Megjelent a májusi lapszám!
A vadon állatai Ugye, te is szereted a vadállatokat? Most meglesheted őket élőhelyükön, és azt is megtudhatod, hogy valóban vadak-e. Izgalmas állatkalandok várnak rád, és ellátogathatsz velünk egy állatóvodába is. Természetesen szó lesz a bibliában szereplő vadállatokról, és az is kiderül, miért nem szabad a varangyot...
Olvass tovább...Látogatás az oroszlánveremben
Szalu hatalmas, félelmetes hímoroszlán volt. – Ó, igazán királyi állat! – dörzsölte kezét a vadász, aki elfogta őt. – Legjobb lesz, ha egyenesen a király udvarába szállítom. Így történt, hogy Szalu néhány másik oroszlánnal együtt hamarosan egy mély üregben találta magát. Hiába bömbölt, hiába tombolt a hímoroszlán! Hiába ugráltak, hiába kaparták a verem falát a többiek! Nem jutottak ki. A fenti nyíláson még fény sem sok jutott be. Enni is alig kaptak. Egyre éhesebbek, egyre vadabbak és vérszomjasabbak lettek. Egy napon hangok szűrődtek be hozzájuk a magasból. A kormányzók suttogtak a fejük felett: – Ez az? – kérdezte az egyik. – Igen – válaszolta a másik hang. – Ide vetik be a király ellenségeit, hogy az oroszlánok felfalják őket. – Akkor ez oroszlánverem pont jó lesz neki! Ide való! Mert micsoda dolog, hogy egy fogságba hurcolt rabot rendel fölénk, a kormányzók fölé a király! – Dárius nagyon elkényezteti ezt a jöttment zsidót, Dánielt! – De mit tegyünk? Mert többen is ellenőriztük a munkáját, és abban bizony semmi hiba. Nem lopott, nem csalt. Más alapon kell őt bevádolnunk. De mi legyen az? – Megvan! Ha már olyan hűséges az Istenéhez, bukjon meg őmiatta! Hiszen mindig imádkozik hozzá, mindig csak könyörög neki… Beszéljük rá Dáriust, hogy ölessen meg mindenkit, aki a királyon kívül bárkitől kér valamit. − Ez jó terv! Gyerünk! És legyen a büntetés ez a jó kis oroszlánverem! Halljátok, hogy dühöngenek most is lenn a vadak? Nem sok idő telt el, amikor egy nap nagy lárma hallatszott. Sok ember közeledett a verem felé. Kisvártatva már eresztettek is le valakit az éhes oroszlánok közé. – A te Istened, akit szüntelen szolgálsz, ő szabadítson meg téged! − kiáltotta valaki fentről, mielőtt egy nagy kővel lezárták volna a verem száját. Szalut és társait nem érdekelte, hogy ez a hang Dáriusé, a királyé. Egy dolog foglalkoztatta őket: hogy végre ehessenek. Alig várták, hogy rávethessék magukat a mozgó zsákmányra. Igen ám! De hirtelen fény támadt, és sem Szalu, a büszke, hatalmas hímoroszlán, sem a nőstények nem bírták kinyitni a szájukat. Mintha valami − vagy valaki − befogta volna! Nem fájdalmasan, de határozottan. A zsákmány pedig meg sem mozdult. Ott térdelt előttük, és beszélt. Imádkozott. Teltek-múltak az órák, de a helyzet nem változott. Az oroszlánok hiába erőlködtek, nem tudtak sem megmozdulni, sem a szájukat kinyitni. Hajnali szürkületkor hallatszott kívülről az első hang: – Dániel! Az élő Isten szolgája! A te Istened, akinek te szüntelen szolgálsz, meg tudott-e szabadítani az oroszlánoktól? A térdelő „zsákmány”, Dániel így válaszolt: – Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte az angyalát, és bezárta az oroszlánok száját, akik nem árthattak nekem. Mert ő ártatlannak talált, és ellened sem követtem el semmit. Akkor az éhes oroszlánok elől kihúzták a veremből Dánielt. De a király szigorú parancsára az oroszlánverembe vetették mindazokat, akik Dánielt bevádolták, családjukkal együtt. Most nem volt ott semmilyen angyal! Bizony, még földet sem értek, az éhes Szalu és társai már rájuk rontottak! Közben a király már fogalmazta is a levelet birodalma minden népének: „Féljétek és rettegjétek Dániel Istenét, mert ő az élő...
