Csendes éj
Részletek Vicki Howie gyermekkönyvéből Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Oberndorf nevű kis falu egy zúgó folyó partján, a hazánkkal szomszédos Ausztriában. Abban a faluban állt Szent Miklós temploma, a templomban pedig egy népes egércsalád éldegélt egy poros egérlyukban. Ezek az egerek szörnyen neveletlenek voltak. De ami ennél is rosszabb, mindent összerágtak! Jókora lyukak tátongtak a terítőkön és a szőnyegeken, egyszóval: MINDENÜTT! Ám amikor Franz Gruber, a templom orgonistája és kórusvezetője játszani kezdett az orgonán, a kisegerek félelmükben hanyatt-homlok menekültek vissza az egérlyukba. Az orgona hangja olyan volt csöppnyi füleiknek, akár a mennydörgés, így végül elhatározták, hogy széjjelrágják az öreg orgonát. A karácsony előtti napokban a próbán a kórus felsorakozott, és várta, hogy Franz atya játszani kezdjen… De jaj, mi ez? Egyetlen épkézláb hang sem jött ki az orgona torkán. Csak köhögött és krákogott, majd végül teljesen elnémult. Azok a semmirekellő egerek tönkretették! Franz kesergett, az egerek ünnepeltek. – Mihez kezdjünk orgona nélkül? – kérdezte csaknem sírva az egyik fiú a kórusból. – Kíséret nélkül nem tudjuk elénekelni a karácsonyi dalunkat. – Joseph atya! – szólította meg a papot egy kislány. – Talán írhatnál nekünk egy dalt ma estére. Mi énekelnénk, te pedig gitáron kísérnél minket! Ám Joseph atya a fejét rázta. – Nem lehet, hogy csak egy ócska gitár szóljon karácsonykor. Sajnálom, gyerekek, de idén elmarad a közös éneklés. A kórus tagjai csalódottan hazaindultak. Már egyikük sem dalolt, és egyikük sem nevetett. A kisegerek némán figyelték őket. Hamarosan a templom ismét elcsendesedett, de az egereknek nem volt kedvük játszani. Bárcsak ne tették volna tönkre mindenki karácsonyát! A karácsonyfa előtt betlehem állt. Az egérkék közelebb merészkedtek, hogy szemügyre vehessék. Mária és József volt középen. Mellettük jászol, melyben békésen aludt a kis Jézus. Joseph atya egyszer csak a zsebébe nyúlt, elővett egy darab papírt, és felolvasott egy verset, amit ő maga írt. „Csendes éj, szentséges éj…” Az egérkék a fülüket hegyezték. Úgy hangzott, mintha Joseph atya altatót dúdolna a kis Jézusnak. – Mi lenne, ha… – motyogta magában. Aztán biccentett a fejével, maga köré kanyarította a köpenyét, és sietve a szomszéd faluba indult, Franz Gruber házához. A harangzúgás éjféli istentiszteletre hívta a falubelieket. A padsorok megteltek, és az emberek várták, hogy felcsendüljön a szokásos ünnepi muzsika. A templom egerei szégyenkezve sütötték le a szemüket, amikor Joseph atya elmondta a híveknek, hogy délután valami történt az orgonával. – Nem tudtam, mitévő legyek – magyarázta –, de amikor a jászolra néztem, eszembe jutott, hogy Isten Fia egy rongyos istállóban született. Neki az egyszerű ajándékok is tetszenek, ha szívből adjuk. Így aztán Franzzal írtunk egy egyszerű kis éneket. „Csendes éj” a címe. Fogadjátok szeretettel! Joseph atya a húrok közé csapott, és Franzzal együtt énekelni kezdtek: Csendes éj! Szentséges éj! Mindenek nyugta mély; Nincs más fenn, csak a szent szülepár, Drága kisdedük álmainál, Szent Fiú, aludjál, „Szent Fiú aludjál!” – ismételték vidáman a kórus tagjai. A gyülekezet áhítattal hallgatta a vadonatúj éneket. Senki sem vette észre, hogy ezalatt a karácsonyfa tövében békésen szendergett egy népes egércsalád....
Olvass továbbKarácsonyi énekszó
Talán még a nagypapád is emlékszik rá, hogy gyermekkorában adventben vagy karácsony vigíliáján (december 24-én) a gyerekek házról házra jártak, és karácsonyi énekeket énekeltek. Engedélykérés után az ablak alatt vagy a házban adtak elő egy vagy több éneket. A „Csordapásztorok”, a „Mennyből az angyal” vagy a „Pásztorok, keljünk fel” kezdetű dalt lehet, hogy te is ismered. Ezek az énekeket már több száz évvel ezelőtt is énekelték! Az éneklés és a köszöntő után a gyerekek ajándékot kaptak, többnyire valamilyen élelmet. Én kicsike vagyok, A fogaim nagyok, Megtöröm a diót, Csak sokat adjatok! Ó, ó, ó, háromesztendős tokjó, vöröshagyma, egy kis só a bográcsban volna jó, ó, ó, ó! I, i, i, a kalács mindennapi. Hogyha adna valaki, úgy lehetne jóllakni, i, i, i. A, a, a, kolbász ide, szalonna! Pásztoroknak jó volna, gazdasszony ha adna, jó...
Olvass továbbNyisd ki a füled!
Kakukk az erdőben Egy önként jelentkezőnek kössétek be a szemét, és álljon középre. A többiek helyezkedjenek el körülötte egy laza, de nem túl tág körben, előrenyújtott karral. Ha a középen álló „madarász” megfogja valakinek a kezét, akkor az illető háromszor mondja, hogy „kakukk!”. Ha a madarász kitalálta, ki volt a kakukk, cserélnek, ha nem, még kétszer próbálkozhat. Nehezíthető, ha kakukk helyett egy zümmögő méhecskét kell megfognia a középen álló méhésznek. Pletyka Üljetek körbe! Az első játékos találjon ki egy jó hosszú, kacifántos mondatot. Például: A Kilimandzsárón hat orángután épített magának házat olyan bután, hogy nem volt rajta se ajtó, se ablak. Az első játékos a második fülébe súgja a mondatot egyszer. Visszakérdezni, a mondatot megismételni nem lehet. A második játékos továbbadja, amit hallott, akkor is, ha értelmetlen. Pl: A nincsi macskák és hat orángután stb. Így súgják tovább a mondatot, amíg véget nem ér a kör. Az utolsó hangosan elmondja, mit hallott. Csengettyűtotó Készítsetek az asztalra egy fém teáskanalat és különféle kisebb edényeket: zománcos bögrét, vastag üvegpoharat, fém szedőkanalat, porcelántányért, palackot. Körülbelül hatféle eszközre lesz szükség. Írjátok fel egy lapra, mik vannak az asztalon. Álljatok az asztal köré, és a kiskanállal ütögessétek meg a „hangforrásokat”, hogy megbarátkozzatok a keletkezett „zenével.” Kössétek be valakinek a szemét. Másvalaki tetszés szerint megszólaltatja a „csengettyűket”. A bekötött szemű fülel, majd tippel, hogy minek a hangját hallotta. A papírlapon jegyzitek a helyes tippeket. Azután valaki más találgathat. Az asztalon lévő tárgyak helyét is szabad változtatni. (Tipp: másféle hangot lehet kicsalni a hétköznapi „hangszerekből”, ha az edényekben víz van. Próbáljátok ki!) Mit főzött ma Sári néni? Egy gyerek álljon be a sarokba, a többiekkel háttal. Kérdezze meg: „Mit főzött ma Sári néni?” A játékvezető rámutat valakire, aki elváltoztatott hangon egy étel nevét kiáltja. A sarokban álló gyermeknek el kell találnia, kinek a hangját halotta. Csendkirály Egyikőtök üljön le a terem közepére egy székre. Ő lesz a Csendkirály. Kössétek be a szemét. Az a cél, hogy lassan mozogva valaki olyan közel jusson a Csendkirályhoz, hogy meg tudja érinteni. Ám a Csendkirály fülel, és ha valahonnan mozgást hall, akkor kinyújtott karral abba az irányba mutat, és „lő”. Akit kilőttek, leül. A játék addig folytatódik, amíg valaki „életben van”, illetve amíg valaki megérinti a Csendkirályt. Ha ez sikerült, akkor ő lehet a következő...
Olvass továbbMegjelent az októberi CikCakk!
Bátorságpróba Lapszámunkban olyan hősökkel ismerkedhetsz meg, akiknek soha nem szállt inukba a bátorságuk! Volt, aki a fél világgal szembeszállt Isten igazságáért, vagy egy egész hadsereggel egy zsebkendőnyi lencseföldért. Mások a legmagasabb hegyeket vagy a dzsungel mélyét hódították meg. Ha végigolvasod a lapunkat, kiderül, hogy nem csak a „nagy” dolgokhoz kell bátorság.
Olvass továbbA Harlem szuperhőse
Jaj, ez a Walter! Megőrjít ezekkel a dinókkal! Mert miért lenne bátorság az, hogy te vagy a legnagyobb meg a legveszélyesebb? Úgy könnyű hősnek lenni! Engem a dinóknál sokkal jobban érdekelnek az emberek. Főleg azok, aki igazán bátrak voltak. Annyira bátrak, mint a szuperhősök. Az igazi hősök sokkal többen vannak, mint hinnéd. És sokkal hétköznapibb emberek, mint gondolnád. Olyanok, mint te vagy én. Nem tudnak repülni, nincs lézerkardjuk, és az óceánokat sem képesek átúszni a fénysebességnél gyorsabban. Hogy akkor miért hősök? Mindjárt elmagyarázom. A Harlem New York egyik negyede, ahol jobbára szegény, fekete családok élnek. Az én egyik kedvenc hősöm egy valódi igazságosztó! Tudom, hihetetlen, de sajnos igaz: néhány évtizeddel ezelőtt az Amerikai Egyesült Államokban a fehér és a fekete bőrű embereknek más-más jogaik voltak. Ami a fehér embernek szabad volt, azt a fekete ember nem tehette meg. A fekete bőrűeknek külön kellett ülniük a buszon, nem ülhettek a fehérek mellé, és volt olyan étterem vagy kávézó, ahol fekete embereket nem szolgáltak ki. Igen, ne is mondd, ez szörnyen csúnya dolog volt. Aztán jött dr. Martin Luther King, prédikátor és polgárjogi aktivista, a béke és egyetértés hírnöke, aki a rosszat jóvá tette. I have a dream Van egy álmod? Igen? Micsoda? Szeretnél egy helikoptert jól telerakva Túró Rudival? Olyat én is nagyon szeretnék… Dr. Martin Luther Kingnek is volt egy álma. Egyik híres beszédében elárulta: „I have a dream” – mondta, ami azt jelenti: van egy álmom. Az volt az álma, hogy a fekete gyerekeknek ugyanolyan jogaik legyenek, mint a fehéreknek. Úgy gondolta, hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett. Téged, a barátaidat, azokat, akiknek más színű a bőre, vagy más országban, más világtájon élnek. Mindenkit. Még azt is, akit nem szeretsz. Az is Martin Luther King álmai közé tartozott, hogy az embereket a jellemük, és ne a bőrszínük alapján ítéljék meg. Hogy az álmát megvalósítsa, gyűléseket szervezett, tiltakozott, beszédeket tartott, felszólalt a fekete embereket ért igazságtalanságok ellen. Éjjel-nappal fáradhatatlanul azért dolgozott, hogy bőrszíntől függetlenül mindenki szabad legyen Amerikában. A célját el is érte, ma már mindenkit egyenlő jog illet meg az Amerikai Egyesült Államokban. Martin Luther King, akit a munkájáért harmincöt éves korában Nobel-békedíjjal jutalmaztak, 1968-ban merénylet áldozata lett. A szállodán, ahol megölték, egy márványtábla őrzi az emlékét....
Olvass továbbGyőzelem emberhátrányból
Mi az a nagy csillogás-villogás, ami a porfelhőből előtűnik? A napfényben a sok rézsisak, rézpáncél, a dárdák vashegye csillog. A kardok is csillognának, ha a nem fedné be őket az út pora. De bizony befedi. Akkoriban ugyanis nem volt aszfaltozott út. De még kővel kirakott út sem igazán! Poros utakon vagy akár árkon-bokron, erdőn-mezőn át vonultak a katonák. A csillogó-villogó fegyverekkel, páncélokkal felszerelt filiszteus sereg is. A filiszteusok a zsidók ellenségei voltak. A tenger felől érkeztek új hazát keresve, és a tengerparton telepedtek meg. Öt nagy városuk volt, onnan portyáztak a környéken. A városok szövetségben álltak egymással, így még nagyobb sereget tudtak kiállítani, ha kellett. Ráadásul félelmetes, vasból készült fegyvereik és lovaik, harci kocsijaik is voltak. A zsidók viszont nem értettek a vas megmunkáláshoz, lóval, harci járművekkel sem rendelkeztek. A filiszteusok támadásától tehát mindenki rettegett akkoriban. Nem csak az egyszerű földművesek ám! Hanem néha bizony még a hadseregek is. Hiszen jó minőségű vasfegyverek, kardok, dárdák nélkül hogyan szálltak volna harcba ellenük? Menekült hát mindenki, amikor a filiszteusok jöttek, átgázolva mindenen! Letapostak mindent, ami elébük került. Ez történt Lehi városánál is. Pedig Lehi mellett volt az Állcsont-magaslat. Ez az erős Sámson egyik hőstettéről kapta a nevét. Sámson körülbelül kétszáz évvel korábban itt győzött le ezer filiszteust. De nem ám karddal, dárdával vagy lándzsával! Hanem egy szamár állkapcsával. Innen kapta a hely a nevét is. Ez talán bátorságot adhatott volna a zsidóknak… De ellenség közeledett. Mindenki menekült. Csak egy ember áll szilárdan egy lencseföld közepén. Nem mozdul. Meg se rezdül. Mintha azt mondaná: „Eddig és ne tovább! Nem adom a hazám földjét! Még ezt a lencseföldet sem!” Vajon ki lehet ez a magányos hős? Hiszen ez nem más, mint Sammá! Dávid király híres vitéze. Nem csoda, hogy mozdulatlan, sok csatát kiállt már. De akkor is! Ez őrültség! Sammá egyedül van, vele szemben pedig az egész filiszteus hadsereg. Ez nem egyszerű emberelőny. Ez legalább ezerszeres túlerő! A filiszteus sereg egy pillanatra megtorpan. De csak egy pillanatra. Azután menetelnek tovább. Mi nekik egy szem magányos izraeli! Majd elszalad vagy meghal ő is, mint a többiek. De Sammá nem szaladt el. Meg sem moccant. Bátran szembenézett velük. És azután meglendítette a fegyverét! Elesett az első filiszteus. Aztán a második, a harmadik, a negyedik, a tizedik… A sereg eleje megkavarodott. Egyre nagyobb lett a zűrzavar. Sammá csak vágta a filiszteusokat. Nem menekült, hanem küzdött. A sereg vége nem értette, mi az a torlódás ott elöl. Sammá csak harcolt a filiszteusok ellen. Egyre több lett a legyőzött katona. Egyre nagyobb lett a zavar a filiszteusok között. Most már megijedtek. Most már féltek. Odalett a bátorságuk. Odalett a büszkeségük. Semmi mást nem szerettek volna, csak életben maradni. Sammá pedig állt a lencseföldön, szilárdan. Mert Isten erejével volt bátorsága szembeszállni a túlerővel is! Isten igéje: Légy igen bátor és erős! Józsué...
Olvass tovább
Legutóbbi hozzászólások