Az Óperenciás tengeren is túl…
Óperencia Óperencia – legalábbis nekünk – nincs is olyan messze, mert Ausztriában van. Egy osztrák tartomány neve: Österreich ob der Enns (ami azt jelenti: az Enns folyó feletti Ausztria). Az Óperenciás tenger valószínűleg az arrafelé található tóvidéket jelentheti. Az Óperencia kifejezés valószínűleg a német „ob der Enns” szavak félrehallásából, „magyarításából” ered. Egyes kutatók szerint a kalandozások idején alakult ki, amikor a portyázó magyarok eljutottak az Enns folyón túlra, ahonnan nemcsak csodálatos kincsekkel, hanem izgalmas történetekkel is megrakodva tértek haza. Más feltételezések szerint a 19. században, a napóleoni háborúk idején Ausztriában állomásozó huszárok között terjedt el az Óperencia kifejezés. Napóleon: Francia hadvezér, az ezernyolcszázas évek elején Oroszországig nyomult seregeivel. Akárhogy is, a mai napig valami nagyon távoli, a világ végén is túl eső helyre gondolunk, ha meghalljuk a szót: Óperencia. És ez valóban így is volt. Hiszen ma autóval néhány óra alatt elérünk Ausztriába, de akkoriban lovon vagy gyalog bizony többnapos útba került eljutni az Enns folyón is túlra. Üveghegy Nem tudjuk pontosan, hol lehet az Üveghegy. Elképzelhető, hogy az Alpok jeges, havas csúcsait jelenti. De az is lehet, hogy honfoglalás kori emlék és, a Kaukázus csúcsaira...
Olvass továbbÖrömhír-futárok
Mi, keresztény motorosok, motoros futároknak is szoktuk magunkat nevezni. Van egy megbízónk, Jézus Krisztus, aki elküld bennünket, hogy vigyük el az örömhírt olyan embereknek, akik még sohasem hallottak róla, nem tudják, hogy ő a Megváltó. Ez egy különleges hír, nagyon fontos küldemény. Mindenkinek szól, a motorosoknak is. Azt is tudjuk, hogy sürgős, így szeretnénk olyanok lenni, mint azok az ókori küldöncök, akik állandóan a gazdájuk mellett voltak, és teljesítették az ő akaratát. Leginkább olyan motorosoknak visszük az örömhírt, akik nem ismerik Istent, nem tudják, hogy szereti őket, és ez életét adta értük. Motoros klubokba, motoros találkozókra, fesztiválokra, kiállításokra, egyéb rendezvényekre járunk, és beszélgetünk a résztvevőkkel. De szívesen látogatunk gyermektáborokat, sőt meglátogattunk már börtönlakókat, menedékvárosban élő otthontalanokat is. Sokfélék vagyunk, van közöttünk nő és férfi, katolikus, református, baptista, adventista, pünkösdi és más keresztény közösség tagja, az Üdvhadsereg katonái is. Külföldi keresztény motorosokkal is találkoztunk már, például a Biker Church elnevezésű, európai keresztény motorosok részére szervezett találkozón. Visszük az örömhírt mindenfelé, ahogyan azt egy futár teszi. Hiszen Jézus Krisztus küldött el bennünket. Kiss Rózsa és Erdős Gábor, Gabi szülei Az anyukám és az apukám keresztény motorosok. El szoktam menni velük sok helyre. Például motoros szezonzáróra vagy szezonnyitóra. Itt van sok program, verseny és ilyesmi. Általában bográcsban főzünk, és együtt ebédelünk. A gyerek versenyezhetnek, játszhatnak, például van kötélmászás, aszfaltrajz- és sorverseny, kézműves foglalkozások, arcfestés és sok más egyéb. De nálunk nemcsak a gyerekek versenyezhetnek, hanem a felnőttek is! Persze ők nem rajzolnak, hanem motorversenyeznek. Nekik van például szlalomozás és ügyességi verseny. Minden második hétvégén összejönnek a felnőttek bibliatanulmányozásra és imaközösségre. Ezekre az alkalmakra az Üdvhadsereg egyik budapesti közössége fogad be bennünket. De pontosan mi is az a keresztény motoros közösség? Sokan azt gondolják, hogy keresztények, akik csak annyit mondanak, hogy térj meg, és mennek tovább. Nem! Itt az emberek boldogok, és segítik a másikat. Nekik el lehet mondani bármit, de tényleg bármit. Nem csak annyit mondanak rá, hogy imádkozz, hanem segítenek is, ahol tudnak. És nemcsak ők, hanem valaki más is. Ez a valaki Isten. Tudjátok, mi volt kétezer évvel ezelőtt? Mit tett Isten? Azt tette, hogy leküldte a fiát, Jézust, hogy a bűneinket elvegye. Ő megtette, megfeszítették, és utána feltámadt. Hihetetlen, pedig ez igaz történet, és a keresztény motorosok ezt hirdetik. Egyébként a motorozás veszélyes, de nem ijesztő. Lehet, hogy annak tűnik, de nem az. Én is motorozok Apukámmal gyakran, és az Anyukámnak is van saját motorja. Erdős Gabriella 10 éves Magyar Keresztény Motorosok Közössége Erdős Gábor, Kiss Rózsa és Erdős Gabriella...
Olvass továbbÜzenjetek a jövőbe! – Pályázat
Te mit tennél bele egy időkapszulába? Fogj össze a barátaiddal, osztálytársaiddal, és állítsatok össze egy időkapszulát! Nyugodtan kérhetsz segítséget szüleidtől, tanáraidtól. A feladatot az osztállyal közösen is megoldhatjátok! Ha az időkapszulát például a ballagásotok 25. évfordulóján fogjátok kinyitni, akkor üzenhettek felnőttkori önmagatoknak. De azokat a gyerekeket is megszólíthatjátok így, akik az iskolátokba fognak járni ötven vagy száz év múlva. 1. Válasszatok ki néhány olyan tárgyat, ami szerintetek nagyon jellemző a mai korra, és érdemes a jövő számára megőrizni! 2. Írjatok egy rövid üzenetet a saját, leendő gyermeketeknek! 3. Fotózzátok le a tárgyakat és az üzeneteket, és küldjétek el nekünk! 4. A tárgyakat tegyétek be egy zárható fém- vagy műanyag dobozba, és rejtsétek el! 5. Ne feledkezzetek meg az időkapszuláról! Beszéljétek meg, mikor fogjátok kinyitni, és ezt a dátumot mindenki jegyezze fel valami biztos helyre. A képeket elektronikus formában a magazin@cikcakk.hu címre várjuk 2018. május 30-ig. A legeredetibb, legjobban kidolgozott megoldások alkotóit értékes könyvjutalomban részesítjük. A nyertesek névsorát a szeptemberi számban tesszük...
Olvass továbbMegjelent az év első CikCakk Magazinja!
Itt az újév, ismét öregebbek lettünk egy évvel. De hidd el, volt már rosszabb is, amikor valódi időugrás történt egész Európában. Azt egyébként tudod, miért hívják Szilveszternek a szilvesztert? Jézus hogyan szilveszterezett? Milyen újévi SMS-eket küldhettek volna egymásnak a bibliai szereplők, ha lett volna telefonjuk? Ezekre és hasonló kérdésekre kaphatsz választ a CikCakk magazin januári számában. Sőt! Megismerkedhetsz a Star Wars néhány titkával, és ha összefogsz a barátaiddal, pályázatunkra elkészítheted a saját időkapszuládat. Hogy mi az? Megtudhatod a...
Olvass továbbAz idő mérése
Az idő megfoghatatlan dolog. Érezzük a múlását, de ezt nehéz láthatóvá tenni. Lássuk, hogyan mérték a régiek az időt! A nap, a hold és a csillagok Az idő múlását leglátványosabban az égitestek látszólagos mozgása mutatja be. Megalkotta Isten a két nagy világító testet – a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka – és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel. 1 Mózes 1,16–19 A régi idők embereinek nem kellett óra ahhoz, hogy megállapítsák, mennyi az idő. Csak felnéztek az égre, és a nap vagy a hold és a csillagok állásából meg tudták mondani, hogy mennyi lehet az idő. Persze nem percre vagy másodpercre pontosan, csak nagyjából. De nekik nem is kellett sehová rohanniuk, hiszen a munkaidő napkeltétől napnyugtáig tartott. Így elég volt, ha a nap járáshoz igazították a lépteiket. Az ószövetségi időkben Babilonban és Egyiptomban is napórákat használtak az idő mérésére. A napóra valójában egy árnyékvetőből és egy kör alakú számlapból áll. A tárgyak árnyéka máshova esik a különböző napszakokban, így a számlapról könnyen leolvasható volt az idő. A magasabb épületek, obeliszkek, tornyok árnyékának helyzetéből is következtetni tudtak az időre. Obeliszk: Általában négyoldalú, felfelé keskenyedő, csúcsban végződő, több méter magas emlékoszlop. Víz és homok Már az egyiptomiak és az ókori görögök is használták a vízórát, ami egy nagyon egyszerű eszköz: két egyforma nagyságú edényt egymás fölé állítottak. A felsőn egy apró lyukat fúrtak, amin keresztül a víz az alsó edénybe folyt. Az alsó edény falára egy mércét festettek, így a víz magasságából könnyen leolvashatták, hogy mennyi idő telt el. Érdekes, hogy a görögök leggyakrabban azért használták a vízórát, hogy meggátolják a locsogást. A bíróságokon a szónokok meghatározott ideig beszélhettek, az időt pedig vízórával mérték. A homokórát csak jóval később fedezték fel. Akkor, amikor már ismerték az üvegfúvás technikáját. A homokóra két, egyforma nagyságú mérőedényét ugyanis üvegből készítik. A felső részből pereg le a homok az alsóba, így mérik az időt. Amikor az összes homok lefolyik, akkor megfordítják a szerkezetet. A középkori ábrázolásokon az élet elmúlásának jelképe volt a homokóra, amit csontváz képében a Halál tartott a kezében. Körmére ég a munka Hallottad már ezt a szólást? Akkor használjuk, ha valaki elmaradt egy munkával, és nagy sietséggel kell dolgoznia. Akármilyen furcsa is, a kódexmásoló szerzetesek saját bőrükön, bocsánat, körmükön érezték ennek a szólásnak a jelentését. Akkoriban ugyanis nem volt villamos áram, és gyertyával világítottak. Hogy a gyertyafénynél jobban lássanak, a gyertyát hüvelykujjuk körmén tartották. Így ha lassan dolgoztak, valóban a körmükre égett a munka. A gyertya időmérő eszközül is szolgált, hiszen ahogy égett, egyre kisebb lett, így a gyertya fogyásából következtetni tudtak az idő múlására....
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások