Játsszunk együtt!
Parolázol velem? (Parola: kézfogás) Legyen minden játékosnál egy fehér lap és egy filctoll! Helyezze mindenki a jobb kezét a papírra, és rajzolja körül a csuklóig! A papírtenyérbe írjatok három olyan tulajdonságot, ami jellemző rátok! Azután szedjétek össze a munkákat, és egy kendővel takarjátok le őket! Mindenki húzzon magának egy „parolát”, és olvassa el, mi van a tenyérbe írva. Próbáljátok meg kitalálni, kié lehet a parola! De csitt! Ne áruljátok el, hanem írjatok a jellemzők alá az illetőnek egy új évi jókívánságot! Ha mindenki kész, és a parolákat visszakapták a tulajdonosok: a jókívánságból próbálják meg kitalálni, ki volt az üzenet küldője! Az elveszett keszkenő (Keszkenő: a zsebkendő régies neve) Ez egy régi népi játék. Még a nagymamáink játszották libapásztorolás közben, de zárt térben is működik. Akkor igazán szórakoztató, ha nyolcan-tízen játsszátok. Mindenki körbeáll. A kör közepén van „Laci betyár”, akinek bekötitek a szemét. A többiek ezt a versikét skandálják: „Laci betyár Somogyvárba’ betenyerelt a lekvárba. Nincsen neki keszkenője, hogy a lekvárt letörölje.” Amíg a rigmus szól, a középen álló lassan forogni kezd. Amikor csönd lesz, mindenki előre nyújtja a kezét, mintha zsebkendőt – avagy keszkenőt − kínálna egy társának. A középen álló megfogja valakinek a kezét, és felteszi a kérdést: – Adsz egy keszkenőt/zsebkendőt? A válasz kétféle lehet. Az egyik: „Nem adok.” Ez esetben Laci betyárnak másnál kell próbálkoznia. (De a játékban csak két visszautasítási lehetőség van!) Ha a válasz: „Adok szívesen!”, akkor Laci betyárnak ki kell találnia, kitől kapja a keszkenőt. Nem lesz könnyű dolga, mert a válaszadónak el kell változtatnia a hangját. Ha a kör közepén álló mégis felismeri az elváltoztatott hangot felismeri, akkor cserélnek, és a válaszadó lesz a „Laci betyár”. Ha nem sikerült felismerni a hangot, újabb próba lehetséges. Fogadj be! Akiket valamiért ártatlanul üldöznek, zaklatnak, gyakran útra kelnek, hogy egy másik országban biztonságot találjanak. Megérkezve fáradtak, elcsigázottak, és nem ismerik eléggé jól az adott ország nyelvét. Mégis kérniük kell valahogy. Erről a helyzetről szól ez a játék. Válasszatok ki két „menekültet”. Ők menjenek hallótávolságon kívül, és egyezzenek meg abban, hogy milyen kívánságot próbálnak a „befogadók” elé tárni. (Például: Három napja gyalogolunk, elszakadt a cipőnk, és szomjasak vagyunk.) Abban is állapodjanak meg, hogy körülbelül milyen gesztusokkal, mozdulatsorokkal fogják megjeleníteni ezt. Majd visszajönnek, és pantomimszerűen eljátsszák a kérésüket. A „házigazdák” figyelik a mozdulatokat, megpróbálják kitalálni, mit kérnek az idegenek. Aki a legközelebb jár a megoldáshoz, az lesz a „menekült” a következő körben egy társával. Művészi alkotótábor A játékhoz mindenkinek szüksége lesz egy színes meséskönyvre vagy valamilyen színes újság egy lapjára, illetve üres papírra és színes ceruzára vagy zsírkrétára. Minden játékos párt alkot; a párok tagjai egymásnak háttal foglalnak helyet. Egyikük maga elé helyezi az üres lapot, keze ügyébe teszi a színező és rajzoló kellékeit is. A másik a színes kiadvány egy oldalát szemlélve, utasításokat ad a társának, hogy mit rajzoljon. Például: „A jobb felső sarokban egy szárnyát kiterjesztő sas repül.” Tíz perc áll rendelkezésre a munkára. Ha elkészült a mű, vessék össze az eredetivel. Majd szerepcsere következik. Végül érdemes kiállítást rögtönözni az alkotásokból − az eredeti képeket melléjük helyezve. Jót lehet derülni az összehasonlításkor − de tilos gúnyolódni, más munkájába belejavítani! A művészi szabadság jegyében el kell fogadni mindenki munkáját,...
Olvass tovább...Minden gyermeknek szüksége van családra
A világon mégis sok olyan kisfiú és kislány él, akiknek sajnos ez nem adatik meg. Valamilyen oknál fogva nincs családjuk… Csak Magyarországon több ezer gyermek él a vér szerinti szülei nélkül. Állami intézetekben nevelődnek – de vannak, akik nevelő vagy örökbefogadó családokban nőnek fel. Istennek nagyon fontosak ezek a gyerekek, és fontos számára a család. Jézus is családban nőtt fel Amikor Isten elküldte Fiát, az Úr Jézust, őt is családba helyezte. Egy földi nevelőapát rendelt mellé, Józsefet, aki ugyanúgy szerette a gyermek Jézust, mint a saját fiát. A gyermek Isten ajándéka Selmeczi László pedagógusként ismerte meg a nehéz sorsú gyermekek életét. Felesége, Ottilia egy romániai árvaház látogatásakor szembesült az állami intézetben nevelkedők szomorú sorsával. Már jegyespárként elhatározták, hogy maguk is örökbe fogadók lesznek. A munkájukat is így választották meg: közel húsz évig segítették nevelőcsaládok munkáját Bodrogon. NECSAK (Nevelő Családok Közössége) − Bodrog A Menedék Alapítvány bodrogi otthonába olyan házaspárok költöztek, akik a saját gyermekeik mellé másokat is magukhoz vettek állami gondozásból. Megszületett a „Jó az Úr” Bodrogi Baptista Gyülekezet, és a rendszerváltás után itt indult el először keresztyén oktatás az országban: először óvoda, majd általános és zeneiskola is. Örökbefogadás Ottilia és Laci az első fiuk, Nimród születése után biztosra vették, hogy a következő gyermeküket már örökbe fogadják. Istenhez fordultak imádságban, mert úgy gondolták, hogy ők még nem, de a mennyei Atya már nagyon jól ismeri azt a csöppséget, akit rájuk akar bízni. Hiszen Krisztus példáját követve, segíteni akartak valakin, aki szükségben volt, esély nélkül arra, hogy szerető családi környezetben nőjön fel. Így került a családjukba Éliás, a dongalábú, romaszármazású kisfiú. Dongaláb: Gyakori fejlődési rendellenesség: a baba lábfejei befelé fordulnak. Időben kezdett gyógytornával, egyéb kezelésekkel teljesen meggyógyítható. „Eljött hozzánk az Éliás! Az Úr Jézus Krisztus küldte, hogy szeressük.” Így adta hírül Nimród mindenkinek Éliás megérkezését a Selmeczi családba. Éliás lábának kezelése évekig tartott. Már babakorától fejlesztésre, gyógytornára, úszásra kellett járni vele, és örökbefogadó szülei folyamatosan imádkoztak a gyógyulásáért. Éliás hatévesen elhagyhatta az ortopéd cipő viselését. Ma már fut, biciklizik, és sportol, focizik, mint minden más, egészségesen született gyermek. Isten gyermekei lehetünk Ahogy a karácsonyi történetet hallod és olvasod mostanában, jusson eszedbe, hogy Isten mennyire szeret, és kész téged is a családjába fogadni! Szánj időt arra, hogy hálaadással imádkozz szerető szüleidért! Gondolj azokra is, akiknek mindez nem adatik meg, és imádkozz azokért a családokért, ahol Jézus nevében befogadnak...
Olvass tovább...Megjelent a decemberi lapszám!
Ugye, lassan már te is töröd a fejed azon, hogy kinek mit adsz karácsonyra? Lapszámunkból megtudhatod, miért is jobb adni, mint kapni. Hogy nemcsak tárgyakat lehet ajándékozni, hanem például tanulást is. Egy kis világkörüli utazásra is meginvitálunk, hogy meglásd hogyan ünnepelnek más népek, más nemzetek. Tarts te is velünk, hogy együtt fedezzük fel a bibliai mondás igazságát: Jobb adni, mint kapni!...
Olvass tovább...CikCakk kérdőív
Kedves Olvasónk! A CikCakk magazin megjelenésének második évfordulójához érkeztünk, emiatt szeretnénk Olvasóink véleményét is kikérni eddigi munkánkkal kapcsolatban. Kérjük, segítsen minket azzal, hogy kitölti ezt az egyszerű kérdőívet, amellyel értékelheti az eddig megjelent lapszámokat! https://docs.google.com/…/1UCvt0DVofz8_2RazL5ZFdH…/viewform… A kitöltők számára akár példányokat is tudunk küldeni a korábbi lapszámokból – a készlet erejéig –, hogy lehetőségük legyen a gyermekek közötti munkában is kipróbálni magazinunkat. Jelentkezni a magazin@cikcakk.hu címen lehet név, telefon, példányszám, illetve postacím megadásával. Magazinunkra iskolai és gyülekezeti terjesztőket is keresünk. Ha úgy érzi, hogy szívesen venne részt a CikCakk magazin munkájában, akkor a terjesztéssel kapcsolatos feltételekről Czerják Júliánál érdeklődhet telefonon: (+1) 499 9896 (612-es mellék), vagy e-mailben:...
Olvass tovább...Magyar hősök
Hunyadi Mátyás, azaz I. Mátyás király (1443–1490) Gondolkodtál már azon, hogy mi minden történik egy kisfiúval, amíg király lesz? Hunyadi Mátyás híres családba született. Apukája a rettegett törökverő, Hunyadi János volt. Tartott tőle az ellenség, de sok magyar főúr is. Hunyadi János halála után két fia, László és Mátyás nehéz helyzetbe került. Túlságosan népszerűek és gazdagok voltak, ezért féltek tőlük. Lászlót csellel Budára csábították, és lefejeztették. Mátyás börtönbe került. Prágában raboskodott jó ideig. Édesanyja, Szilágyi Erzsébet mindent megtett annak érdekében, hogy kiszabadítsa. Arany János szép versben örökítette meg a történetüket. Mátyást nagybátyja, Szilágyi Mihály segítette trónra. Azaz a jó nagybácsi mindent megtett annak érdekében, hogy unokaöccsét megkoronázzák. Persze később elvárta, hogy Mátyás király hálás legyen. Az ifjú uralkodó azonban nem tűrte a nagybácsi gyámkodását és kotnyeleskedését. Biztosan te sem szereted, ha folyton beleszólnak a dolgaidba… Mátyás egyre önállóbb és erősebb lett. A mondák és legendák arról szólnak, hogy álruhában járta az országot. Ám mindez csak mese. Kemény volt és harcra kész. Erős kézzel kormányozta a magyar királyságot. Ma sok-sok népmese őrzi az igazságos Mátyás király emlékét. Dobó István (1502–1572) Jártál már Egerben? A hangulatos kisváros legismertebb nevezetessége a vár. Biztosan hallottál már arról, hogy 1552-ben a magyar katonák hősiesen megvédték az egri várat. Nemcsak a katonák, hanem a várba menekült egriek is vitézül küzdöttek. A parasztfiúkból lett tüzérek mindig célba találtak. A nők forró vizet és szurkot zúdítottak a törökök nyakába. Dobó István várkapitány nagy erővel lelkesítette az embereket. Személyes példával járt elöl. A legelső sorban harcolt. A vitézeket megeskette, hogy hűségesen kitartanak mellette a harcban. Az áruló Hegedűs Istvánt, aki a vár feladására készült, lefejeztette. A törökök ígérgetésének nem dőlt be. Szilárdan kitartott, s hitt abban, hogy képesek megvédeni a várat a túlerővel szemben. Hősies helytállása példa lehet számodra is: a becsületes, kitartó küzdelem meghozza gyümölcsét. Dobó István esküje: „Esküszöm az egy élő Istenre, hogy véremet és életemet a hazáért és királyért, az egri vár védelmére szentelem. Sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. A vár feladásáról sem szót nem ejtek, sem szót nem hallgatok. Magamat élve sem a váron belül, sem a váron kívül meg nem adom. A vár védelmében elejétől végéig alávetem akaratomat a nálamnál feljebb való parancsának. Isten engem úgy segéljen!” Semmelweis Ignác, az anyák megmentője (1818–1865) Biztosan tudod, hogy ha kórházban fekvő hozzátartozónkat meglátogatjuk, fertőtlenítővel mosunk kezet. Ha újszülött kisbabát veszünk a kezünkbe, akkor is alaposan meg kell mosnunk a kezünket. Ma már ez természetes. A higiénia iránti igény a XIX. század közepén nem volt ennyire erős. Még az egészségügyi intézményekben sem törődtek azzal, hogy fertőtlenítsék a kezüket egy-egy műtét után. Semmelweis Ignác magyar orvos fedezte fel, hogy miként csökkenthető a kórházakban a halálozások száma. Előírta az orvosok és a személyzet számára a klórmeszes kézmosást. Ő szorgalmazta a kórtermek gyakori szellőztetését és takarítását, a rendszeres ágyneműcserét is. Akkor még sokan értetlenkedtek, miért is kell mindez. Gátolták újításait. Nem tetszett nekik, hogy forradalmi változásokat akar a kórházban. Kortársai nem értették meg az újító orvost, de ma az anyák megmentőjeként tiszteljük. Kitartó munkával elérte, hogy a fertőtlenítés általános gyakorlat legyen az egészségügyi...
Olvass tovább...Megjelent a szeptemberi lapszám!
Te is ámulva hallgatod a hősökről szóló történeteket? Lehet, hogy nem is áll olyan messze tőled, hogy te is hős legyél… A szeptemberi lapszámunkban megtudhatod, hogyan válhatsz azzá!Megismerkedhetsz olyan szakmákkal, amelyekhez igazi hősiesség kell. Megtudhatod, mi volt a bibliai hősök titka. Még az is kiderülhet, hogy aki gyengének látszik, néha az a legerősebb és legbátrabb. „Megmérheted, hogy te mennyire vagy bátor. Persze nem feledkezünk meg az állati hősökről és a rejtvényekről...
Olvass tovább...Különleges állatok
Narvál A tengerek egyszarvúja, meseszerű lény. Az északi sarkvidék nyílt vizeiben élő, fehér színű cetféle hímjei szájnyílásuk fölött, hosszú, egyenes agyarat viselnek a szájnyílásuk fölött. Senki nem tudja, mi a funkciója az agyarnak, azonkívül, hogy a hímek néha játékosan „kardoznak” vívnak velük.A narvál a halakból, rákokból, tintahalakból álló táplálékát a tenger fenekéről, közel 200 méter mélységből szerzi. Akár 30 percet is képes víz alatt tölteni egyetlen levegővétellel. Mert a narvál nem hal! Ugyanúgy tüdővel lélegzik, mint te. Kép forrása: http://www.erdekesvilag.hu/a-vilag-legfurcsabb-allatai/ Selyemmadár Az Ausztráliában és Új-Guineában élő lugasépítő madarak közé tartozó selyemmadár valóságos kis kertet épít szíve választottjának. Az elkészített lugast kék színű tárgyakkal, tollakkal és virágokkal díszíti, de nem elégszik meg ennyivel. Képzeljétek, a fáradhatatlan „lakberendező” ecsetet ragad, és ki is festi lugasa falait! Ecsetjéül puhára rágott kéregdarabot, festékéül összerágott faszénből és növényi maradványokból álló pépet választ. A tojó ezután megszemléli a mesterművet. Kis építészünk nem várja ám őt üres kézzel: eljegyzési ajándékát násztánc kíséretében adja át. Kép forrása: http://hu.wikipedia.org/wiki/Selyemmad%C3%A1r Repülő mókus Nemcsak a déli féltekén, de Európában Finnországban és elvétve néhány balti államban is találkozhatunk ezzel a különleges kis jószággal. A nyír- és nyárfákkal elegyes tűlevelű erdők lakója éjszakai életmódot folytat. A fák csúcsáról leveti magát, és akár 60 méter hosszan is képes vitorlázni a következő fáig. Repülését a végtagok között feszülő bőrhártya segíti, amelynek feszítésével a repülés irányát és sebességét szabályozza. Kormányként a farka szolgál. Egyebekben hasonlóan viselkedik a mi mókusunkhoz. Kép forrása:...
Olvass tovább...Fura szokások a nagyvilágban
Angliában és Finnországban nagyon illetlen dolog zsebre tett kézzel beszélgetni, Svájcban pedig nem illik ülés közben a bokát a térden keresztbe vetni. Franciaországban tilos nyilvánosan rágózni. Talán hallottál már róla, hogy nem mindenhol jelent a fejbólintás igent, a fejrázás pedig nemet – Bulgáriában például pont fordítva használják ezt! Törökországban pedig szemöldöküket felhúzva és szemhéjukat lecsukva mutatják ki ellenvetésüket az emberek. A távol-keleti kultúrában megannyi számunkra furcsa szokást találhatunk. Az ott élő emberek nem szokták annyira kimutatni az érzéseiket. Ezért szinte mindig mosolyognak, de kizárólag csukott szájjal, mert illetlenségnek számít, ha kilátszanak a fogak. Érdekes, hogy Kínában tilos egymás fejét megérinteni, mert úgy tartják, hogy ott lakozik a szellem. Koreában a csámcsogás és a böfögés elismerésnek számít, szinte minden étkezéskor kötelező viselkedés. A koreaiak – de a svédek vagy az amerikaiak is – mindig szipognak, mert a zsebkendő használatát undorítónak tartják. Tudni illik, hogy mit illik – hiszen könnyen kalamajkába keveredhetünk, ha néhány alapvető szokást nem ismerünk. Legyen szó a köszönésről, étkezési szokásokról vagy a mindennapok rutinjáról, mindannyian különbözőek vagyunk. Mások vagyunk, de pont ezek miatt az apróságok miatt lesznek még érdekesebbek az utazásaink vagy a külföldi látogatókkal való...
Olvass tovább...Bruce Olson missziója az indiánok között
Füller Tímea: Érted! Érted? Amikor Jézus a földön járt, és Isten országáról próbált beszélni az embereknek, rengeteg képet, példatörténetet használt, hogy jobban megérthessék azt, amit ő tudott róla. Szinte látom magam előtt, ahogy keres valami hasonlót, amivel szemléltetni tudná azt, ami elképzelhetetlen. A banánfürt Ugyanezzel a vággyal vannak tele azok, aki ma próbálják megosztani Isten örömhírét egy-egy új nyelven vagy akár csak modernebb, közérthetőbb módon a régies fordítások után. Kedvencem könyveim egyike Bruce Olson (későbbi nevén Bruchko) története, aki gyakorlatilag egyetlen szót sem tudott eleinte a motilone és a yuko indiánok nyelvén. Közöttük élt, figyelt, tanulta a szokásaikat. Sokszor úgy tűnt számára, teljesen reménytelen, hogy bármit is tudjon adni nekik, hiszen sem a vadászathoz, sem az őserdei élethez nem volt elég ügyessége, tapasztalata. Mégis köztük maradt, és imádkozva, figyelve, Istenben bízva várta, hogy alkalma nyíljon valahogy átadni az örömhírt. Kétségbeesetten könyörgött imáiban: „Jézus, légy te is motilone!” Egy nap aztán valami nagy rettenet vette körül a falut. Alaktalan sötét félelem szállta meg az emberek szívét. Egyedül Bruchko maradt nyugodt, mint aki tudta, hogy védi és körülveszi őt mennyei Atyja. Attól a naptól nagyobb tisztelettel figyelték, de még mindig nem értették meg az indiánok. Egy nap Istenről próbált beszélni a vadászoknak. A földre hullott Bibliája kinyílt, és az erős férfiak döbbenten léptek hátrább: „a kettéhasított banánfürt” – suttogták ámulva. És elmesélték, hogy egy réges-régi hagyomány szerint jön majd egy ember, aki egy kettéhasított banánfürtöt hoz, ami meg fogja menteni az egész törzset. A nyitott biblia tényleg hasonlított a fürthöz, a férfiak tehát mindent letettek, és csakis Bruchkora figyeltek. Amit megértettek, azt énekelve, kántálva osztották meg nagy örömmel a falu többi tagjával. Bruchko meglepetten nézte őket, alig értett valamit abból, ami körülötte történik. Azt viszont látta, hogy Isten szeretete behatolt a szívekbe: az emberek megbékéltek. Örömük és felszabadultságuk mellett nagyobb figyelemmel, tisztelettel és gondoskodással fordultak egymás felé is. A hangyafiú Egy másik indián törzs misszionáriusa is sokáig nem talált szavakat arra, hogy Jézus miért jött a földre. Végül egy porban játszó kisfiú mesélt neki egy történetet, amellyel szemléltetni tudta az üzenetet. A mese szerint egy gyerek a tovaterjedő tűz közelében hangyabolyt talált. A tűz rohamos gyorsasággal közelített a hangyákhoz. Minden eszközzel megpróbált rajtuk segíteni. A hangyák azonban nem értették, mi a szándéka, és a kisfiú tettét támadásnak élték meg. Menekültek, elbújtak, a tűz meg egyre közeledett. A gyerek ekkor teljes szívéből azt kívánta, hogy hangyává változhasson, és el tudja mondani kis barátainak, milyen bajban vannak, és ezzel meg tudja menteni őket. Vágya valóra vált: ott állt immár aprócska hangyaként, és beszélt a társainak a közeledő veszélyről. A hangyák hallgattak rá, és így megmenekültek a tűztől. A fiú most már visszaváltozhatott emberré. A hangyák felismerték őt, és nem féltek többé tőle, hanem megbíztak benne. Ugyanígy jött el a bajtól, veszélytől megóvni minket Jézus. Így vált emberré, akit érthetünk, és aki így meg tudott bennünket...
Olvass tovább...Szerte a világban
Érdekességek a bibliafordítók műhelyéből Tudtad, hogy 7000 különböző nyelvet beszélnek a világon? Közülük sok népnek nincs saját nyelvű Bibliája. A Wycliffe (ejtsd: Vikliff) misszió munkatársai abban segítenek, hogy minél több nép nyelvén megjelenjen. Jelenleg 2195 nyelvre fordítják a Bibliát. De még 1859 nyelven lenne szükség arra, hogy valaki elkezdje a fordítást! Indiánok és eszkimók Mi történik akkor, ha egy népnek nincs megfelelő szava a Bibliában előfordulóra? Ilyenkor meg kell találni azt a kifejezést, amelyik ugyanazzal vagy hasonló jelentéssel bír. Ez nem egyszerű feladat! A dzsungelben élő indiánok például nem tudják, mi lehet a pusztaság. Nekik ezt a szót úgy írják körül, hogy az a hely, ahol nem lakik senki. Sok törzs pedig nem is ismeri a kenyeret! Ott ezt egyszerűen ételnek fordítják. Van olyan nép, ahol nem tudják, milyen az, ami örök. Ők az örök életet úgy értik meg, hogy véget nem érő! Az eszkimók nem láttak még tevét, sem szamarat. Sosem ettek szőlőt. Nem tudják, milyen kőházban lakni, így el sem tudják képzelni, milyen lehetett Dávid király palotája. Nekik egyszerű ábrákkal le kell rajzolni az ismeretlen fogalmakat. Mentsd meg Jézust a rablóktól! Jézus mondja: „Az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok.” A tanzániai zanaki törzsnél azonban csak a tolvajok zörgetnek, vagyis kopogtatnak. Náluk, ha valaki meg akar látogatni valakit, és be akar lépni hozzá, kiált egyet. Szerinted hogy lehetne lefordítani nekik ezt az igét úgy, hogy ne gondolják Jézusról, hogy lopni akar tőlük? Írd a vonalra! Mit jelent az életveszély? Az új-guineai folopa törzs tagjait mélyen érintette, amikor saját nyelvükön megértették, hogy Jézus az életét adta értük. Az ő nyelvükre lefordítva ez így hangzott: „Életveszélyben voltunk, de Jézus eljött, hogy üzletet kössön. Odaadta az életét helyettünk, hogy mi szabadok lehessünk.” A folopák ugyanis egyszer úgy mentették ki törzstestvéreiket az ellenség kezéből, hogy üzletet kötöttek velük. Kagylókat, bozótvágó késeket, textilt adta értük cserébe. Ezek voltak a legdrágább kincseik. Miután kifizették a váltságdíjat, a társaik szabadok lettek. Nem győztek csodálkozni, hogy Jézus a saját életét áldozta fel, értük! Milyen nagy szeretet! Ilyennel még nem találkoztak, mert egy folopa sem áldozná fel magát a másikért, hogy megmentse. Démonok miatt fürödni tilos! Sok indián tele van félelemmel, még az erős harcosok is. Félnek a gonosz szellemektől. Van olyan törzs, amelyben sosem fürödtek, mert féltek a folyó vízébe lépni. Azt hitték, ott laknak a gonosz szellemek. Fürdés helyett inkább disznózsírral kenték magukat. Amikor megismerték Istent és az ő szavát, megszabadultak a félelmektől, és már fürödni is mertek. Olyan ez, mint amikor félsz a sötétben, de ha felkapcsolod a villanyt, rájössz, hogy nincs is mitől félned. Amikor az emberek a saját nyelvükön olvassák a Bibliát, olyan mintha felkapcsolnák a villanyt. Világos lesz számukra, hogy Isten hatalmas, és nem kell...
Olvass tovább...
Legutóbbi hozzászólások