A karácsonyi üvegdíszek története
Az üveg érdekes anyag. A homok, a mész, a szóda és a tűz szülötte; megszilárdult folyadék. Az ember már az ősidők óta használta azt a fajtáját, amelyik a természetben is előfordul: a vulkáni üveget, az úgynevezett obszidiánt. Szerszámokat, nyílhegyeket, lándzsavégeket és egyéb éles vágóeszközöket készített belőle. A mesterséges, emberi kéz által is előállítható üveg feltalálásához számos legenda kötődik. Az egyik szerint föníciai hajósok kötöttek ki Szíria partjainál, valamikor 2500 éve. Mivel főzni szerettek volna, hát tüzet gyújtottak a homokos parton. Az edények alátámasztásához a hajójuk szállítmányát vették igénybe, amelyek éppen szódatömbök voltak. (Ez persze nem az a szóda, amit a poharadba öntesz és megiszol, hanem egy fehér színű por, amit tisztításhoz, savanyításhoz használtak.) A tűz a parti homokot összeolvasztotta a szódával, és az így keletkezett áttetsző anyag lett az üveg. A véletlen felfedezést az ókori emberek megjegyezték, és azt is megtanulták, hogyan tudnak használati és dísztárgyakat készíteni ebből az izgalmas anyagból. A karácsonyi üvegdíszekről szóló történetünk valahol a türingiai erdőben kezdődött, egy kis német városkában, ahol üvegfúvó-, üveggyártó mesterek éltek a családjukkal. Az erdő közelsége biztosította a fát az üveghuták – vagyis az üveggyártó műhelyek − kemencéinek üzemeltetéséhez. Itt „zabolázták meg” a folyékony üveget, formába öntötték, vagy éppen formára fújták. No, persze nem azért fújták az üveget elsősorban, hogy kihűljön. Az üvegfúvó mesterek az üvegfúvó pipájukon keresztül, a tüdejükből kifújt levegővel kényszerítették formába a tüzes üvegolvadékot. A pipa végével kivették a sűrű, folyékony üveget a kemencéből, és lóbálás, forgatás közben egyenletes falvastagságú üreges formákra fújták. Ezt a folyamatot még ma is meg lehet nézni, sőt ki is lehet próbálni az üveggyártásáról híres Parádsasváron. Régebben az emberek házi készítésű díszekkel, almával, dióval, mézeskaláccsal, szalagokkal ékesítették a karácsonyi ünnepi ágakat vagy fákat. A mi kis német városkánkban, Lauschában élt egy Hans Greiner nevű üvegfúvó mester, aki az almákat, a diókat, a karácsonyi gömböket elkezdte üvegből készíteni. Sőt a belsejüket ezüstös bevonattal tette érdekesebbé. Hans mesternek tizenegy gyermeke született. A fiai továbbvitték és felvirágoztatták az apa munkáját, így lassacskán a városka üvegtárgyai, díszei híressé váltak világszerte. A gyönyörű díszek népszerűsítéséhez azért jól jött egy főúri származású csodáló is: Albert német herceg. Felesége Viktória angol királynőnek is ajándékozott karácsonyi üveggömböket, figurákat. Amikor 1846-ban egy londoni magazin közölte a képet, amelyen Viktória királynő karácsonyfája volt látható a lauschai díszekkel, minden alattvaló hasonlóra áhítozott. Az üvegcsodáknak nem csak Angliában és Európában, de később a tengerentúlon is hatalmas sikerük lett. Ma már számos helyen gyártanak díszeket világszerte. Az üveget felváltotta a műanyag, de a legkülönlegesebben megmunkált darabok még ma is a kis német városkából származnak, ahol megmaradt az üveggyártás hagyománya. Egyre újabb és újabb figurákat, formákat és színeket kísérleteztek ki. Az egész város szinte teljesen átállt az üvegtárgyak gyártására. Nemzedékről nemzedékre bővült a tudás és a mintakészlet; csillagok, hóemberek, szívek, madarak, télapók, angyalok és megannyi új forma került ki...
Olvass tovább...Titkok a Bibliában
Egy elárult titok következménye A titoktartás nagyon fontos és komoly dolog. Ma is vannak olyan munkahelyek és feladatkörök, amelyek titoktartásra köteleznek. Ha valaki ezt megszegi, az büntetőjogi és erkölcsi következménnyel jár. Sámsonnak is volt egy titka. Még születése előtt az Úr angyala kijelentette édesanyjának, hogy Istennek szentelt gyermek lesz. Emiatt nem érhette fejét borotva. Sámson fizikai ereje hatalmas volt. Izráel ellenségei, a filiszteusok, rettegtek is tőle. Egyszer beleszeretett egy asszonyba, akit rávettek a filiszteus vezetők, hogy tudja meg Sámson erejének a titkát. Sámson eleinte nem árulta el, de egy idő után megunta az asszony zaklatását, és elmondta neki. Ennek nagyon súlyos következménye lett: amikor az alvó Sámsonnak levágták a haját, elveszítette erejét, így fogságba került. Sámson történetét a Bírák 16,4−31-ben találod meg. Felettébb nagy titok Kiskorodban talán beöltöztél menyasszonynak vagy vőlegénynek, és bizonyára most is el-elgondolkozol arról, vajon ki is lesz a férjed vagy a feleséged, amikor felnősz. A házasság nagyon klassz dolog, Isten egyik különleges ajándéka az embernek. Egy életre szóló szövetség. Pál apostol szerint a házasság felettébb nagy titok. Titkokat felfedezni izgalmas és kalandos. A házastársunkkal együtt élünk meg örömöket és próbákat, miközben Istent és egymást is egyre inkább megismerjük. Az évek során újabb és újabb titkokra csodálkozunk rá. A házasság egy nagy kaland, ami rád is vár. Biztos van elképzelésed a jövendőbelidről. Beszélgess róla, imádkozz érte Istennel! Imádkozz a szüleid házasságáért is! Pál gondolatait a házasságról az Efezus 5,31−32-ben olvashatod...
Olvass tovább...A ködmedve és társai
Űrszondák cikáznak a Mars felszínén, hogy feltárják a vörös bolygó titkait. A közelmúltban fantasztikus felvételeket láthattunk a Plutóról, most pedig a Jupiter körüli pályára állt Juno űrszonda tartja lázban a világot. Egyre többet tudunk meg a naprendszer égitesteiről. De ha azt hinnénk, a Földön már nincs több felfedeznivaló, minden négyzetkilométerét ismerjük, nagyot tévedünk. Újra meg újra meglep bennünket soha nem látott élőlényekkel. Ráadásul nem csak pöttömnyi rovarok vagy mikroszkopikus lények bukkannak elő, hanem akár emlősállatok vagy óriási termetű szörnyetegek is. Vajon hogyan sikerült elrejtőzniük mindeddig az emberek szeme elől? Szuperhős Mi történik, ha keresztezünk egy jedi lovagot Batmannel? Egy kutatócsoport megtalálta a választ a kérdésre 2009-ben, amikor Pápua Új-Guinea érintetlen esőerdejében gyűjtöttek fajokat. Összesen több mint kétszáz új fajt fedeztek el, köztük egy gyümölcsevő denevért, amelynek a Yoda-denevér nevet adták, mert az arca kísértetiesen emlékeztet a jedi mesterre. A Yoda-denevér hatalmas, sárga szemekkel rendelkezik, nagy, sárga mintás fülei vannak, és úgy görbül a szája, mintha folyton mosolyogna. Gyümölcsökkel és magvakkal táplálkozik. Pinokkió Pinokkió tényleg létezik! 2008-ban, ugyancsak Pápua Új-Guinea esőerdejében történt, hogy a tábori konyhában különleges kis lényre figyeltek fel a kutatók, mégpedig egy furcsa békára, amelyik éppen a rizst dézsmálta. Hosszú orráról Pinokkió-békának nevezték el. Hiába szerették volna azonban megfigyelni, az expedíció alatt nem sikerült több példányt elcsípni. A béka valószínűleg a fák lombjában lakik, és rovarokkal táplálkozik. Annyit mindenesetre tudunk, hogy Pinokkió kíváncsi, és kedveli a rizst. Ködmedve Hatalmas felfedezésnek számít, ha új emlősfajra bukkanunk. 2013-ban a dél-amerikai Andok hegység középső régiójában, a nehezen megközelíthető, magasan burjánzó köderdőkben találtak rá a plüssállat kinézetű, macskatermetű állatkára. A ködmedve a mosómedvék családjának máig ismert legkisebb tagja. A neve a spanyol köd szóból származik (olinguito), és az élőhelyére utal. Bundája dús, vörösbarna. Mindenevő, főleg rovarokkal, gyümölccsel és nektárral táplálkozik. Jeti Ugyan a Himaláján eddig nem sikerült megtalálni a titokzatos jetit, a tenger mélyén 2005-ben megtaláltak egy másik élőlényt, ami a kistestvére lehetne. Hosszú fehér bundát visel, és két nagy ollót, mivel ez a lény egy rákfajta. Jetiráknak, más néven kiwának nevezik. Olyan mélységben él, ahová már nem jut el a fény. Hosszú bundáján baktériumokat termeszt, azokkal táplálkozik. Minden más ismert ráktól különbözik, ezért a tudósokat máig lázban tartja, hogy megfejtsék, hogyan él a mélytengeri jeti. Tengeri óriás Már az ókori regék is úgy emlegetik, mint a tenger félelmetes szörnyetegét. Az eddigi ismereteink alapján a legnagyobb példányok testhossza elérheti a 13 métert, de mivel a titokzatos mélytengerek lakója, ki tudja, a tengerek fenekén elrejtőzve mekkora példányaik élhetnek. Ez a hatalmas, ősi állat az óriáskalmár. Élő példányait mindaddig nem látta senki, míg a mélytengerek feltérképezésére alkalmas, kamerával felszerelt tengeralattjáró drónokat nem vetettek be a kutatásukra. Jelenlegi tudásunk szerint a Csendes-óceán legmélyebb vizeiben él, de valószínűleg számíthatunk még meglepetésekre a világ egyik legnagyobb...
Olvass tovább...CikCakk a hitoktatásban
Mi az, ami egy esős szombati napon jó kedvre deríthet húsz hitoktatót? Csakis egy módszertani képzés! Komolyra fordítva a szót: éppen ez történt november 12-én, amikor odakint szomorú volt az idő, ám a Harmat Kiadó háza táján igencsak vidáman teltek az órák. A kiadó ugyanis módszertani tréninget hirdetett CikCakk a hitoktatásban címmel. A tréningen húsz fő vehetett részt; ez a létszám néhány nap alatt betelt. Ez azt mutatja, hogy a hitoktatóknak, etikatanároknak igen nagy szükségük van a gyakorlatorientált módszertani képzésekre, melyeken maguk is kipróbálhatják a gyerekeknek szánt feladatokat. A résztvevők sokféle korosztálynak tanítanak hittant, és úgy tűnt, hogy a tréningen tanultakat mindannyian hasznosítani tudják majd. A képzés teljesen ökumenikus körben zajlott, hiszen református és baptista hitoktatók mellett több római katolikus, illetve evangélikus, metodista és más protestáns gyülekezethez tartozó résztvevője is volt. A tréning egy rövid összefoglaló előadással kezdődött, melynek során a hallgatók megismerkedtek a Z-generáció (az 1990-es évek végén vagy az után születettek) olvasási szokásaival, valamint azzal, hogy a Family CikCakk magazin miként igyekszik ezeket már a szerkesztési alapelveiben is figyelembe venni. Szó esett arról, mi a magazin fő célkitűzése, és milyen módszerekkel próbálja ezt elérni. A tréning nagy részében azonban a gyakorlaté volt a főszerep. A hallgatók „bemelegítésképpen” kitölthettek egy tesztet, mely a sokrétű intelligencia elméletén alapult, és megmutatta, hogy számukra mely képességterületek az elsődlegesek. A gyakorlati részben három lapszám cikkeit feldolgozva, a Z-generáció információszerzési szokásait figyelembe véve olyan feladatsorokat állítottak össze a résztvevők, amelyek az élmény- és drámapedagógia módszereire alapozva a gyerekek minél több képességterületét mozgatják meg a hittanórán. A feladatokon keresztül a hitoktatók követhető modelleket kaptak arra, hogy a CikCakk magazin hogyan segítheti munkájukat, miként tudják a különböző témájú írásokat beépíteni a hétköznapi hitoktatásba. A tréningnap során sokan éltek a kedvezményes könyvvásárlás lehetőségével is. A nagy érdeklődésre való tekintettel a módszertani tréningek előreláthatólag 2017-ben folytatódnak. Miklya Luzsányi Mónika a tréning vezetője, a Family CikCakk magazin...
Olvass tovább...Megjelent az októberi lapszám!
Melyik a kedvenc színed? A meleg napsárga vagy a tengerkék? Kedvenc autód a piros Ferrari? Hajcsatot vagy szoknyát csakis pinkben tudsz elképzelni? Kedvenc focicsapatod emblémája zöld-fehér? Gyere, kalandozz velünk a színek birodalmába!
Olvass tovább...Színes világ
Ha körülnézel, mindenütt színek vesznek körül. Hogyan látod mindezt? Hogyan tudod megkülönböztetni a színeket? Ez egy érdekes történet. Gyere, kukkantsunk bele a szemünkbe! Az ember (és a gerinces állatok) szemére legjobban egy fényképezőgép hasonlít. Közeli kép, távoli kép, fényerősség szabályzása… − mindezt a szemünk is tudja. Most azonban ne ezeket vizsgáljuk meg! Csak azt nézzük meg, hogyan láthatunk színeket! Szemünk legmélyén kétféle különleges sejt érzékeli a fényt. Úgy képzeld el a feladatukat és különbségeiket, mint két különböző labdát. A focilabda a futballhoz, a strandlabda vízben jó. Mindkettő labda, játékra készült, de senki nem cserélné össze őket. Ugyanígy a fényérzékeny sejtjeinket sem. Az egyikféle sejtet pálcikának hívják. A pálcikák hengeresek, sűrűn állnak, nagyon érzékenyek. Már a legkisebb mennyiségű fényt is észlelik. Ráadásul erre több irányból jövő fény esetén is képesek. Ők felelősek a mozgás és a fényesség érzéséért. Nagyon érzékenyek, főleg szürkületkor és sötétben működnek. Mintegy 120 millió van belőlük a szemünkben. A másik sejtfélét csapoknak hívják. A csapok a színek észleléséért és az élesebb, pontosabb látásért felelősek. Több fényre van szükségük, mint a pálcikáknak. Általában nappal működnek. Sokkal kevesebb csapunk van, mint pálcikánk, kb. 6-10 millió. A szemünkben a legélesebb látást biztosító helyen, az úgynevezett sárgafoltban csak csapok vannak. A csapokból nemcsak egyféle van. Külön csap érzékeli a vörös fényt, külön csap a zöldet és harmadik fajta a kéket. A legtöbb csapunk a vörös és a zöld fényt észleli. A kék fényre érzékeny csapból van a legkevesebb. Ezért is látunk a kék fényben pontatlanabbul. Megkérdezheted, akkor hogyan látjuk a többi színt, például a sárgát, a rózsaszínt, a narancsot stb. Az agyunk arra figyel, hogy a három különböző csapból milyen mintában mennyi jelez neki. Agyunk először a vöröset és a zöldet veti össze egymással. Az eredményhez viszonyítja a kék arányát. Ebből a három színből keveri ki az összes többit. Egy átlagos színlátású embernél száznál is több árnyalatot. A végső kép kialakításában ötvennél is többféle sejtünk (kicsi építőkövünk) vesz részt. Az agyunk pedig értékeli, összegzi az információt. Meghatározza, mit látunk. Az éjszakai állatok többsége csaknem színvak. Ők a világot leginkább a szürke különböző árnyalataiban látják. A sötétben ugyanis a színeknek nincs akkora jelentőségük. Ahogy a mondás tartja: „sötétben minden tehén fekete”. Vagyis vannak olyan helyzetek, amikor nem számítanak, nem látszanak a különbözőségek. Ilyen az éjszaka. Akkor sokkal fontosabb, hogy a Hold és a csillagok derengő fényében minél több részlet látható legyen, mint maguk a színek. Ezért ezeknek az állatoknak a szemében sok a pálcika, és nagyon kevés a csap (vagy hiányzik). Kedvenc kutyusod és cicád sem úgy látja a színeket, ahogyan te. Ezeknek az állatoknak a szemében kétféle csapsejt van a rengeteg pálcika mellett. Így jól látnak a sötétben, de színeket alig látnak, annál is kevesebbet, mint mi. A ragadozó madarak bezzeg nagyon élesen látnak! Sárga foltjuk is kettő van egy helyett. Így már érthető, miért képes a vándorsólyom másfél kilométerről is észrevenni egy fecskét. Ez olyan éles látás, mintha mi a tizedik emeletről is képesek lennénk elolvasni egy földszinten levő, kinyitott könyvet....
Olvass tovább...CikCakk a hitoktatásban – Ingyenes, gyakorlatorientált módszertani továbbképzés hitoktatóknak, etikatanároknak
Ingyenes, gyakorlatorientált módszertani továbbképzés hitoktatóknak, etikatanároknak Alsóban tanítasz? Szeretnéd érdekesebbé, izgalmasabbá tenni a hittan- vagy az etikaóráidat? Nem tudod, mit kezdj a kütyüjeiken lógó gyerekekkel? Olvasója vagy a CikCakk magazinnak, de fogalmad sincs, hogyan építsd be a tanítási órákba? Vagy egyszerűen kíváncsi vagy néhány jól használható ötletre, amit akár holnap is kipróbálhatsz az osztályoddal? Ha igen, akkor vegyél részt a Harmat Kiadó egész napos módszertani továbbképzésén november 12-én! A dráma-, élmény-, tevékenység- és felfedező pedagógiára épülő tréninget Miklya Luzsányi Mónika, a CikCakk keresztény gyermekmagazin főszerkesztője, író, pedagógus, teológus tartja a magazin cikkeinek felhasználásával. A tréningen szükséges eszközöket a kiadó biztosítja. A továbbképzés ingyenes, de a résztvevők száma korlátozott, így az első húsz jelentkezést tudjuk elfogadni. A további jelentkezők várólistára kerülnek, és lemondás esetén értesítjük őket. A képzés helye, időpontja: Harmat Kiadói Alapítvány 1113 Budapest, Karolina út 62. 2016. november 12. 10-től 15-ig. A helyszínen a tréning ideje alatt zajlik a Harmat Kiadó könyvvására is. A hitoktatói segédanyagokon túl több száz hitmélyítő és szakmai kiadvány közül válogathatnak a vásárlók 20–70%-kal kedvezőbb áron. A jelentkezéseket e-mailben várjuk a következő címre: magazin@cikcakk.hu Telefon:...
Olvass tovább...Lóháton
A legjobb időtöltés ilyenkor egy jó kis kaland! Méghozzá kinti kaland! Süt a nap, zöldellnek a bokrok, rügyet bontanak a gyümölcsfák, csicseregnek a madarak… A természet csodálatos! Olyan jó ilyenkor a szabadban lenni – sokkal jobb, mint bent, a sötét szobában a gép előtt ücsörögve! Komolyan! Micsoda élmény, amikor kint bóklászunk a kertben, és felfedezzük a friss vakondtúrást, de akár a vakondokot is megleshetjük! Ültethetünk virágot is, vagy gyermekláncfűből koszorút fonhatunk. A lovardában Ha ennél is kalandvágyóbbak vagyunk, elmerészkedhetünk egy lovardába is. Biztos találunk egyet a környékünkön! A lovarda igazán különleges hely: akár a város közepén is belecsöppenhetünk a természet kellős közepébe! Megismerkedhetünk lovakkal, pónikkal, az életvitelükkel, megismerhetjük a szokásaikat, a szükségleteiket… Sőt, akár barátokká is válhatunk, bármilyen furcsán is hangzik! Persze, ehhez idő kell, és kitartás, de ha egyszer kipróbáltuk, biztosan beleszeretünk! Lovak és lovasok A lovardákban nagyon fontos, hogy a lovak szokásait megismerjük. Ez olyan, mint egy új gyerek az osztályban: az első nap olyan furcsa az egész, de ahogy telik az idő, egyre többet tudunk meg az illetőről. Pont így van a lovakkal is: először nagynak tűnnek, idegennek, ráadásul csak ácsorognak vagy nyihognak, és büdik… Nem értjük őket. De amikor rendszeresen látogatjuk őket, észrevesszük, hogy minden egyes lónak saját egyénisége van. Vannak barátságos lovak, akik szeretik, hogy cirógassuk őket. Vannak, akik ijedősek, és minden furcsa zajra összerezzenek. Vannak olyanok is, akik szeretnek mókázni. Azonban minden lóban közös, hogy szeretnek mozogni: sokat futni, kirándulni a környéki erdőbe. Amikor lovagolunk, ezt a szükségletüket élhetik ki. Ők is boldogok, és mi is – úgyhogy mindannyian jól járunk. Visszatérve a kalandokhoz: az már aztán igazán bátor dolog, hogy miután megtanultunk lovagolni, és jól eligazodunk a lovardában: kimerészkedjünk lovas túrára! Természetesen ennek az új kalandnak a kipróbálása is időbe telik, hiszen jól kell ismerjük hozzá azt a lovat, amelyiken lovagolunk, biztonságosan kell tudnunk lovagolni, bíznunk kell az oktatóban, aki vezeti a túrát, de jóban kell lennünk a társainkkal is, akikkel együtt kilovagolunk! Lovas túra lószemmel Biztos lehetsz benne, kedves lovas barátom, hogy a túra napján izgatott leszek! Végre kimegyünk a lovardán kívülre is, olyan helyekre, ahol jó nagyokat lehet futni! Ez annyira izgalmas! De hadd mondjam el, hogy ilyenkor mindannyian izgatottak vagyunk, és mivel erősebbek vagyunk nálad, nagyon ügyesnek kell lenned, hogy minden rendben menjen. Ismerned kell, hogy mitől ijedek meg, tudnod kell, milyenek a reakcióim, amikor félek, vagy amikor a társaim túl közel jönnek hozzám. A túra elején segíts nekem: ha folyamatos kapcsolatban vagyunk, jobban tudok rád figyelni. Játssz a szárral, ölelj körbe a lábaddal, beszélj hozzám! A szavadat nem értem, de a hangodból tudni fogom, hogy ideges vagy-e, vagy nyugodt. Megpaskolhatod a nyakam időnként, vagy a sörényemmel is játszhatsz, ezek mind segítenek nekem, hogy rád figyeljek. Kint a természetben sok minden elterelheti a figyelmemet: az a sok hang az erdőben, a bokrokban a mozgolódás, a másik ló előttem… Én bízok benned, neked is bíznod kell bennem! Lovardák, lovaglási lehetőségek Ha igazán kalandvágyó vagy, érdemes utána járnod, hol van hozzád a legközelebbi lovaglási lehetőség. A legegyszerűbb, ha az internet keresőjébe beírod, hogy „lovarda”, „lovaglás”, „lovas túra”, valamint azt a települést, ahol laksz. Biztos több lehetőséget is fogsz találni! Ezután már csak azt kell tenned, hogy meglátogasd a helyet mielőbb! Minél több időt töltesz a szabadban, lovakkal, annál jobban fogod érezni magad – sőt, a lovardákban új barátokra is lelhetsz, nem...
Olvass tovább...Kalandozások kora
Ugye, milyen izgalmas kifejezés? De vajon mit jelent? Bizony mást, mint amit első hallásra elképzelnél! Persze a kalandozások időszaka felfogható úgy is, hogy a honfoglalás után őseink nagy túrákat tettek a nyugati országokba, legyőzve száz és ezer veszélyt. De a valóság ennél kicsit egyszerűbb… Portyázások – így is nevezik a magyarok kalandozásait, amelyek valójában hadjáratok voltak. A harcedzett magyar férfiak zsákmányszerző portyákra indultak. Útjuk során városokat, bennük sajnos templomokat, kolostorokat is feldúltak ékszerek, arany, ezüst és kelmék, szövetek megszerzésének reményében (ez utóbbiak az ékszerekkel szinte egyenértékűnek számítottak). Amerre csak jártak, harangzúgás kísérte útjukat − így jelezték a városok lakói, hogy közeledik a magyar veszedelem. Akkoriban ez a fohász járt szájról szájra: „A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket!” De milyenek voltak a magyarok nyilai? Bizony félelmetesek! Nem azért, mintha két hegyük lett volna, vagy netán robbanó töltettel lettek volna felszerelve (akkoriban még a puskaport sem ismerték). Hanem azért, mert a magyarok rendíthetetlen katonák voltak. Kiválóan lovagoltak, és mesterien bántak az íjjal. Akár a lovon hátrafelé fordulva is célba találtak. Az íjjal, kopjával és szablyával felszerelt, nemezpáncélos magyar katona leginkább a közelharcban volt sebezhető, igyekezett is elkerülni az ilyen összeütközéseket. Persze a hadicselekhez is értettek őseink. A megfélemlítés egyik eszköze volt a hirtelen támadás. Ráadásul a magyarok szerették nagyobbnak mutatni a seregüket, mint amilyen az valójában volt. A korabeli beszámolók szerint a magyarokat mindig nagy csapat ló követte, ami azt a látszatot keltette, hogy hatalmas sereg közeledik. Kedvelt harci cselük az volt, hogy megfutamodást színleltek: úgy tettek, mintha menekülőre fogták volna, majd a fellelkesült üldözőket lovukról hátrafelé nyilazták le. A kalandozókat kísérő ménes lovait nemcsak lovaglásra tartották, hanem tejüket és húsukat elfogyasztották a hadjárat alatt. Mintha egy hatalmas, élő hűtőszekrény követte volna a sereget. A friss ellátmány minden nap biztosított volt. Egyes feljegyzések szerint a lóhúst a nyereg alá téve puhították a magyarok. Ez valójában csak a látszat volt, mert a nyereg alatt valójában a szárított húst tartották, amelyet gyakran meg is füstöltek. Elmaradhatatlan főzőeszköze volt a kalandozóknak a háromlábú, öntött bogrács, amelyben nagy adag főtt ételt készíthetett a harcban megfáradt katona. A kalandozások egészen addig voltak sikeresek, míg a magyarok harcmodorát ki nem ismerték a nyugati seregek. Közel fél évszázad kellett ahhoz, hogy megtanulják, hogyan is védekezzenek a magyarok ellen. Ezt elősegítette, hogy a magyarok sokszor zsoldba is szegődtek (a folyamatosan változó szövetségek miatt hol az egyik, hol a másik néphez). A bajtársakként eltöltött idő alatt mindenki ráláthatott a magyarok haditudományára. Végül aztán sokan összefogtak a magyarok ellen, és erőfölénnyel vetettek véget a kalandozásoknak. A németországi Merseburgnál (933-ban), majd Augsburgnál (955-ben) megsemmisítő csapást mértek az európai seregek a magyarokra. Géza fejedelem ekkor belátta, hogy ha népének hosszú távú maradást és helyet kíván biztosítani a Kárpátok ölelte dús füvű vidéken, alkalmazkodnia kell az európai értékrendhez és elvekhez. Ezért is nevelte fiát, Vajkot keresztény hitben, aki megkeresztelkedve az István nevet...
Olvass tovább...Megjelent a szeptemberi lapszám!
A nyár a kalandozások ideje. Kalandozz most te is velünk! Ismerd meg a Szent Jupát tengeri útját, a magyarok kalandozásait és izgalmas bibliai kalandokat! Tudd meg, ki volt az a magyar tudós, aki bejárta az egész Közel-Keletet, és közben az angol királynak is kémkedett! Ha pedig arra vagy kíváncsi, hogy te mennyire vagy kalandos természetű, arra is lehetőséged nyílik, ha elolvasod a CikCakk magazin szeptemberi...
Olvass tovább...
Legutóbbi hozzászólások