Különleges állatok
Narvál A tengerek egyszarvúja, meseszerű lény. Az északi sarkvidék nyílt vizeiben élő, fehér színű cetféle hímjei szájnyílásuk fölött, hosszú, egyenes agyarat viselnek a szájnyílásuk fölött. Senki nem tudja, mi a funkciója az agyarnak, azonkívül, hogy a hímek néha játékosan „kardoznak” vívnak velük.A narvál a halakból, rákokból, tintahalakból álló táplálékát a tenger fenekéről, közel 200 méter mélységből szerzi. Akár 30 percet is képes víz alatt tölteni egyetlen levegővétellel. Mert a narvál nem hal! Ugyanúgy tüdővel lélegzik, mint te. Kép forrása: http://www.erdekesvilag.hu/a-vilag-legfurcsabb-allatai/ Selyemmadár Az Ausztráliában és Új-Guineában élő lugasépítő madarak közé tartozó selyemmadár valóságos kis kertet épít szíve választottjának. Az elkészített lugast kék színű tárgyakkal, tollakkal és virágokkal díszíti, de nem elégszik meg ennyivel. Képzeljétek, a fáradhatatlan „lakberendező” ecsetet ragad, és ki is festi lugasa falait! Ecsetjéül puhára rágott kéregdarabot, festékéül összerágott faszénből és növényi maradványokból álló pépet választ. A tojó ezután megszemléli a mesterművet. Kis építészünk nem várja ám őt üres kézzel: eljegyzési ajándékát násztánc kíséretében adja át. Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemmad%C3%A1r Repülő mókus Nemcsak a déli féltekén, de Európában Finnországban és elvétve néhány balti államban is találkozhatunk ezzel a különleges kis jószággal. A nyír- és nyárfákkal elegyes tűlevelű erdők lakója éjszakai életmódot folytat. A fák csúcsáról leveti magát, és akár 60 méter hosszan is képes vitorlázni a következő fáig. Repülését a végtagok között feszülő bőrhártya segíti, amelynek feszítésével a repülés irányát és sebességét szabályozza. Kormányként a farka szolgál. Egyebekben hasonlóan viselkedik a mi mókusunkhoz. Kép forrása:...
Olvass továbbFura szokások a nagyvilágban
Angliában és Finnországban nagyon illetlen dolog zsebre tett kézzel beszélgetni, Svájcban pedig nem illik ülés közben a bokát a térden keresztbe vetni. Franciaországban tilos nyilvánosan rágózni. Talán hallottál már róla, hogy nem mindenhol jelent a fejbólintás igent, a fejrázás pedig nemet – Bulgáriában például pont fordítva használják ezt! Törökországban pedig szemöldöküket felhúzva és szemhéjukat lecsukva mutatják ki ellenvetésüket az emberek. A távol-keleti kultúrában megannyi számunkra furcsa szokást találhatunk. Az ott élő emberek nem szokták annyira kimutatni az érzéseiket. Ezért szinte mindig mosolyognak, de kizárólag csukott szájjal, mert illetlenségnek számít, ha kilátszanak a fogak. Érdekes, hogy Kínában tilos egymás fejét megérinteni, mert úgy tartják, hogy ott lakozik a szellem. Koreában a csámcsogás és a böfögés elismerésnek számít, szinte minden étkezéskor kötelező viselkedés. A koreaiak – de a svédek vagy az amerikaiak is – mindig szipognak, mert a zsebkendő használatát undorítónak tartják. Tudni illik, hogy mit illik – hiszen könnyen kalamajkába keveredhetünk, ha néhány alapvető szokást nem ismerünk. Legyen szó a köszönésről, étkezési szokásokról vagy a mindennapok rutinjáról, mindannyian különbözőek vagyunk. Mások vagyunk, de pont ezek miatt az apróságok miatt lesznek még érdekesebbek az utazásaink vagy a külföldi látogatókkal való...
Olvass továbbBruce Olson missziója az indiánok között
Füller Tímea: Érted! Érted? Amikor Jézus a földön járt, és Isten országáról próbált beszélni az embereknek, rengeteg képet, példatörténetet használt, hogy jobban megérthessék azt, amit ő tudott róla. Szinte látom magam előtt, ahogy keres valami hasonlót, amivel szemléltetni tudná azt, ami elképzelhetetlen. A banánfürt Ugyanezzel a vággyal vannak tele azok, aki ma próbálják megosztani Isten örömhírét egy-egy új nyelven vagy akár csak modernebb, közérthetőbb módon a régies fordítások után. Kedvencem könyveim egyike Bruce Olson (későbbi nevén Bruchko) története, aki gyakorlatilag egyetlen szót sem tudott eleinte a motilone és a yuko indiánok nyelvén. Közöttük élt, figyelt, tanulta a szokásaikat. Sokszor úgy tűnt számára, teljesen reménytelen, hogy bármit is tudjon adni nekik, hiszen sem a vadászathoz, sem az őserdei élethez nem volt elég ügyessége, tapasztalata. Mégis köztük maradt, és imádkozva, figyelve, Istenben bízva várta, hogy alkalma nyíljon valahogy átadni az örömhírt. Kétségbeesetten könyörgött imáiban: „Jézus, légy te is motilone!” Egy nap aztán valami nagy rettenet vette körül a falut. Alaktalan sötét félelem szállta meg az emberek szívét. Egyedül Bruchko maradt nyugodt, mint aki tudta, hogy védi és körülveszi őt mennyei Atyja. Attól a naptól nagyobb tisztelettel figyelték, de még mindig nem értették meg az indiánok. Egy nap Istenről próbált beszélni a vadászoknak. A földre hullott Bibliája kinyílt, és az erős férfiak döbbenten léptek hátrább: „a kettéhasított banánfürt” – suttogták ámulva. És elmesélték, hogy egy réges-régi hagyomány szerint jön majd egy ember, aki egy kettéhasított banánfürtöt hoz, ami meg fogja menteni az egész törzset. A nyitott biblia tényleg hasonlított a fürthöz, a férfiak tehát mindent letettek, és csakis Bruchkora figyeltek. Amit megértettek, azt énekelve, kántálva osztották meg nagy örömmel a falu többi tagjával. Bruchko meglepetten nézte őket, alig értett valamit abból, ami körülötte történik. Azt viszont látta, hogy Isten szeretete behatolt a szívekbe: az emberek megbékéltek. Örömük és felszabadultságuk mellett nagyobb figyelemmel, tisztelettel és gondoskodással fordultak egymás felé is. A hangyafiú Egy másik indián törzs misszionáriusa is sokáig nem talált szavakat arra, hogy Jézus miért jött a földre. Végül egy porban játszó kisfiú mesélt neki egy történetet, amellyel szemléltetni tudta az üzenetet. A mese szerint egy gyerek a tovaterjedő tűz közelében hangyabolyt talált. A tűz rohamos gyorsasággal közelített a hangyákhoz. Minden eszközzel megpróbált rajtuk segíteni. A hangyák azonban nem értették, mi a szándéka, és a kisfiú tettét támadásnak élték meg. Menekültek, elbújtak, a tűz meg egyre közeledett. A gyerek ekkor teljes szívéből azt kívánta, hogy hangyává változhasson, és el tudja mondani kis barátainak, milyen bajban vannak, és ezzel meg tudja menteni őket. Vágya valóra vált: ott állt immár aprócska hangyaként, és beszélt a társainak a közeledő veszélyről. A hangyák hallgattak rá, és így megmenekültek a tűztől. A fiú most már visszaváltozhatott emberré. A hangyák felismerték őt, és nem féltek többé tőle, hanem megbíztak benne. Ugyanígy jött el a bajtól, veszélytől megóvni minket Jézus. Így vált emberré, akit érthetünk, és aki így meg tudott bennünket...
