedvük van, úgy trilláznak, mintha énekelnének. Ahol szurikáta család él, ott nem lehet unatkozni. Harcosok falkája A harcosok szervezetten és fegyelmezetten élnek, hogy sikeres vadásszá váljanak. Így működik ez a farkasoknál is. Közösen mennek a zsákmány után, együtt nevelik a kölyköket, és együtt vándorolnak gazdagabb vadászterületekre. A falkán belül szigorú rangsort alakítanak ki, a legerősebb hím vezeti őket. A vadászatok alkalmával együttműködnek, és akár olyan hatalmas állatokat is képesek leteríteni, mint a bölény. Ahol csak farkasok élnek, ők a legerősebb ragadozók, és nem a méretük vagy az erejük miatt, hanem azért, mert sikeresen összefognak, akár egy jól szervezett kommandós csapat. A legtáncosabb kolónia A flamingók több száz fős kolóniákban élnek, és a tollazatuk, attól függően, hogy melyik fajukról van szó, a halványrózsaszíntől az élénkpirosig változik. Tavakon, lagúnákon, vízzel elöntött, homokos területeken telepednek le, és rákokat, apró halakat, csigákat, algát esznek. A legcsodálatosabb látvány, amikor párzási időszakban különös táncot járnak, és a tó felszínét beborítják a rózsaszín szárnyak és kígyózó nyakak, mintha tütü szoknyába bújt balerinák lennének. Ha pedig egyszerre emelkednek fel a vízről, olyan, mintha egy nagy, rózsaszín felhő szállna fel. Sok-sok állatfaj él még csapatban. A tengerekben például hatalmas halrajok élnek. Több millió egyedből álló pillangórajok szelnek át kontinenseket. Az őserdők fái közt majomcsaládok zajonganak. Igazi szerencse azonban az, hogy az óriáskígyóknak még nem jutott eszükbe, hogy jó lenne csapatot...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások