Könyvajánló
Belle és Sébastien (Móra Kiadó, 2010) Akit vagy amit nem ismerünk, attól félünk. Biztosan te is éreztél már hasonlót. Ha valaki „kilóg” valamiért a többiek közül, máris furcsán néznek rá. Előfordul, hogy minden rosszat ráfognak. Még akkor is, ha nem csinált semmit. Csak éppen sötétebb a bőre. Vagy szőkébb a haja. Vagy szakadtabb a ruhája. A francia írónő, Cécile Aubry regénye 1985-ben jelent meg magyarul. A történet főhősei egy árva kisfiú és Belle, a magányosan kóborló hatalmas bernáthegyi kutya. Sébastient cigánypurdénak csúfolják a társai. A kisfiú ezért nem érzi jól magát a gyerekek között. Gyakran jár fel egyedül a hegyre. A kutya sorsa sokban hasonlít a fiúéhoz. A faluban élők félnek tőle, mert nem ismerik. Egyedül Sébastien nem fél Belle-től. Rokonléleknek érzi. Eleinte távolról figyeli csak a négylábút. Később egyre közelebb kerülnek egymáshoz. A falusiak egy nap hajtóvadászatot indítanak Belle ellen. A fiú elszökik otthonról, hogy figyelmeztesse barátját. Ám egy hatalmas lavina elsodorja… A regényből tavaly film is készült, amelyet Nicolas Vanier rendezett. A barátságról, a kitartásról, az önfeláldozásról és az erőről kap leckét a néző. És persze a felnőttek sokszor oly érthetetlen világa is elénk tárul… Ötven állat, amely megváltoztatta a történelmet (Kossuth Kiadó, 2014) Biztosan te is szereted az állatokat. Melyik a kedvenced? Az okos tekintetű lovak érdekelnek? Vagy a játékos, hízelkedő kiscicák? Netán a nálunk csak állatkertekben, vadasparkokban látható vadállatok? Az állatok és az ember útja nem választható szét. Ebben a könyvben olyan állatfajokkal ismerkedhetsz meg, amelyek különösen nagy hatással voltak az emberek életére. Kiderül, hogy melyik fajokkal alakítottak ki egészen közeli kapcsolatot az emberek, és miért. S hogy milyen állatok lettek vallási jelképekké. Vagy hogy különböző állatkísérletek miként segítették a tudomány és orvoslás fejlődését. Ragadozók – Mi, micsoda 114. (Tessloff Babilon Könyvkiadó, 2013) A legtöbb ragadozó állatot csak állatkertben figyelhetjük meg. Bár néha még ott sem. Ha nyáron, nagy melegben keressük fel mondjuk a veszprémi állatkertet, lehet, hogy csak alvó oroszlánokat látunk. Hevernek a hűvösben. Mozdulatlanok. A hím oroszlán például ilyenkor alig hasonlít az állatok királyához… A népszerű Mi micsoda sorozat új kiadványában a ragadozókkal ismerkedhetsz meg alaposabban. Megtudod, hogy miért csörög a csörgőkígyó. Hogyan ejti el zsákmányát a gyöngybagoly? Melyik csiga használ mérgezett nyilat a vadászat során? A kötet csupa érdekességet rejt. Kiderül például, hogy néha a csodaszép külső erőszakos állatot takar. Vagy hogy bizonyos fajok elektromos érzékelő szervek segítségével vadásznak. Sőt, van olyan jószág is, amely úgy tesz, mintha mérgező volna! Abban reménykedik, hogy így nem eszik meg… A természet tele van titkokkal! Fedezd fel! Legyen bátorságod közelebbről is szemügyre...
Olvass tovább...Játssz a természetben!
„Egy lexikon lapjai” Készítsünk kártyalapokat! Írjunk mindegyikre természetvédelemmel kapcsolatos kifejezéseket, például nemzeti parkok, védett állatokat és növények nevét, vegyszerhasználattal, energiatakarékossággal, szeméttárolással vagy szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatos szavakat. A játék kezdetén egy önként jelentkező hallótávolságon kívülre megy, a többiek pedig húznak egy kártyalapot. Miután visszajött az előbbi játékos, és a kör közepére állt, megkérdez valakit: „Mi van a lapodon?” Az illető mond egy példát vagy körülírást a kártyán szereplő fogalmának megfelelően. Ha a kérdezőnek nem sikerül ez alapján mindjárt kitalálnia a szót, még kétszer teheti fel másnak is a kérdést. Kakukktojás Ehhez a játékhoz is némi előkészület szükséges. Gyűjtsetek össze kisméretű, a természettől idegen, oda nem illő tárgyakat (például papírpohár, nylonzacskó, szívószál, műanyag virág, PET-palack), amelyeket a terepen a kinevezett játékvezető nem túl feltűnően elhelyez. A játékosoknak vagy csoportoknak két percük van arra, hogy minél több „kakukktojást” ismerjenek fel és gyűjtsenek össze. (Az esetleg meg nem talált, de a természetben szemétnek számító tárgyakat mutassa meg a játékvezető a végén! Semmiképp se hagyjátok ott őket!) Állatkerti séta Körben helyezkedjetek el! A kezdőjátékos ezzel a mondattal indít: − Állatkertben jártam, állathangot hallottam… A mondatot kiegészíti valamilyen állathanggal, például: „Grrrr!”, s utánozza is az oroszlán hangját. A mellette ülő újrakezdi a versikét, de hozzátesz egy másik állathangot is, például: − Állatkertben jártam, állathangot hallottam: „Grrrr! Mek-mek!” Mire körbeér a játék, sokféle állathangot hallotok, így a memóriátokat is próbára tehetitek. Aki elsőként indította a szóláncot, ismételje meg elölről a teljes sort, hiszen kezdéskor ő volt a legkönnyebb helyzetben! Ha valaki elakad vagy sorrendet téveszt, zálogot ad! Rejtelmes séta Ezt a játékot kirándulások, erdei séták alkalmával, de egy parkban is játszhatjátok. Ahányan részt vesztek benne, annyi „gyűjtőkártyát” készítsetek el előre! A kártyákra egy-egy tulajdonságot írjatok, például: sárga, barna, folyékony, kemény, csillámos stb! Fontos, hogy ezek a jellemzők a természetben megtalálhatóak legyenek. A kártyákat a játék kezdetén keverjétek össze, és minden játékos vagy csoport húzzon belőlük. A gyűjtőszavakat titokban kell tartani a többiek előtt! A feladat az, hogy fedezzetek fel a séta során minél több olyan természeti jelenséget, amelyet az adott tulajdonság jellemez, és felsorolásszerűen rögzítsétek őket a gyűjtőkártyára! A séta befejeztével üljetek körbe! Olvassa fel mindenki (vagy minden csoport), hogy mi mindent gyűjtött össze! Például: 1. Most ősszel ilyenek a falevelek. 2. Ilyen színűnek látjuk a napsugarat. A gyűjtőszót azonban (amely az előbbi példákban a sárga lenne) nem szabad elárulni, hanem a többieknek kell kitalálniuk. (Mondani sem kell, ugye, hogy a természetes környezetben ne tegyetek kárt: ne tépjetek le semmit, ne gázoljatok le...
Olvass tovább...Hulladék vagy szemét? – Mi mindenre jó a tojáshéj?
Ha különböző színűre festett tojáshéjakat gyűjtesz össze, aztán megmosod, megszárítod, majd apróra töröd őket, remek mozaikkészleted lesz, ráadásul ingyen! Fantasztikus képeket készíthetsz a darabkákból; nem kell hozzá más, csak egy kis folyékony ragasztó meg kartonpapír – például egy régi naptárad hátuljáról! Töltsd meg egy tojáshéj felét földdel, szórd meg fűmaggal, rajzolj a tojásra szemet, szájat, és máris rád mosolyog „Hajas János”! Figyeld a fejlődését a következő napokban! Ha fűmag helyett zsázsát vagy metélőhagymát vetsz, a hajtásokat még a reggeli vajas kenyeredre is rárakhatod. (Tojáshéj helyett PET-palack levágott aljából is elkészítheted ezt a kis figurát.) Végül pedig, ha van a kertetekben levendula, rózsa, harangvirág, cickafark, időnként meglepheted őket is egy-két jól összetört tojáshéjjal. Hálásak lesznek a...
Olvass tovább...Hét szuper nap
Hunyd be a szemed! Jó szorosan. De ne kukucskálj! Legjobb, ha a tenyereddel is eltakarod. Mit látsz? Semmit? Hát, nem egészen. Először a sötétet látod. Aztán, ha vársz egy kicsit, villódzni kezd valami. Valamikor réges-régen, a világ kezdetén sokkal sötétebb volt ennél. Sőt, még a sötétnél is sötétebb. Tényleg nem lehetett látni semmit. De akkoriban még nem nézelődött senki sehová. Mert nem volt még semmi és senki Istenen kívül. Csak a nagyon sötét. Akkor megszólalt Isten: – Legyen világos! Képzeld! Világos lett azonnal! Mert Istennek úgy engedelmeskedik a sötét és világos, mint neked a lámpa. Ha felkapcsolod a villanyt, világos lesz rögtön a legsötétebb szobában is. De Istennek nem kellett lámpa meg izzó, még kapcsoló sem. Csak szólt, és világos lett. Mit gondolsz, minek nevezte Isten a világost? Nappalnak. És a sötétet? Éjszakának. Így lett nappal és éjszaka. Így lett este és reggel. Hopp… már el is telt a világ legelső napja. Jó volt a nappal, és jó volt az éjszaka is. De Isten úgy gondolta, csak kellene még valami… „Ó persze! Legyen ég és föld! És legyen tenger meg folyó, és persze legyenek nagy szárazföldek is!” – gondolta Isten. „De ne siessünk” – gondolta tovább. – Legyen ég, és legyen a föld alatta – mondta Isten. Ezzel telt el a világ második napja. Volt már föld, de még nem látszott belőle semmi. Mindent víz borított. Akkor azt mondta Isten: – Gyűljenek egy helyre a vizek! Az lesz a tenger. Legyen a többi száraz. Az lesz a föld. És látta Isten, milyen jó hely ez a föld. Kedvet kapott hát a munkához. – Növesszen a föld növényeket! – mondta. Nőttek a füvek, a virágok. Vadbúza, ibolya, százszorszép. Nőttek a fák is. Gesztenye, fenyő, pálma. Mandula, körte, alma. És még annyi virág meg gyümölcs, hogy föl se tudnám sorolni. Az is, ami a te kedvenced. Mikor este lett, Isten azt gondolta, hogy jól telt el ez a harmadik nap is. Sokat dolgozott, mégsem aludt el. Ő nem szokott aludni. Nézte az eget. Sötét volt. „Lehetnének világító testek az égen – gondolta. – Olyanok, amik éjszaka világítanak. Jó sok kellene belőlük, mert éjszaka sötét van. Nappalra meg kellene egy jó nagy. Hogy melegítsen és világítson.” Másnap Isten szólt, és meglettek a világító testek az égen. Éjszakára sok kicsi csillag, s egy nagyobb, a Hold. Nappalra egy még nagyobb, fényesebb, a Nap. Egyik szebben ragyogott, mint a másik! „De jó – gondolta Isten. – Még a jónál is jobb.” Így telt el a negyedik nap. De ne hidd, hogy megelégedett ennyivel. Mert mit ér a víz, ha nincsenek benne állatok? Csigák, kagylók, halak. És az égbolt, ha nem repülhetik be a madarak? Sasok, fecskék, gólyák. Meg persze kolibrik, pintyek, verebek is. Isten szólt, és jöttek az állatok. Megtelt velük a tenger és a levegőég az ötödik napon. Ha egyszer elkezdte, másnap folytatta is. Szólt Isten, és jöttek tovább az állatok, benépesítették a szárazföldet. Macik, zebrák, oroszlánok, mókusok. Kicsik és nagyok. Olyan kicsik is, hogy ki se látszottak a fűből. Mint egy szöcske vagy egy bolha. Teremtett Isten magas állatokat is, hogy nyugodtan tudjanak legelészni a fák koronái között. Fürgéket is, amik úgy szökellnek, hogy huss! Észre se veszed, hogy itt voltak. Lassú állatot is, ami arra is lusta, hogy átmásszon egyik fáról a másikra. Teremtett vicces állatokat és szomorú állatokat. Foltosakat és...
Olvass tovább...CikCakk 2014/03 – Lapozz bele!
Vigyázz rá! Ugye téged is figyelmeztettek már így, amikor egy értékes, törékeny tárgyat adtak a kezedbe? Isten is valami törékeny és értékes dolgot bízott ránk: az egész Földet, és mindent, ami rajta van. A CikCakk magazin májusi lapszámából azonban nemcsak azt tudhatod meg, hogyan teremtette Isten a világot, hanem azt is, hogyan vigyázz rá. Ha kíváncsi vagy, hogy milyen különleges állatok élnek itthon, hogy melyek a Föld veszélyeztetett állatai, vagy éppen arra, hogy te milyen állathoz hasonlítasz a leginkább, akkor lapozd fel a májusi számot! Megtudhatod azt is, hogyan vigyázhatunk egymásra, s persze rengeteg játékkal is...
Olvass tovább...2014/02-es lapszám – megfejtések
12-13. oldal 14-15. oldal 1. „Hozsánna! Áldott, aki jön az Úrnak nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!” (Márk 11,9-10) 2. A)1. B)3. C)3. 3. A 11 tanítvány. 4. A kép a Golgotát ábrázolja. Festője Munkácsy Mihály 5. Cirénei Simon 6. 26-27. oldal Mijjirevaló – mellény; röpike – ing; párta – fejdísz 28-29. oldal Melyik virágnév rövidítéséből karikáztál be a legtöbbet? K = Kamilla, L = Liliom, P = Pipacs, H = Hóvirág A B C D 1. K L P H 2. H P L K 3. L H P K 4. P K H L 5. H L K P 6. K P L H 7. L K H P 8. P H K L 9. K P H L 10. H K L P 11. L P H K 12. P L K H 30-31. oldal Ki ő? Petőfi Sándor Apróhirdetés (sorrendben): János vitéz, Lúdas Matyi, A didergő király Verselő: 1. Veöres Sándor: A galagonya 2. József Attila: Altató 3. Móra Ferenc: A csókai...
Olvass tovább...Pászka recept
Alapanyagok: – fél kg liszt – kb. 2,5 dl víz – csipetnyi só A lisztet elkeverem a sóval. A vízzel együtt gyúrható, nem ragacsos, de nem is túl kemény tésztát gyúrok. Pingponglabda méretű gombócokat formázok, ezeket vékonyra nyújtom, villával megszurkálom. Forró, száraz serpenyőben vagy szabad tűzön felforrósított vaslapon pár perc alatt foltosra sütöm.
Olvass tovább...Nálunk ez így szokás
Hurrá, ünnep! Nemcsak a te életedben, hanem mindenhol és minden korban fontosak voltak az ünnepek. Már az ókori világban is különböző ünnepélyekkel koronázták meg a nyertes csatákat, és új épületek emelkedtek egy-egy esemény emlékére. De tudod, milyen szokások alakultak ki Magyarországon – például a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódva? Virágvasárnapon (húsvét vasárnap előtt egy héttel) volt a KISZEHAJTÁS. A „kisze” egy menyecskének öltöztetett szalmabábu, amelyet a helyiek együtt készítettek el. A bábu néhány helyen az abban az évben férjhez ment menyecske ruháját kapta. De akadt olyan település is, ahol a legócskább, legcsúnyább darabok kerültek rá. Néhol úgy tartották, hogy az a hajadon, aki elsőnek emeli fel, még abban az évben férjhez fog menni. A kiszét aztán énekszóval vitték végig a falun a lányok. Ott aztán szertartásosan vízbe dobták vagy elégették. Ha vízbe dobták, előtte levetkőztették, szétszedték. Ha elégették, akkor a tüzet körültáncolták. A bábuval a telet, a böjtöt, a betegséget jelenítették meg, megsemmisítésével azt fejezték ki, hogy mindennek vége van. Húsvét hétfőn még ma is megannyi településen útra kelnek a fiúk, és meglocsolják a lányokat, asszonyokat. Valamikor VÍZBEVETŐ, VÍZBEHÁNYÓ HÉTFŐNEK nevezték a napot, ami utal a locsolás egykori módjára. Régen még az is előfordult, hogy erőszakkal hurcolták a lányokat a kúthoz, vályúhoz, és ott vödörszám hordták rájuk a vizet. (A locsolóversike és az illatos vízzel, kölnivel való locsolás újabb keletű szokás falun és városon egyaránt.) A locsolásnak akkoriban helyileg kialakított szokásai voltak. Például az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények. Ez volt a tojáshajtás, amikor lányos házanként nyolc–tíz tojást szedtek össze. Annál a háznál, ahová előre „bejelentkeztek”, szalonnát is kaptak, ott a tojást rántotta formájában helyben megették. A tojáshéjat pedig annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamiért haragudtak. A szokás lényege nem a köszöntő, hanem maga a locsolás volt. Általában lányos házhoz mentek locsolni a legények, de előfordult, hogy fiatalasszonyhoz is eljutottak. A jutalom mindenhol (az étellel-itallal kínáláson felül) a piros vagy hímes tojás volt. Festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak. Leggyakrabban hagymalével festettek, de a vadalmafa héjából sárga, a bürökből zöld, a lencse levéből pedig kék színt is nyerhettek. A húvéti ünnepkör zárónapja a FEHÉRVASÁRNAP. Ekkor volt szokás − elsősorban Zala és Somogy megyében, de a moldvai magyaroknál is − a szertartásos barátságkötés, a komálás vagy mátkálás. Ilyenkor komatálat adtak az emberek egymásnak, amelyen többnyire hímes vagy piros tojás, sütemény, gyümölcs és bor volt. Ezt általában nagyobb lányok küldték el a kisebbekkel a választott barátnőjükhöz, verssel beköszönve. Ha elfogadták a kapott ajándékokat, hasonlót adtak helyette. A szertartás mások szeme láttára történt, és innentől kezdve mindenki tudta, hogy egész életre szóló barátságot fogadtak. A húsvéti ünnepkör gazdag hagyományából mára megmaradt a húsvéti locsolás, a hímes tojás, valamint az ajándékozás szokása. Ma is népszerűek a jellegzetes húsvéti ételek, a sonka és a főtt tojás. Néhol még a húsvéti bálozás és a húsvéti rokonlátogatás sem merült...
Olvass tovább...A barátom és én pályázat – Galéria
Köszönjük a rengeteg gyönyörű rajzot, amit kaptunk tőletek.E pályázatunkban Balogh Johannát, Csontos Annát, Bátai Fanni Flórát, Péteri-Takáts Bertalant és Makó Boglárkát jutalmazzuk kétórás bringóhintózással. Irány a Margit-sziget! Bátay Fanni Flóra Boros Klaudia Péteri-Takáts Bertalan Makó Boglárka Makra Mandula Balogh Johanna Magyar Noémi Csontos...
Olvass tovább...Húsvét Jézus korában
A zsidó hagyomány húsvétja a páska ünnep. Ez eredetileg hasonlított a mi aratási hálaadásunkhoz: első kéve ünnepének is szokták nevezni. Még fontosabb azonban, hogy ekkor emlékeznek a zsidók arra, hogy az egyiptomi rabszolgaságból Isten segítségével kimenekültek. Hogyan ünnepelték ezt Jézus korában (és ma is)? Először is kitakarítanak minden tisztátalan és romlandó dolgot a házból, így a kovászos kenyeret is. (Régen nem élesztővel, hanem kovásszal kelesztették a kenyeret.) A páska ünnepe a széder estével kezdődik. Ezen az estén minden család egy hibátlan, egészséges, hímnemű bárányt vágat le a templomnál, és ezt roston vagy kemencében megsütve tálalja fel. Mivel a vacsorán a menekülést idézik fel, ezért sietve esznek, úti ruhában. Ezután hét napon át csak kovásztalan kenyeret, vagyis páskát fogyasztanak. A szédertálra a következő dolgok kerülnek: Három kovásztalan kenyér (páska), egy kemény tojás, egy darab parázson sült csontos hús, reszelt torma vagy fejes saláta. A kárpász nem más, mint egy fej hagyma vagy főtt krumpli, esetleg retek, petrezselyemgyökér. A chároszet pedig reszelt dió, alma és körte keveréke egy csepp borral leöntve. A páskavacsora szertartásának rendjét, énekeit a Haggádában írták le, hogy minden nemzedék elolvashassa. Ezen a vacsorán fontos szerepet kapnak a gyerekek. A vacsora kezdetén a legkisebb fiú felteszi a kérdést az apának: „Miben különbözik ez a nap az összes többitől?” Az apa pedig elmeséli neki és a többieknek az egyiptomi kivonulás történetét. A vacsorát is úgy szervezték meg, hogy a gyerekek tanulhassanak belőle.Először imádkoznak, áldást kérnek a kehely borra (vagy mustra, szőlőlére), majd isznak belőle. Az Egyiptomban átélt nyomorúságot jelképezi a saláta, torma és hagyma. A zöldségeket sós vízbe mártják, úgy fogyasztják el. Ez a könnyekre emlékeztet, amelyeket Izrael fiai sírtak a rabszolgaság idején. A reszelt dió és alma keverékének színe hasonlít az agyaghoz. Ez az egyiptomi agyagtéglákra utal, mert a rabszolgáknak ezt kellett készíteniük az egyiptomi piramisokhoz. Ám Izrael nem maradt rabszolgaságban, mert Isten kiszabadította népét. Mivel sietve kellett menekülniük, így nem kelhetett meg a kenyerük sem. Ezért fogyasztanak ilyenkor kovásztalan kenyeret. A sült hús pedig az áldozati bárányra emlékezteti őket. Az új életük kezdetét a tojás jelzi. Mi jelent az áldozati bárány? A magyar nyelvben az áldozat azt jelenti, hogy valamilyen célért lemondunk az értékeink, pénzünk, időnk egy részéről. De régen (az ószövetségi időkben) Isten népe állatot vagy gabonát is adott az Úrnak, hogy kifejezze felé a tiszteletét, háláját, vagy hogy bocsánatot kérjen a bűneire. A Biblia szerint Jézus olyan, mint az áldozati bárány: ő, aki Isten Fia, annyira szeretett minket, hogy meghalt helyettünk, a mi bűneink miatt. Ha hiszünk benne, minket is elkerül a halál: örök életünk lehet Istennel, a...
Olvass tovább...
Legutóbbi hozzászólások