Olvass tovább...Farkasok és medvék hazánkban
Farkasok Milyen jó is, amikor összeül a család, vagy összegyűlik a rokonság például egy születésnapon. Farkaséknál mindennap együtt a nagycsalád. A mai kutyák őse ugyanis falkákban él. A falka tagjai szoros rokonságban állnak egymással. Az együttélés sok előnnyel, ugyanakkor sokszor lemondással is jár. Hiszen tudjuk, így van ez a családban is. A tesó vagy a szülők segítségével sokkal gyorsabban lehet mondjuk rendet tenni, vagy megcsinálni a leckét, ugyanakkor néha meg kell osztani a csokit vagy a sütit velük. Mi lesz a vacsora? Farkasék nem csokit osztanak meg, hanem jávorszarvas húst. Persze nem csak nagytestű áldozataik vannak; rágcsálókat, földön fészkelő madarakat, dögöt és növényi táplálékot is fogyasztanak. A falka előnye abban áll, hogy képesek olyan zsákmányt elejteni, amit egyedül nem tudnának. A jávorszarvas egyetlen farkassal még könnyedén elbánna, a falkával szemben azonban kevés az esélye. „GPS” Hogyan találják meg és követik a vadat a farkasok? A legfejlettebb érzékszervük az orruk. A szaglás segíti őket egymás azonosításában és a zsákmány követésében is. Akár 2,5 km távolságból is megérzik az állat szagát. Órákon keresztül is képesek üldözni; gyakran nem is látják a leendő zsákmányt, csak a szaga után mennek. A falka tagjai a vadászat során vonalban szétválnak, vagy kisebb csoportokra oszlanak, hogy egymás felé tereljék a kiszemelt vadat. Ehhez nemcsak kiváló kommunikáció, de nagyon jó terepismeret is szükséges. A legeszesebb ragadozó címével büszkélkedő farkas agyában nagyon precíz térkép működik élőhelyükről és annak környékéről. Ha gyorsabban akar úti céljához érni, nem okoz neki gondot rövidítést találni. Miért üvöltenek a farkasok? A farkasüvöltés többféle szerepe közül a legfontosabb a kommunikáció. A zsákmány üldözése közben így tartják a kapcsolatot egymással a falka tagjai. A falka vezetője így értesülhet a többiek helyzetéről. A farkasüvöltés a vadászterület kijelölésében és határainak jelzésében is szerepet játszik. Az üvöltés mellett a testbeszéd is fontos. Ebben nagy szerep jut a farkas lompos és bozontos farkának. A falkában előfordulnak harcok a rangsor eldöntéséért. Egy-egy harc során a vesztes fél azzal nyilvánítja ki megadását, hogy farkát behúzza, hanyatt fekszik, és felkínálja torkát ellenfelének. Az ellenfélben a társ védtelen torkának látványa „harapási gátlást” vált ki. A falka tagjai a kis farkaskölykök nevelésében is segédkeznek. Jó soruk van bizony: nemcsak az anya szerez táplálékot a kicsinyeinek, hanem más falkatagok is. Magyarországon is élnek farkasok? Igen, élnek, de farkastámadástól nem kell tartanod, mert nagy valószínűséggel csak vadasparkban vagy állatkertben találkozhatsz velük. Az Északi-középhegység erdeiben, az Aggteleki-karszton és a Zemplénben bukkannak fel időnként, bár voltak megfigyelések a Bükk erdeiben is. A szakemberek úgy becsülik, nagyjából 15−20 farkasunk lehet az országban, és közül a zempléni területen élők alkotnak egy erős, szaporodó falkát. Az ő vadászterületük azonban átnyúlik Szlovákiába. Ne ijedjen meg senki, kevés az esélye annak, hogy kirándulás közben összefussunk velük. Magyar farkasaink óvatos állatok, akik jól rejtőzködnek, és megtartják a távolságot az embertől. Medvék A farkasokkal ellentétben a medvék alapvetően magányos jószágok. Nem tartják meg a vadászterületük határát, sokat kóborolnak. Roppant erejüknek köszönhetően nekik nem kell segítség ahhoz, hogy leterítsenek egy-egy jávorszarvast vagy akár a náluk jóval nehezebb bölényt is. A hímek nem „mintaapukák”, hiszen a kicsik gondozásában nem vesznek részt. Az anyamackó télen hozza világra bocsait. Az odaadó anya nagyon vigyáz a bocsokra. Három-négy évig együtt él velük, csak ezt követően engedi útjukra őket. A bocsok rengeteget játszanak, míg a mama őrködik. Játék közben tanulják meg a fára mászást, a birkózást és a vadászat alapjait. Hozzánk...
Olvass tovább...Vadak-e a vadállatok?
A paradicsomi időkben az ember békességben élt a teremtett világgal. Az állatokkal is. De minden elromlott, amikor az ember engedetlen lett Istennek. A világ többé már nem egy békés hely. Az élet állandó harcot jelent állatnak, embernek egyaránt. Az állatok nap mint nap szembe kell, hogy nézzenek olyan helyzetekkel, amelyekben az életük forog kockán. Életösztönük nagyon jól működik és gyors, sokszor durva, de hatékony megoldásokra sarkallja őket azért, hogy a veszélyt elkerüljék. Ezért az állatok gyakran erőszakosnak tűnhetnek, de csak így tudnak életben maradni. Harc az élelemért A madárvilág tengeri „kalózai” a halfarkasok, akik a kalózokhoz hasonlóan másoktól rabolnak. A tengerek felett halászó madarakat tartják szemmel, és amikor valamelyikük csőrében zsákmányt látnak, lecsapnak rá. Akkor kezdődik el a hadd el hadd! Addig csipkedik, míg az el nem engedi a halat, amit ők aztán gyorsan felkapnak. A ragadozók sem lehetnek szelídek a zsákmányállattal szemben. Hatékonyaknak és gyorsnak kell lenniük, ami sokszor kegyetlenségnek tűnhet. Ha a csapatban vadászó oroszlánok nem sebesítik meg halálosan, és nem terítik le azonnal a bivalyt, akkor bizony a vadász az életét vesztheti. Ki lesz a falkavezér? Sok állatfajra jellemző, hogy falkában él. A falkában az együttélés alapja egy rangsor, és bizony „farkastörvények uralkodnak”. A falkavezér helyét ugyanis időről időre megpróbálják elbitorolni. Hogy miért? Mert övé az első falat minden zsákmányból, és a hölgyek szíve is érte dobog. De a madarak sem sokkal különbek! Úgynevezett „csípési sorrendet” lehet megfigyelni egyes csapatokban élő madárfajoknál, különösen a lúdféléknél. Vagy a papagájoknál is. Ez utóbbiak a természetes élőhelyükön kisebb-nagyobb csapatokban élnek. De a csípési sort a kalitkában tartott madarunk is kipróbálja. Tudni akarja, „ki a főnök”. Ha megcsíp, és nem dorgáljuk meg azonnal, akkor ez az ő értelmezése szerint hatékony érdekérvényesítés, mivel részünkről nincs „agresszív” válasz, tehát behódoltunk. Ha megtanulja, hogy az ilyen akciókat „kemény” fellépés követi, felhagy a próbálkozással. Ha nem tanítjuk meg rá, akkor a madár kiállhatatlan lesz, mert szerinte nem viselkedünk helyesen. Társai a testbeszédéből értenének. Hogy a rosszallását közvetítse: csíp, rúg,...
Olvass tovább...Csodálatos állatok
Főnix madár A főnix egy gyönyörű madár az egyiptomi és más népek meséiben. Kicsit a pávához, kicsit a sashoz hasonlít, tollai viszont piros és arany színben pompáznak, ezért napmadárnak is nevezik. A legenda szerint különleges tulajdonsága, hogy 1461 évig él. Tehát az a főnix madár, amelyik a nagyszüleiddel egyidős, még igencsak fiatalnak számít. Hosszú élete alatt csak harmatot eszik, és a fahéjfa ágaiból készít fészket magának. Amikor a fészek végre elkészül, a nap sugarai felgyújtják azt, és maga a madár is elég a tűzben, de itt kezdődik csak a varázslat! A tűz hamvaiból egy új főnix madárka születik, akinek ugyanolyan hosszú élete lesz, mint az elődjének. Jónás nagy hala Gondolkoztál már azon, vajon milyen óriási hal nyelhette le egészben Jónást, amikor beleesett a viharos tengerbe? A tudósok szerint Isten egy cetcápát küldött az engedetlen próféta megmentésére. A világ legnagyobb hala akár tizenkét méteresre is megnőhet, és nagyjából olyan nehéz, mint egy autóbusz. Szinte egész nap nagyra nyitott szájjal úszkál a trópusi tengerekben, mindent befalva, ami csak az útjába kerül. Szerencsére azonban legjobban a planktonokat és az apró rákokat kedveli. Bár a cetcápák az embereket egyáltalán nem bántják, Isten parancsára egy ilyen hal a maga hatalmas szájával könnyedén el tudta nyelni Jónást. Nagyon békés állat, néha még azt is megengedi az arra úszóknak, hogy belé...
Olvass tovább...Szelíd vadállatok
Elza, az oroszlán Amikor pici oroszlánkölyköt látunk, jó lenne megsimogatni és ölbe venni őket! Olyan helyesek, mint a cicák, csak kissé nagyobbra nőttek. Egy Afrikában élő angol házaspárnak, Joy és Georg Adamsonnak egyszerre három ilyen édes „cicája” lett. Georg egy vadászatról hozta haza az árván maradt oroszlánkölyköket, akiket a gondozásukba vettek. Eleinte tejet ittak, játszottak és aludtak. Aztán ahogy nőttek, a folyton hancúrozó, kíváncsi kis oroszlánok minden bútorra felmásztak. Lerántották az asztalterítőt, összetörték a csészéket, elcsenték a törölközőt a fürdőből, teljesen felforgatták a házat. Így aztán kitessékelték őket az udvarra. Bár továbbra is szelídek maradtak, már túl nagyok voltak ahhoz, hogy lakásban éljenek. Hamarosan a két nagyobbik állatkertbe került. A kicsi Elzától csak nem akart megválni a gazdi. Különös ragaszkodás és barátság alakult köztük. Elza boldogtalan lett volna, ha egy ketrecbe zárják, hiszen mindenhova követte Joyt, a „pótmamáját”. Elza minden mókában benne volt, ügyesen focizott, úszott. Egyszer megmentette gazdáját egy kobra támadásától. Elza megnőtt, és vadállatként nem maradhatott tovább az emberekkel. Hogy ne kelljen állatkertbe küldeni, gazdái elhatározták, inkább visszaszoktatják a vadonba, ahol szabadon élhet. Eleinte bizony ez nem ment könnyen! Meg kellett tanulnia vadászni, saját magának megszerezni a táplálékot. Sok türelem és próbálkozás után végre nem játszótársnak tekintette a zsákmányt, és sikerült elejtenie. Azt is meg kellett tanulnia, hogy védje meg magát, és tudjon beilleszkedni a vadonba. Aztán Elza eltűnt. Gazdái sehol sem találták az afrikai szavannán, és komolyan aggódtak érte. Hosszabb idő után tűnt csak elő újra. Egy nap megjelent régi gazdáinál, és magával hozta három kis kölykét. Látszott rajta, mennyire örül a viszontlátásnak. Egész délután velük volt. Estefelé a dombon megjelent egy gyönyörű hímoroszlán, a társa. Hívására Elza visszatért kölykeivel a vadonba, ahol szabad volt, és ahol született. Ez volt az első alkalom, hogy egy szelíd oroszlánt sikerült visszaszoktatni a vadon életre. Embermentő oroszlánok A vadon élő állatok meglepő dolgokra képesek. Etiópiában történt, hogy négy ember elrabolt egy tizenkét éves kislányt. Egy hétig tartották fogva, amikor elhatározták, hogy tovább mennek más helyre, mert a rendőrség a nyomukban volt. A kislány nagyon sírt útközben, és felfigyelt erre három közeli oroszlán. Az oroszlánok nem tétováztak: elkergették a rossz embereket, körbevették a kislányt, és őrizték mindaddig, amíg a rendőrök megjelentek. Akkor aztán felkeltek, a kislányt ott hagyták, ők pedig visszavonultak az erdőbe. A kislány elmondta, hogy az oroszlánok nem bántották, hozzá sem értek, csak vigyáztak rá. Ami bizony csoda volt, mert a vadon élő oroszlánok inkább megtámadják az embert, nemhogy védik. Egy etióp szakértő szerint a kislány sírása hasonlíthatott egy kisoroszlán sírására, és ez indíthatta az oroszlánokat arra, hogy...
Olvass tovább...Family családi nap
Idén először kerül megrendezésre a Family családi nap a biatorbágyi gyermeknap részeként. 2016. május 28-án egyszerre három helyszínen várjuk szeretettel Olvasóinkat 10.00 és 18.00 óra között a Füzes-patak partján! Izgalmas előadások a közösségi házban (Fő u. 94.) 11.00-12.00: Az elég jó nő titka – avagy hogyan találjunk egyensúlyt a különféle szerepeink között? (Révész Szilvia, a Baptista Szeretetszolgálat kommunikációs igazgatója) 14.00-15.00: Egy napunk. Mi segít a szeretetet megtartani? (Süveges Gergő újságíró, műsorvezető-szerkesztő és felesége, Rudan Margit) 16.00-17.00: A virtuális rém. Digitális generációk a családban (Miklya Luzsányi Mónika író, újságíró, a CikCakk magazin főszerkesztője) Családi programok a Játékligetben, a Family-sátorban kedvezményes vásárlási lehetőség a Harmat Kiadó családi és párkapcsolati könyveiből; fényképkeret-készítés scrapbooktechnikával – vezeti:Budaházi Brigitta (Gigi) scrapbookoktató; szeretetnyelvteszt pároknak; színezők, tesztek, rejtvények gyerekeknek; családi címplapfotózás; találkozás munkatársainkkal. Bringóhintózás a Füzes-patak mentén – lapunk ajándékaként egész nap ingyenesen! A rendezvénnyel kapcsolatos bővebb információ az alábbi oldalon található....
Olvass tovább...Mi van a tojásban?
Az állatvilágban számtalan faj rak tojásokat vagy tojásokhoz hasonló ikrákat, petéket. Ahhoz, hogy utódok szülessenek, mindig egy hímre és egy nőstényre, vagyis egy apára és egy anyára van szükség. Vagy mégsem? A természetben néha egészen különleges dolgok fordulnak elő. Nem mindig egyértelmű, ki az anyuka, ki az apuka, és ki vigyáz a tojásokra… A királypingvin a Föld második legnagyobb madara. Tollazata tömör, hasa fehér, a háta és a szárnya fekete, mintha frakkot viselne, a nyaka és a szeme környéke pedig ragyogó sárga. Amikor a tojó lerakja a tojását, azonnal elmegy élelemért, az apa vigyáz a tojásra. Ráülteti a lábára, és a hasán lévő redők közé rejti, úgy melengeti. Körülbelül három hét múlva az anya visszatér, átveszi a tojást, és az apa megy el táplálékért. Addig cserélgetik egymást, míg ki nem kel a fióka, de utána is felváltva táplálják, és legalább egy-másfél éves koráig gondosan nevelik. A bohóchalak ikrákból kelnek ki. Meleg vizű tengerekben élnek, a halálos mérgű tengeri rózsa tapogatói között. E színpompás halakat egy különleges védőréteg borítja, amely a tengeri rózsa első csípése után alakul ki. A mérges csápok megvédik őket a ragadozóktól, és a tengeri rózsa is jól jár, mert a halak friss vizet és táplálékot juttatnak a közelébe. És most figyeljetek: születése után kivétel nélkül mindegyik bohóchal hímnemű! Azok az egyedek, amelyek nagyobbra nőnek, később átalakulnak nősténnyé, így alkalmassá válik a testük arra, hogy ikrákat rakjanak. Létezik egy különleges kis gyíkfajta Ausztráliában, sárgahasú háromujjú szkinknek hívják, és a megjelenése éppen olyan mesebeli, mint a neve. Olyan, mint egy pici kígyó, apró lábkezdeményekkel. Ami még különlegesebb: ugyanaz a gyíkfajta a kellemesebb éghajlatú síkságon tojást rak, míg a hidegebb, barátságtalan hegyvidéken elevenszülő. Kiderült, hogy ha az anya úgy érzi, a tojásai nincsenek biztonságban, akkor megvárja, amíg a kicsinyei kikelnek a testében, és csak utána szüli meg őket. Ez a különleges gyíkfajta segít a tudósoknak megérteni, hogyan alakult ki az állatvilágban az emlősökre is jellemző elevenszülés. A világ egyik legfurcsább állata a kacsacsőrű emlős. Olyan, mintha egy hód farkából, egy vidra testéből és egy kacsa csőréből gyúrták volna össze. Részlegesen vízi életmódot folytat. Különleges a szaporodása is: a nőstény ahelyett, hogy kicsi kacsacsőrű emlősöket hozna világra, akár a többi emlősállat, tojásokat rak. Ás nekik egy gödröt, majd a testével melegíti őket, ahogy a madarak. Az utódokat az anyák egyedül gondozzák. Biztosan hallottátok már a kakukktojás kifejezést. Oda nem illő, a környezetétől eltérő dologra mondjuk. De tudjátok-e, miért? A kakukkmadár nagyon ravasz. Először kiszemel magának egy fészket, amelybe más madarak már tojást raktak. Legszívesebben a sármányokét, poszátákét, légykapókét figyeli. Amikor az eredeti szülők elrepülnek táplálékért, a kakukk kilök egy tojást a fészekből, és berakja helyette a sajátját. A becsapott madárszülők pedig szépen felnevelik a kiskakukkot. Néha a születési hibák csodaszép egyedeket is eredményezhetnek. Egy lepkekiállítás alkalmával egy tudós felfigyelt egy különleges pillangóra, amelynek a jobb szárnya teljesen más volt, min a bal. Az egyik szárny a hímek jellemző mintázatát mutatta, a másik pedig a nőstényekét, tehát a lepke egyik oldala fiú, a másik oldala lány volt. Ez a jelenség egyáltalán nem ritka a lepkéknél, de ritkán ennyire látványos. A legfurcsábban talán a hangyáknál alakulnak a családi szerepek. Egy hangyacsaládban általában egy, néha több anya él, ők a királynők. Egyedül ők képesek arra, hogy petéket rakjanak. A petékből kikelhetnek szárnyas nőstények, a későbbi királynők, akik párosodás után új családot alapítanak. A...
Olvass tovább...Mint két tojás?
Ha ránézünk egy kisbabára, honnan tudjuk megállapítani, hogy kisfiú vagy kislány? Általában nagyon egyszerű: a ruhája színéből. A legtöbb lány rózsaszín ruhában pompázik, míg a fiúkat kékbe öltözteti édesanyjuk. Óvodában, iskolában is megfigyelhető ez a különbség. Vajon régen is így volt? Hogyan alakult ki ez az öltözködési szokás? Kétszáz évvel ezelőtt még fehérbe öltöztették a kisgyermekeket. Ez a szín az ártatlanságot jelképezte. Az is fontos szempont volt, hogy a fehér ruhát könnyebb tisztítani, mint a színeset. Száz éve már megkülönböztették a fiúk és a lányok ruházatának a színét, de akkoriban még pont fordítva volt: a rózsaszínt tartották fiús színnek, míg a világoskéket lányosnak. Úgy gondolták, hogy a piros és árnyalatai (mint a rózsaszín is) határozott és erős színek, a katonai egyenruhák között is jellemző volt a piros öltözék. A világoskéket lágy, gyengéd, nőies színnek tartották. A keresztény hagyomány Máriát, Jézus édesanyját is kékben ábrázolja legtöbbször. Nem lehet tudni, hogy mikor és miért „cseréltek helyet egymással” a kisfiúsnak, illetve kislányosnak tartott színek. Egy lehetséges magyarázat szerint mivel az első világháború után a férfi katonai egyenruha kék lett, ezt a színt társították a férfiassággal. Manapság az orvosi vizsgálatok lehetővé teszik, hogy a gyermek nemét már jóval a születése előtt megtudják a szülők, így a babaruhák megvásárlásakor csupa rózsaszín vagy kék ruha kerül a kosárba. Ha bemész egy bababoltba, leginkább ezt a két színt láthatod a polcokon. Különbségek kívül… A gyerekeknek kezdetben teljesen mindegy, hogy milyen színű ruha van rajtuk, sőt azt sem tudják, hogy vannak fiúk és lányok. Aztán kezdik észrevenni és megtanulni a különbségeket. Óvodásként már úgy gondolják, hogy a két nem közötti egyik legfontosabb eltérés az, hogy máshogyan öltözködnek, és más a hajviseletük. Ezért ragaszkodnak a kislányok a rózsaszín ruhához, az ékszerekhez, a hosszú hajhoz, a kisfiúk pedig a rövid hajhoz, a kék ruhákhoz (lehetőleg valami fiús mintával, például Pókember, autók). Ezt látják a tévémesékben és a társaikon is, ezek a színek veszik körül őket otthon. Később, ahogy idősebbek lesznek, már mindkét nem mindenféle színt magára ölt. Sőt a mostani divatban már férfiak is viselnek rózsaszín inget, és nők is hordanak nyakkendőt! …és belül De fiúk és lányok között természetesen nem csak a ruhájuk színében van különbség! A tudósok főleg a felnőtteket vizsgálták, és sok érdekességre találtak. Lássunk néhányat! A nők a szűkebb környezetükben (például a lakásban) jobban tájékozódnak, könnyebben megtalálnak tárgyakat, viszont a férfiak jobbak a térképolvasásban, a térbeli tájékozódásban. A férfiak mozgása összerendezettebb, erősebbek és gyorsabbak, mint a nők. A fiúk bátrabbak, gyakrabban vállalnak kockázatos, sőt akár veszélyes dolgokat. A lányok általában korábban tanulnak meg beszélni, sőt olvasni is. Gyakran ügyesebbek a helyesírásban, gördülékenyebben fogalmaznak. Az érzelmeiket könnyebben kimutatják, mint a fiúk, és sokkal jobban észreveszik és megértik azt is, hogy a másik ember milyen érzelmeket él át, milyen lelkiállapotban van. Ha valamilyen problémájuk van, a nőknek fontos, hogy megbeszélhessék másokkal, és közösen keressenek megoldást, míg a férfiak inkább egyedül szeretik megoldani a problémáikat. Ha nagyon dühösek, a fiúk inkább verekednek, míg a lányok inkább szavakkal bántják egymást. (Egyik sem jó megoldás!) A férfiak többségének fontosak a munkában elért sikerek, a vetélytársak legyőzése; a nők inkább a családi életben, a lelki fejlődésben szeretnének sikeresebbek lenni. A lényeg ugyanaz Úgy tűnik, sok-sok különbség van a nők és a férfiak között, és ez így is van jól, hiszen éppen ezért tudják jól kiegészíteni egymást. Nagyon fontos, hogy a két...
Olvass tovább...
Legutóbbi hozzászólások