Olvass továbbSzerte a világban
Érdekességek a bibliafordítók műhelyéből Tudtad, hogy 7000 különböző nyelvet beszélnek a világon? Közülük sok népnek nincs saját nyelvű Bibliája. A Wycliffe (ejtsd: Vikliff) misszió munkatársai abban segítenek, hogy minél több nép nyelvén megjelenjen. Jelenleg 2195 nyelvre fordítják a Bibliát. De még 1859 nyelven lenne szükség arra, hogy valaki elkezdje a fordítást! Indiánok és eszkimók Mi történik akkor, ha egy népnek nincs megfelelő szava a Bibliában előfordulóra? Ilyenkor meg kell találni azt a kifejezést, amelyik ugyanazzal vagy hasonló jelentéssel bír. Ez nem egyszerű feladat! A dzsungelben élő indiánok például nem tudják, mi lehet a pusztaság. Nekik ezt a szót úgy írják körül, hogy az a hely, ahol nem lakik senki. Sok törzs pedig nem is ismeri a kenyeret! Ott ezt egyszerűen ételnek fordítják. Van olyan nép, ahol nem tudják, milyen az, ami örök. Ők az örök életet úgy értik meg, hogy véget nem érő! Az eszkimók nem láttak még tevét, sem szamarat. Sosem ettek szőlőt. Nem tudják, milyen kőházban lakni, így el sem tudják képzelni, milyen lehetett Dávid király palotája. Nekik egyszerű ábrákkal le kell rajzolni az ismeretlen fogalmakat. Mentsd meg Jézust a rablóktól! Jézus mondja: „Az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok.” A tanzániai zanaki törzsnél azonban csak a tolvajok zörgetnek, vagyis kopogtatnak. Náluk, ha valaki meg akar látogatni valakit, és be akar lépni hozzá, kiált egyet. Szerinted hogy lehetne lefordítani nekik ezt az igét úgy, hogy ne gondolják Jézusról, hogy lopni akar tőlük? Írd a vonalra! Mit jelent az életveszély? Az új-guineai folopa törzs tagjait mélyen érintette, amikor saját nyelvükön megértették, hogy Jézus az életét adta értük. Az ő nyelvükre lefordítva ez így hangzott: „Életveszélyben voltunk, de Jézus eljött, hogy üzletet kössön. Odaadta az életét helyettünk, hogy mi szabadok lehessünk.” A folopák ugyanis egyszer úgy mentették ki törzstestvéreiket az ellenség kezéből, hogy üzletet kötöttek velük. Kagylókat, bozótvágó késeket, textilt adta értük cserébe. Ezek voltak a legdrágább kincseik. Miután kifizették a váltságdíjat, a társaik szabadok lettek. Nem győztek csodálkozni, hogy Jézus a saját életét áldozta fel, értük! Milyen nagy szeretet! Ilyennel még nem találkoztak, mert egy folopa sem áldozná fel magát a másikért, hogy megmentse. Démonok miatt fürödni tilos! Sok indián tele van félelemmel, még az erős harcosok is. Félnek a gonosz szellemektől. Van olyan törzs, amelyben sosem fürödtek, mert féltek a folyó vízébe lépni. Azt hitték, ott laknak a gonosz szellemek. Fürdés helyett inkább disznózsírral kenték magukat. Amikor megismerték Istent és az ő szavát, megszabadultak a félelmektől, és már fürödni is mertek. Olyan ez, mint amikor félsz a sötétben, de ha felkapcsolod a villanyt, rájössz, hogy nincs is mitől félned. Amikor az emberek a saját nyelvükön olvassák a Bibliát, olyan mintha felkapcsolnák a villanyt. Világos lesz számukra, hogy Isten hatalmas, és nem kell...
Olvass továbbCikCakk 2015/03
Hamarosan itt a nyár, a nagy kalandozások ideje. Aki teheti, elindul, és bejárja a fél világot. Eljut távoli tájakra, messzi országokba. Érdekes népekkel és kultúrákkal ismerkedik meg. Mi is ezt tesszük: érdekes országokat, más világokat ismerünk meg. Kalandozunk bibliai tájakon, megismerjük Izsák és Izmael történetét, megtudjuk kik Ábrahám mai gyermekei. . A misszionáriusokkal távoli vidékekre utazunk, és azt is megtudhatjuk, hogyan fordítják le egy ismeretlen nyelvre a bibliát....
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások